Ismeretlen Tündérbirodalmak

Tartaria és Mezen hercegségei

Intelmek és tanácsok fiamnak Tartaria nagyhercegség és a Pravoszláv Provincia jövendő Urának:

"Findas vagyok, nagyherceg Tartariában, de már nem sokáig, drága Fiam. Át kell venned a Sidhe Koronát, atyáim örökségét, mely Hermész óta kilencszer illette a tündérfiak homlokát. Mielőtt útrakelek, meg kell tanítanom neked sok dolgot, mert késői gyermekként nem tudtam neked szinte semmit átadni abból, amit egy nagyhercegnek tudnia kell. Olyan titkokat fogok elmondani neked Tartariáról és néhány dolgot Mezenről amit más is tud vagy tudhat, de enélkül nem tudod megtartani országodat. Tudnod kell, Fiam, hogy nagyon fontos: ismerd meg hazádat és az ott lakókat, mert tudom, hogy ismered a Palotát, tudod annak Hatalmát, ismered a környező erdőket, de messze nem mindent, mi a Birodalmat alkotja. Sok tanulnivalód akad még, főként ami a Tündérhatalmat illeti, de tudnod kell azt is, hogy ki a jóbarát, s ki az ellenség, kire számíthatsz, ki az, kinek a tanácsát kérheted, s ki az, akitől óvakodnod kell.

