Falcon Sziget

…a látvány iszonytató. Két tucat gigászi lény, mindegyikük megvan vagy 150 méter hosszú. Szárnyaikat próbálgatva, nyakukat tekergetve, szekér nagyságú fejüket rángatva, valamiféle groteszk táncot járnak egy hasonlóan nagy, vagy talán még nagyobb társuk csontváza felett. A hangorkán rettenetes, a gyűlölettel telt artikulátlan üvöltések és morgások talán Marmarikáig is elhallatszanak. Az egész sziget remeg, ahogy ház nagyságú karmos lábaikkal a földet csapkodják.

A hőség szinte elviselhetetlen, a levegő szinte izzik, ahogy hatalmas pofájukból toronymagas lángok csapnak az ég felé. Időnként egymásba marnak, a sebekből lángvörös tűz és vérzuhatag hullik a talajra, s ott lángra lobban. Ám ezek a sebek láthatóan nem zavarják egyiküket sem: extázisban vannak. Ez lenne az apokalipszis kezdete? Nem tudom, de az biztos, hogy ezeket a lényeket nem lehet nem tisztelni. Végtelen bölcsesség és erő sugárzik róluk, ősidők végtelen tudását hordozzák magukban.

Ők, mert bármily szörnyetegek, nem írhatom róluk, hogy ezek, egy ősi civilizáció itt ragadt teremtményei, oly ősi civilizációé, amely idősebb, mint az emberiség, sőt idősebb, mint a tündérek és bármely más civilizáció.

Hisz ez a világ valaha az övék volt, ők uralkodtak a vizeken, a földön és az égen. Oly hatalmas városaik voltak, amelyet ember el sem tud képzelni, Srazul Hraa, a gyémántváros, ahol minden, még a legapróbb dísz is színtiszta gyémántból volt.

Aztán ott van Arbed Hraa, a vulkánváros, ami ezen a helyen épült és minden nap egyszer izzó lávában fürösztötte meg ezeket a csodálatos lényeket, vagy Plarrakhror, melynek arénája lovagi tornák helyszínéül szolgált, és akkora volt, mint a Kelta Uradalmak felföldje egészében.

Ezek a lények ezer évenként egyszer vívtak háborút egymással, soha nem volt köztük áruló, bármelyikük az életét adta volna ura egyetlen szavára.

Úgy éltek, ahogy nekik tetszett, nem voltak adóik, nem kellett egész nap robotolniuk, királyaik hagyták őket élni. Ők voltak a leghatalmasabbak és senki mást nem tűrtek meg maguk között. Vadásztak trollokra, orkokra, állatokra, növényeket pusztítottak és az istenek nem értették, hogy miért teszik. Az istenek nem fogták fel, de én tudom, tudom az igazságot: egyszerűen sokkal hatalmasabbak voltak, mint bármely más faj és pusztításuk nagyobbnak látszott még az istenek szemében is. Ezért határoztak úgy, hogy pusztulniuk kell. Így megteremtették a tündéreket és a jónak nevezett sárkányokat, hogy pusztítsák el a gonosznak kikiáltott lényeket. És óriási csata kezdődött, ami hosszú évtizedekig tartott és vérrel borította be a világot. Tetemek százezrei hevertek a földön, amely mohón itta be a vérüket. A háború végén ezek a lények hegynyi városaikkal, országnyi arénáikkal együtt elbuktak és egyetlen dolog vette őket körül: a fajuk iránti gyűlölet. Ők már átélték az Apokalipszist.

Mi vajon mikor következünk?

Igen, ezt kérdezem én, mi leszünk a következők, vagy a trollok, a tündérek? Mikor határoznak úgy az istenek, hogy mi már túl sokat pusztítottunk és gonoszak vagyunk?

Ha körbenézek a világban, mit látok? Rabszolgaság mindenütt, kegyetlen, véget nem érő törvények sora, háborúk, árulás. Pár száz aranyért eladjuk az anyánkat, királyunkat, megöljük testvéreinket. Gyűlöljük a trollokat, mert gonoszak, gyűlöljük a barbárokat, mert buták, gyűlöljük a sárkányokat, mert hatalmasak, gyűlöljük a tündéreket, mert szebbek.