Történelmünkről

A legenda

"A tündérek ébredése előtt vala az egyisten Hermész a dicső majd megunta a semmit s teremté fiait és lányait. Majd megálmodá a gondolataikat, s gondolataik eltértek az általa teremtett összhangtól és nem örvendé ennek. Így hagyta hogy gondolataik zűrzavarából képek alakuljanak ki és a képek rosszak voltak de a legrosszabb kép Ruthé vala így Hermész gondolatait átadta az Ászoknak és ők egy világot láttak benne majd ismét gondolatokat kezdtek formálni, szépítették és építették Hermész gondolatát, majd mikor már végeztek vala Hermész megmutatta nékik a semmit és ekkor a Ászok hozzáláttak megteremteni mindazt amit teremtőjük megálmodott... Az Ászoknak valami hiányzott és ezek azon teremtmények melyek ébredéséről csak Hermész tudott... Majd az Ászok alá szállottak Arkádiára, hogy belülről csodálják művüket. Ekkor Ruth hatalmas irigységében alászállt Arkádiára és megrontá a levegőt és áthozá a Sárkányokat, kik gonoszak és hatalmasak voltak. Ezt már Hermész sem nézhette tétlenül és felébresztette a tündéreket. Kezdetben erősek és szépek voltak, ügyesebbek bármilyen más teremtménynél. Ruth elkezdte megszervezni a gonoszság erőit és ebben a leghatalmasabb gonosz sárkány volt leginkább segítségére, Verkdrako. Ám mindketten másképp próbálták meg összeállítani a sereget. Nézeteltérésükből belső háború robbant ki melyet csak nagy veszteségek árán lehetett lecsillapítani. Végeredményben létrejött a világ leghatalmasabb gonosz hadserege. Ám közben a Tündérek kétfelé váltak Keleti tündérekre / Qvanták / és Nyugati tündérekre / Tventák /. Majd a Nyugati tündérek élére Rómen állt és a mai Servience Tündérbirodalmak területén túlra vezette a sidhéket és más tünde fajokat, a keleti tündérek pedig sokasodtak és sokasodtak, aztán pedig már oly sokan voltak hogy újabb és újabb területek felé kellett terjeszkedniük. Yázmina az elfek között a legszebb vala összefogta egy csoportjukat és keletre mentek, és megalapította a Danwedh Nagybirodalmat, ők voltak a Laiqvendek /erdőtündérek, elfek/. Közben hír jött a gonosz erőinek összefogásáról és az elfek, sidhék és más tündérek együtt nekiláttak, hogy sereget szervezzenek a gonosz erői ellen. A leghatalmasabb Tündér sereg szemléje, amit Rómen a legnagyobb tünde harcos tett meg. A száz éves tünde - gonoszság háborúban a gonosz sárkányokon túl az Ászok is segítettek és a föld felhasadt és kénköves gőzök törtek elő és végeláthatatlan gonoszság terjedt szerteszét. A perkalai végső és dicsőséges csata után megalakult a Virágerdői Nagybirodalom melyet a legnagyobb tünde harcos kapott az Ászoktól és halhatatlanná tették őt. Hatalmas ünnepséget rendeztek vala, melyet Koszorú és Vidámság ünnepnek neveztek el. Ám a gonosz nem maradt tétlen és megfertőzte Danwedh fáit, így azok elszáradván nem ontottak többé fényt Arkádiára és ekkor Sexa Dár Horde Angrod segítségével megkovácsolta a három csillagot: Menelmacart / Nap /, Helluint a kéktüzűt / Hold / és Gwainirt az északi csillagot. Ám Ruthnak ez sem volt elég és a csillagokat is meg akarta fertőzni de ezt az Ászok nem engedték, ezért Ruth hazugságokat hintett szét a tündérek közt és ekkor az összetartás megszakadt köztük. Mindezt Elhinol, a leghatalmasabb tünde pap átlátta, és imában kérte Hermészt hogy átkozza meg a gonoszságot ám nem számoltak a válasszal: " A gonosz nem más mint mindaz ami belőletek hiányzik így ő is tündér vala, mert tündér az is ki megalkotá..." Ekkor Hermész átkot bocsájtott a gonoszra ám nem csak a gonosz lett így megátkozva, hanem más tiszta tündérek is, és égeté őket mindaz mi fém és nem Angrod áldásával készült. Elérkezett a Perkalai fényes diadal 1000. évfordulója és Megrendezték a II. Koszorú és Vidámság ünnepet. Hatalmas koszorú készült és elengedték azt Thule ölén, hogy megemlékezzenek a hősi holtakról. Hír érkezett Északról a már régóta várt népről kiknek ébredéséről csak Findas tudott, ám Hermész Álmot bocsátott reájuk. Az emberek évszázadok alatt csak többen és többen lettek, de esendőbbek, és gyengébbek voltak a tündéreknél, sőt a betegség is ártott nekik és a balszerencse is jobban sújtotta őket. Ez a nép volt az egyetlen, mely területi követeléseit a tündérek kisebb csaták árán meg tudták oldani. De közben a tündérek is belefáradtak a csatározásba a gonoszság ellen így visszavonultak keletre és történetük innentől nem ismert. Az első féltündérek azon tündérek leszármazottai, kik nem vonultak keletre."

A valóság

Elsőként szeretném neked elmondani a tartariai tündérek valódi történelmét, mert te sajnos csak az ősi legendákat és töredékeket ismered, melyeket nevelőid a Anyád meséltek el neked. De Tartaria ősi, igaz történetét csak a Nagyhercegek tudják betéve, ők mindig apáról-fiúra hagyják, s koronájuk átadása előtt elmondják utóduknak az ő uralkodásuk történetét, annak minden titkával, szépségével és bánatával együtt, így mindig a teljes igazság kerül a Nagyhercegek birtokába. Én is úgy adom át azt neked, ahogyan azt Atyámtól hallottam, s kérlek, hogy jól figyelj oda minden szavamra, mert ezek a dolgok nincsenek lejegyezve krónikáinkban, csak mi Nagyhercegek tudunk róluk.

A Tündérek ébredésekor már nem voltunk egyedül Wiccán, mert Ruth már elküldte szolgáit, hogy rontsák meg Hermész, s az Ászok művét, de a mi népünk, a Sidhék népe -legnagyobb hatalmú minden nép közül- és az Elfek hatalmas és dicső serege feltartóztatta a Gonosz erőket, s Perkala csatamezején fényes győzelmet arattunk felettük. De azt kevesen tudják, hogy ezért mekkora árat kellett fizetnünk, s ez nem Hermész engedelmessége, a vassal szemben való érzékenység volt. Azokban az időkben ugyanis, mikor Ruth erőivel harcoltunk, legügyesebb kovácsaink és főpapjaink megalkották a Tündérnemzetségek Koronáit, s ezzel sikerült megteremteni népeink között az egységet. Mindenki tudta, hogy ugyanazokért a dolgokért küzdünk, mint bármelyikünk. Arról azonban nem volt sejtésünk sem, hogy Hermész csak addig szeretné, hogy gyermekei egymás mellett küzdjenek, míg van közös ellenségük, mert utána a tündérek bírtak volna hasonló erővel, mint addig a gonosz erők. Miután a perkalai síkon győzelmet arattunk, utána kezdődött csak az igazi háború. A tündérek ugyan nem öldösték le egymást, de népeink között széthúzás támadt, s megindultak az ármánykodások, áskálódás egymás ellen, s megtört az egység a Tündérek népei között. Ekkor volt a Vándorlás Kora is, s ekkortájt kezdtek feltünedezni a messzi Délen az első emberek, gnómok, surranók és más egyéb népek és fajták. Fajtánkból sokan elindultak nyugat felé, azzal a céllal, hogy elérnek békésebb helyekre, de sokaknak nem sikerült elérnie a célját. Néhányan elérték Servience nyugati határát, a Vashegységet, ám azon nem tudtak átkelni, hát letelepedtek az Újhazában, ahogyan mi hívjuk Servience-t. Alig néhányan találták meg a mai nevén Thüring Birodalomba vezető Keskeny Átjárót, amit a szatír nép Aranyösvénynek nevez, s néhányan pedig eljutottak a távoli és misztikus Nyugatra a mai Szász Elf Birodalomba. Azok pedig, akik valamilyen vélt vagy valós okkal hagyták el a Koronát és a Királyt, azok nem mentek túl messzire, hanem kissé északnyugatra megalapították saját hercegségüket Mezent. Jól jegyezd meg azonban Fiam, hogy ők nem az ellenségeink és még csak nem is ellenfeleink, hanem csak távolra szakadt rokonaink, kik nem ismerik el maguk felett Tartaria főségét. Ezért van az a megegyezés hercegségeink között, hogy egyikünk sem viseli a királyi címet, ám a nagyhercegi cím s a Sídhe Korona mindörökre Tartariáé lesz, s a kormányzói pálca, a jogar pedig náluk lesz, míg csak Mezen fennáll. Ők kissé lenézik az országunkba szakadt idegeneket, ám mi már megtanultuk, hogy csak úgy maradhatunk fenn, s őrizhetjük meg ősi hatalmunkat, ha teszünk bizonyos engedményeket. Azért mondom ezt, mert birodalmunk déli és keleti részén élnek emberek is, ők a Szlavesh nép, kik valaha keletről érkeztek, onnan ahol ma a Nagy Keleti Császárság van, mert ők nem akartak a Fal mögött élni. Ők azok, kik a Pravoszláv provinciát lakják, mert sok kis nemzetségből áll az ő népük, de róluk később még bővebben szólok. Nyugatra terül el tőlünk a Servience Birodalom, hol sok rokonunk lakik, velük nem sok bajunk van, sőt rájuk néha jobban számítok, mint Mezenre. Délkeletre azonban veszélyes népek élnek, a miotauruszok népe, a Minóriai Birodalom, velük igyekszünk elkerülni minden lehetséges összetűzést, bár néha akadnak még békétlenkedések népeink között.