Háborút indítunk Keletre, Nyugatra, mindenfelé egy darabka földért és néhány új rabszolgáért. Meddig tehetjük ezt meg? Az előttem táncoló teremtményeket is mi rontottuk el. Amióta mi itt élünk, azóta átvették szokásainkat, kémeket küldenek minden országba, belülről próbálják szétzúzni a királyságokat, híveik, csatlósaik ott vannak minden hivatalban és helyőrségben. Híveik között minden értelmes faj megtalálható, a gnómtól a trollig, az elftől az orkig. És mi tettük ilyenné őket, minket lehet megvenni, hogy adjuk el szülőföldünket. Ezek vagyunk mi, emberférgek. Ők pedig rövid ébrenlétük alatt régi idők emlékeit idézik meg, és hosszú álmaikban Xanux vagy Gorhul a Suttogó Halál, az Istensárkány eljövetelét várják, aki újra a világ uraivá teszi őket.

S hogy honnan tudom mindezt? At Gorhultól, Gorhul fiától, aki gyönyörűen csillogó aranypikkelyeivel a legszebb lények egyike Wiccán. Ő volt az, aki elmondta ezt a tudást… Hermészre, az egyik szárnyas óriás rám emelte tekintetét.

részlet egy naplóból melyet az emberi időszámítás szerint 868-ban a Keleti Gót Birodalom déli partjainál vetett partra a víz, eredete ismeretlen

Népesség

A sárkánysziget legnagyobb részét láp, mocsár fedi. Ebben a mocsárban élnek a fekete és a zöld sárkányok, szám szerint 3 fekete és 6 zöld. A sziget közepén emelkedő hegy lábánál laknak óriási barlangokban a vörös sárkányok, mintegy 15 fő. 1000 méteres magasságban él 5 arany és 4 bronz sárkány. A hóhatár közelében 3000 méteres magasságon él egy – egy sárga és vörösréz sárkány pár. A hegy csúcsán az alvó vulkán gyomrában, Arbed Hraa romjain él 8 ezüstsárkány és At Gorhul a sárkányok királya, Xanux, a félisteni hatalommal bíró sárkány követe. A sziget déli részén egy nagyobb homokos tengerparton él 4 kéksárkány.

A sziget körül több száz, néha több ezer sárkányteknős úszkál, szinte lehetetlenné téve a behajózást, kikötést. Tavasszal vannak a legtöbben, amikor a hímek visszatérnek a tengerekről párzani. Ilyenkor hatalmas teknőc tojásokkal van tele a part, ezeknek ára darabonként 50-100 arany között mozog.

A szigeten élő növények mindegyike halálos veszedelem a halandók számára. Majd mindegyik gyilkos gázokat áraszt, mérges tüskéket növeszt, sőt, van olyan, mely egész évben savat leveddz. Ez az oka a jó néhány savtónak, mely a szigeten található.

A sűrű, trópusi növényzet szinte átjárhatatlan, a nagyobb fákról mérges bogarak, pókok hullanak, a sziget nagy részét elfoglaló mocsárban óriás piócák, mérges békák élnek ( amelyek gyakran 2-3 méteresre is megnőnek ). A fekete sárkányok az egész mocsarat elárasztották csapdákkal, a levegő is mérgező. A mocsár faunájához tartozik az a több száz Behír, amely a szigeten bárhol megtalálható, valamint az a több ezer Wyvern, amelyek a sárkányok eledeleként és rabszolgáikként funkcionálnak.

A sziget megtámadásáról értelmetlen beszélni, hiszen a környezet oly idegen, hogy egyetlen ember sem képes egy napnál tovább itt megmaradni. Vagy a végtelen csapdák egyikébe szalad bele, vagy mérgezéstől hal meg, vagy egyszerűen eltéved, ha esetleg képes túlélni a gyilkos környezetet. A másik ok, hogy a sárkányok, wyvernek , behírek és még ki tudja miféle visszataszító teremtmények hadserege órák alatt elsöpörne bármekkora sereget, nem beszélve arról, hogy ez az ő otthonuk, ők és csak ők ismerik. Ám ha valamilyen csoda folytán eljutnánk a hegyhez, ott akkor sem tudnánk továbbjutni, hisz a hegyoldal megmászhatatlan. Csak repülve lehet közlekedni.