Hadviselésről és politikáról

Nálunk nincsenek hatalmas hadseregek és nagy harcosok, bölcs varázslók és bölcsek, kik nyíltan fitogtatnák hatalmukat, mint ahogyan azt az emberek teszik. Sokkal kifinomultabban működik a politika és a mágia. Mert mint azt tudod, nálunk mindez összemosódik, nem lehet tudni, hogy hol a határ, mikor beszélsz a legjobb barátoddal, mikor az ellenfeleddel. Nagyon komolynak tűnő tétek mozognak, de sokan a fiatalok közül nem tudják, hogy mindez csak egy hatalmas játék része. Hiszen mit lehetne csinálni akkor, ha már többszáz éve élsz, viszont nem akarod elunni magadat. A tündérek a mágiát sem használják másra az esetek nagy többségében, mint erre a játékra, illetve lakóhelyük megváltoztatására. Nagyon ritka az, hogy a mágiát komolyan vegye valaki, s ne csak tréfaként űzze, ez legfeljebb akkor fordulna elő, ha megtámadnák az országot, vagy idegen tévedne be olyan helyre, ahol nincsen keresnivalója.

Sok dolgot tudsz Fiam a Palotáról, ahol laksz, de valójában nem tudod, hogy mi is az. Servienceben a testvéreinket kötik magukhoz a Birtokaik, nálunk azonban -s ez nagy különbség- mi határozzuk meg, hogy hol legyen Palotánk. Ez azért lehetséges, mert nekünk a lakóhelyeinkben történő változás már szinte állandósult és a Korona is állandó helyet kíván magának, s ezzel erősíti meg erőnket. Jegyezd meg hát, Fiam, hogy erődet úgy használhatod, ha nagyherceg leszel, ahogyan csak kívánod, de ne felejtsd el, te csak a saját Palotádban vagy valódi úr. Más tündéreknek más jellegű a hatalma, s nem mindegyik használja arra, mint az uralkodóház. Sok tündérnek nincs is igazi otthona, ők inkább a kóborlást választják, s segítenek az eltévedteken. Ők úgy nevezik magukat hogy Járó Segítők Klánja, segítségüket pedig bárki kérheti, aki veszélyben érzi magát. Sokáig jártam velük az országot, nagyapád kérésére, aki azt mondta, hogy így ismerhetem meg legjobban azt a birodalmat, ahol egykor uralkodni fogok. Tulajdonképpen ez volt az ifjúságom, ez volt életem legkalandosabb szakasza, bár ritkán hagytuk el a Tündérföldeket, néhány helyet azonban ismerek hazámon kívül. A Klánról annyit kell még tudnod, hogy ők azok, akik ügyelnek arra is, hogy ne érjék el ellenséges seregek az ország belsejét. Közéjük tartozni annyit jelent, mint a Két Hercegség vigyázójának lenni. Egyébként a Klán segítségével szoktam megrendezni minden évben a Nagy Vadászatot, mely arra irányul, hogy kiűzzünk minden gonoszt a hercegségből, illetve beszerezzük a télre szükséges prémeket és élelmet.

Arról még nem szóltam neked, milyen az élet Mezen hercegségében, mert sokban különbözik az Tartaria intrikáitól és játékaitól, itt teljesen más életforma jellemző. A mezeniek nagyon sokat vándorolnak és kevés olyan hely van, ahol sokáig maradnának. Náluk valamivel kevesebb az erdő, mint nálunk, viszont sok a hegy és a síkság és az időjárás is zordabb mint Tartariában. Nagyon sokféle sídhe él azokban az erdőkben, róluk is szólok majd. Kicsit vadabbak arrafelé a szokások mint nálunk, talán azért is történt meg a szakadás népeink között, mert ők nem tudták elviselni azt, amit mi természetesnek fogadunk el. Közülük nagyon sokan arra használták fel hatalmukat, hogy az a vándorlásban segítse őket, mások pedig a számukra kedves élőhelyet alakították át igényüknek megfelelően. Egyes sídhek pedig közel tudnak kerülni a segítségével a Természethez, ezt úgy érik el, hogy egy bizonyos állati vagy elemi formát öltenek, de legalábbis gyakran használják azt. Az a mondás járja Tartariában, hogy Mezen földjén szinte megállt az idő, Tartaria azonban az ő szemükben a nyüzsgés, a felfordulás hazája. Mezenben -mint már említettem- roppantul lenézik az idegeneket, országukba nem is eresztik be őket, azonban kereskednek velük, s minket is segítenek ahol tudnak. Könnyebben tartják a kapcsolatot szász elf rokonainkkal, s tanultak is tőlük sok mindent, köztük a hajóépítést is, s mivel közel van a tenger, s így nyugatra is tudnak hajózni. Bár nem olyan pompásak a hajóik, mint a szász elfeké, a tengereken azért megállják a helyüket. Ezenkívül van néhány érclelőhelyük, de ezt nagyon nagy titokban tartják, mert a fémek ritkák és értékesek az egész birodalomban. Ezt általában élelemre szokták velünk cserélni és facsemetékre, mert náluk nagyon kevés a fa és nagyon vigyáznak rá.