Mindezek mellett még nem beszéltem a sárkányok ősi mágiájáról, amely a leghatalmasabb mágusok erejét is messze túlhaladja. Képesek megváltoztatni a valóságot, a legendák szerint At Gorhul képes az időben utazni.

Sokan állítják, hogy ez a hely elátkozott, tapasztalt sárkányvadászok százai vesztek oda, mestermágusok lelték halálukat a szigeten.

Igen egyszerű a magyarázat, a hely ugyanis valóban átkozott. Bármilyen idegen lép a szigetre, napról napra gyengül, egyre rosszabbul lát, hall, varázslatait nehezen, egyre nehezebben képes megidézni, végül képtelen lesz varázsolni, fegyverforgató tudománya elhagyja, mágikus tárgyainak ereje elszáll, a végén csak egy nyáladzó hústömeg lesz, a húsevő lények igen könnyen megszerezhető prédája. Hogy mennyi idő alatt pusztul el valaki, változó, ám még senki sem bírta egy hétnél tovább. Az egyetlen ok, amiért a sárkányok nem rohanták még le a világot: At Gorhul, a sárkánykirály haldoklik. Ez persze nem olyan haldoklás, mint amit az ember “produkál”. Az istensárkány fia most is képes lenne ezreket elpusztítani egymagában, de nem hagyhatja el a szigetet. Hogy miért? Az átok visszafelé is igaz: ha At Gorhul elhagyná a szigetet, ereje elhagyná, elgyengülne, elpusztulna. Igaz ez eltartana vagy száz évig, de halála biztos lenne. A szigeten még élhet akár ezer évet is, ami elég lesz ahhoz, hogy apját elhozza erre a világra, hogy megszüntesse az átkot és a sárkánysereg újra birtokba vegye jogos tulajdonát.

Ez mikor sikerülhet nekik? Talán már ma, talán tíz év múlva, vagy talán csak ötszáz év múlva, esetleg soha, ezt még az istenek sem tudják.

A sárkányszigetről általánosságban

Rövid tanulmány és Esszé az Eratria Fénye varázslóiskola részére, kizárólag oktatási célokra

Előadta: Uther Azamov, a Kelta Uradalmak királyi mágusa
Lejegyezte: Sakol Medar George, Eratria főírnoka és főkönyvtárosa
Segédlet: Nagy Sárkánykönyv

Az emberi időszámítás szerint 888, Első havának Első napján

Most pedig álljon itt néhány szó a növényekről:

A hatalmas fák törzsein, azokon élősködve, növekszik a futómák (Strophahtus gratus). Ez a nálunk is jól ismert növény a szigeten akár ötvenszeresére is megnőhet. Így természetesen az ereje is sokkal nagyobb. Amikor egy virág ( gubó ) szétpattan, a benne található fehér, sűrű nedv ezer felé szóródik, akár 20-25 méter távolságra is. Ez a nedv bőrön keresztül felszívódva erős kábultságot, nem ritkán szívbénulást, elfogyasztva szívgörcsöt, azonnali halált okoz. Egy gubó nagyobb dinnye méretű, egy növényen 60-80 gubó van. A Futómák ezen fajtája csak a Falcon szigeten honos. Egy gubóért akár 4000 – 5000 aranyat is adnak. (érdekesség, hogy eleddig egyetlen futómák eladása sem került feljegyzésre)

A hímpáfrány (Dryoptenis filix-mas) nagyon elterjedt a sárkányszigeten. Bár más területeken is megtalálható, nem ekkora méretben. A herbalisták jól ismerik ezt a növényt. Jó féreghajtó, tetűölő, nagy mennyiségben azonban izomgörcsöt, savósodást okoz.

A Mérges gesztenye a Falcon sziget legnagyobb veszélye. Kinézetre teljesen normális gesztenyének tűnik, sütve igen kellemes ízű. Egyetlen szem elfogyasztása is gyomorgörcsöt, erős hasmenést okoz, rövid idő múlva az embernek folyamatos mehetnékje van, az erőlködéstől felszakadnak belének falai és alulról elvérzik. A belső sebeket csak a leghatalmasabb isteni mágiák képesek beforrasztani. Más trópusi erdőben is megtalálható, ám azok csak igen nagy mennyiségben halálosak.