Mágiánkról, vallásról és a Teremtésről

Tudnod kell azt, Fiam hogy mi voltunk az első nép, mely először Wiccára lépett, s az Ászok szándékait akartuk beteljesíteni, mert az volt a cél, hogy kiűzzük a gonoszságot Hermész művéből. Ez azért nem történhetett meg, mert az Anyaistennő Ruthot is beleszőtte a teremtésbe. Ezért volt az, hogy mikor Hermész megátkozta a gonosz erőket, akkor a tündérek is érzékenyek lettek a vasra, mert mindannyian ugyanakkora részt kaptunk a teremtésből, így jóból és rosszból egyaránt részesült mindannyiunk. Mert a papok azt tartják, hogy a gonoszság az, ami a tündérekből majdnem hiányzik, és ez fordítva is igaz lehet. Az Ászokról és Hermészről kissé másképpen vélekedünk, mint az emberek tudósai, mert mi Hermészt atyánknak tekintjük, az Ászokat pedig uralkodóinknak. Ami pedig a gonosz erőket illeti, őket sem feltétlenül tartjuk ellenségesnek, de az, hogy valaha is megváltoznak, nagyon kicsi a remény. Szerencsére azonban a Nagy Vadászat mit már említettem javarészt megoldja az ilyen jellegű gondokat, de életünket nem mindig tudjuk úgy rendezni, ahogyan szeretnénk, mi ennek megváltoztatására használjuk fel a mágiánkat. Ennek legjobb példája a Palota, a lakóhelyünk, amely a külső szemlélő számára úgy tűnhet mintha összesűrűsödött volna körülötte a bozótos, de azon átkelni nem tud, csak akkor, ha a Palota tulajdonosa is úgy kívánja. Ilyenkor a Palotának természetesen nem esik semmi baja, ám annak aki átment rajta, lehet, hogy lesznek még furcsa élményei. Általában csak a halandók azok, akik ezeket nem látják meg, bár ha a Palota kisugárzása nagyon nagyerejű, akkor valami folyamatos ragyogás öleli körül a helyet. Így van ez azokkal a tündérekkel, akik állati vagy elemi formát öltenek magukra. Őket még a halandók is viszonylag könnyebben észreveszik, mert sokkal feltűnőbbek mint a közönséges állatok, az elemi formában levők pedig lidércfényként derengenek fel az őket megpillantó előtt.