A vérzúgató növényt jobb messzire elkerülni. Szerencsére csak a Falcon-szigeten és az Ismeretlen Tündérbirodalmak legkeletibb részében található meg. Illata kellemes, édeskés, alig érzékelhető. Az illatanyag hatása annál inkább. Egy perc a növény közelében orrvérzést okoz, esetleg a szemből is folyhat a vér. Ennél hosszabb idő után az áldozat pórusaiból, testnyílásaiból vér kezd szivárogni, amit semmi sem állít meg. Tizenöt - húsz perc után az áldozat teljesen kivérzik, elpusztul. A szilfekre a növény nem hat valamilyen ok miatt.

A bélforgató tüskés szárú fa. Nagyon sűrű erdőkben él, csak a sárkányok szigetén. Tüskéinek méreganyaga a véráramba jutva erős hányingert okoz, ami egyre erősödik és hosszú kínlódás után olyan erőssé válik, hogy az áldozat kihányja a beleit, gyomrát, ez természetesen halálát okozza.

Még néhány teljesen ismeretlen növény neve, melynek hatását nem sikerült kideríteni:

Bíbor fagyöngy

Fürtös vadrózsa

Skalpfű

Kivonat a Nagy Sárkánykönyv “A sárkánysziget flórája” című részéből oktatási célokra. Készítette Fergard Emerson, Nagydruida

893, Föld havának 22. Napján

…És midőn korokkal ezelőtt elbuktatok, mint a Főnix, azonmód feltámadtattok, az Istensárkány újfent birtokba véteti azt, ami az övé és mindenki más elpusztíttatik…

Gorhul könyve, üzenetek IV/12

az egyetlen ismert részlet

Sok valláskutató állítja, hogy a sárkányoknak soha nem volt vallása. Akkor is állították, amikor megtalálták Gorhul könyvének részletét és akkor is, amikor megtalálták ezt az ismeretlen eredetű naplót, amit azóta már mindenki csak Gót Sárkánynaplónak nevez. Azt mondják, a Sárkánynaplóban nincs egyértelmű utalás arra, hogy a sárkányok valóban járnának valamiféle rituális, vallási táncot, másrészt valószínűsíthető, hogy az csak valamiféle mákonyos, ködös elméjű utazó fantáziájában létezik. Én is azt mondom.

És mi a helyzet Gorhul könyvével? Egyáltalán ki mondta, hogy az Gorhul könyve? Nincs címe, csak néhány szakadt papírdarab volt és mindmáig az is, hasonlatos a Sárkánynaplóhoz.

A Sárkánysziget legendáját olyan emberek találták ki, akik valamiféle fantáziavilágban élnek. Ennyi, ilyen méretű sárkány egy helyen? Nevetséges! A legnagyobb példány, amiről hiteles források szólnak, alig valamivel több, mint 20 méteres. Száz – százötven méteres sárkányok soha nem léteztek és soha nem is fognak létezni! Minden bizonnyal azokra támaszkodva állítom ezt, akik visszatértek a Falcon szigetről – nem is léteznek sárkányok a szigeten. Egyik visszatérő sem tudott pontos leírást adni a sárkányokról, csak valami távoli foltokat, nagy pikkelyeket, óriási szemet és bűzös lehelletet emlegetnek.

Nem is csoda! Még amikor kikötöttek valamelyik városban, akkor is lehetett érezni és látni rajtuk, hogy erős kábítószer hatása alatt álltak.

“ És akkor ott állt… volt vagy 40… vagy 60… vagy 100 méter hosszú, négy kezével megragadott, mind a néggyel erősen fogott és hat szemével rám nézett, majd fölvitt a csillagok közé… ”

Kérem, én már láttam sárkányt, a Kelta Uradalmakban egyet sikerült is elfognunk, s rövid ideig ketrecben tartani. Alig volt 15 méter, két bőrredős szárnnyal, két kézzel, két szemmel, mint egyfajta szárnyas gyík. Sehol négy kéz, hat szem, 100 méteres hosszúság.

Újra kimondom: a Sárkánysziget legendája hazugság, a növények gázaitól és gőzeitől, a mocsárláztól kábult utazók ködös fantáziálása az egész, hiszen majd minden növény erős hallucinogén anyagokat tartalmaz.

Nincsenek ott sárkányok, nincs sárkányisten, a természet gonosz tréfája az egész és ha önök elhiszik ezt a sárkány mesét, ugyanolyan korlátoltak és buták, mint a többi “sárkányhívő”.

Ezen állításom bármelyikét akár személyesen is bizonyítom a Falcon szigeten…

Gemmuna Pepaspott, vizigót főpapnő Sárkánykutató tagadó előadása

“A Sárkánysziget hamis legendája”címmel, Máltán a lovagrend várában

895, Királyok hava, 4 nap

Felháborítónak tartom, és elutasítom Gemmuna Pepaspott állítását, miszerint nem léteznek sárkányok Falcon szigetén. Hiszen Gorhul könyve huszonháromszor akkora, mint egy normál könyvlap, huszonháromszor!

Ki készítene egy olyan könyvet, amit csak tíz erős férfiember képes lapozni, amit toronyból kell olvasni? Csak és kizárólag a sárkányok, hiszen ez pont az ő méretük. Azt is kérdezik, mi a helyzet a Gót Sárkánynaplóval?

Ki lenne képes ködös tudattal, erőtlenül fetrengve, ily pontos leírást adni eme gyönyörű lények táncáról? Egyetlen más lény sem hasonlít a sárkányokra, sem elég intelligens ahhoz, hogy rituális táncot járjon. Hiszen a napló azt írja, hogy egy sárkánycsontváz körül táncoltak. Eltemették egy halott társukat és gyásztáncot jártak felette. Mi ez, ha nem vallás? Hány olyan népet ismerünk, akik a halott fajtársuk felett rituális, vallási táncot járnak? Két tucatot, három tucatot? Egy biztos, most már eggyel többet: a sárkányok ősi faját.

A sárkányok létezését kétségbe vonni nagyobb korlátoltság és szűklátókörűség, mint nem hinni azt, ami a szemünk előtt van.

Pepaspott főpapnő nem említi, hogy mi történt azokkal a százakkal, akik mindenféle ellenmérgek és védő mágiák oltalmában merészkedtek a szigetre: közülük egy sem tért vissza. A főpapnőnek kéne a legjobban tudni, hogy az összes méreg semlegesíthető mágiával. Akkor mi történt velük? A válasz egyszerű: a sárkányok martalékai lettek egytől egyig.

Gemmuna főpapnő elfeledkezik arról is, hogy maradt ránk még egy irat: Voldar Apparat, a híres – hírhedt “Fejővidra” kapitánya, Candya Cretai kalóz hajónaplója. Engedjék meg, hogy idézzek belőle:

“ 878. Királyok havának 6. Napja:

A Falcon sziget mellett hajózva megértettem, miért hívják ezt a helyet Sárkány szigetnek. Az égen vagy három tucat sárkány, egyenként legalább 100 méteresek, bár ilyen távolságból nehéz megállapítani, őrült iramban száguldoztak, tüzet okádtak, savat köptek, villámokat szórtak és valami titokzatos sikító hangon üvöltöztek, valami olyasmit, hogy Gorbul, vagy Horgul, esetleg Gorgul, nem tudom. A hajót azonnal az ellenkező irányba fordítottam, és talán ez mentette meg az életünket.”

Láthatják, hogy ez nem lehet véletlen. Három különböző irat, ám mindegyikben megtalálható Gorhul, a sárkányisten. Azt pedig csak nem gondolják, hogy egy gót utazó, egy ősi sárkánylegenda és egy ismert kalóz teljes véletlenségből ugyanazt mondja!

Azt hiszem, sőt biztosan tudom, hogy a főpapnő csupán azért tagadja oly makacsul a sárkányok létezését, hogy támogatást nyerjen más birodalmaktól a Falcon sziget meghódítására, de az a sziget ősidők óta a sárkányoké és az is marad mindörökre.

A bizonyítást természetesen támogatom, személyesen utazok el a szigetre...

Uther Azamov, a Kelta Uradalmak királyi mágusának, a Falcon – sziget kutatójának előadása “A sárkányok való léte” címmel Máltán, a lovagrend várában