Birodalmunk lakóiról

Sok olyan dolog él minálunk, ami még Servienceben is ritkaságnak számít. Ezek főként növények és állatok, bár nálunk is akadnak gonosz párák (banshee, éjtündérek, goblinok...), a Nagy Vadászat jelentősen megritkítja soraikat. Arról szeretnék szólni neked, hogy nálunk élnek olyan emberek -nem tündérek- akik egész életüket az erdőben töltik, halásznak, vadásznak és növényeket gyűjtenek erdeinkben. Majdnem olyan jól gyógyítanak a növények segítségével, mint mi a mágiánkkal. Ők elutasítják azt, hogy druidák lennének, módszereiket nézve mégis hozzájuk állnak a legközelebb. Ezen a helyen kell megemlítenem, hogy vannak hatalmak, amit még mi sem tudunk befolyásolni, irányítani s a világnak különös teremtményei, kikkel a magunkfajta, s mások is nehezen értenek szót. Meglepődtem, mikor először találkoztam országom földjén az Óriások népével, s bár hallotam felőlük, nem sokat tudtam róluk. Sokan barátságtalannak gondolják őket, de szerintem csak azok mondják ezt, akik nem ismerik őket. Az igaz, hogy roppantul szilajak, s hatalmas pusztítást képesek véghezvinni, ha földühítik őket, s kissé talán önfejűek is, könnyen befolyásolhatóak és elég közvetlen természetűek. A baj csak az, hogy roppant módon ragaszkodnak lakóhelyükhöz, s bizony nem egy tündérúr bánta már meg, hogy nem vett tudomást e behemót lények területi igényeiről. Még szerencse, hogy Tartariában mindössze néhány százan vannak, Mezenben viszont akad jó néhány barlangjuk és erődítményük. Legnagyobb bánatom azonban az, hogy minden igyekezetünk ellenére is akad jó néhány nagyhatalmú szolgálója Ruthnak és Marduknak. Hosszú esztendők óta nem bírunk elbánni Tazukkal a fekete sárkánnyal és troll szövetségeseivel, valamint jónéhány jel arra utal, hogy bőreváltók és talán vámpírok is rejtőznek erdeink mélyén, kikkel nem bírunk egykönnyen és sajnos nálunk is akadnak olyan tündérek, kik Ruth szolgálatába álltak.

Az emberek népéről

Tartariában él egy kisebb létszámú embercsoport, akik Szlavesh-nek nevezik magukat, s úgy tudjuk, hogy ők sok esztendővel ezelőtt vándoroltak ide a Keleti Császárságból, mert az fallal vette körül határait, s néhányan ellenezték ezt, ezért inkább az utazást választották. Kevesen vannak és szétszórtan élnek, nagy családokban, amelyet ők nemzetségnek neveznek, s állandó jelleggel vándorolnak, vannak téli és nyári szállásterületeik, ahol egész falvakat hagynak üresen, évszaktól függően. Főként halászatból és vadászatból tartják fönn magukat, de jelentős kereskedelmet folytatnak velünk is, és a Keleti Császárságba is eljutnak áruik.

Ezeknek az embereknek sok nemzetsége van, de a nyelvjárásaik eléggé hasonlítanak egymáshoz, így könnyen megértik egymást, s azt mondják nyelvük hasonlít a keleti emberekére is. Kinézetük is hasonló, de valamivel sötétebb a bőrük színe és arcvonásaik nem annyira szabályosak, mozgáskultúrájuk sem olyan szertartásosan merev, mint őseiké. A ''civilizált'' szokásokat (meghajlások, illendő beszéd, nyelvi fordulatok...) szinte teljesen elhagyták, mert ezekre az erdőkben és a hegyek között nincs szükség, csak annyi maradt meg ezekből a dolgokból, ami a kereskedéshez elegendő. Összesen 5 nemzetségről tudok, (mindegyik nemzetség mintegy 500-600 embert számlál) melyek a következők: Nanaj, Udege, Ude ,Ulcs, Orocs. Azt tartják, hogy mindegyik nemzetség egy tőről fakad, s van még egy elveszett hatodik nemzetség a Nyivh. Ám ők messze a hegyek között laknak a Koppi-folyó forrásvidékén, s közülük nagyon sokan foglalkoznak varázslással, amiről nem tudni, hogy honnan való a gyökere, de eddig még tudtommal nem ártottak senkinek sem. Úgy tudom, hogy ők az egyetlenek, akik kőből építettek föl házakat, s ezeket a helyeket Csarnokoknak hívják, a azt mondják, hogy a tudást őrzik benne, ami miatt a Keleti Császárságot fallal vették körül. Ezt a titkot az egyik papjuk mondta el nekem, ki titkon felkeresett (hogy hogyan talált rám azt nem tudom), hogy védelmet kérjen a Csarnokok számára, s ezt meg is kapta tőlem.

Maguk a Szlavesh-ek egyébként igen egyszerű népek, de becsületesek és nagyon közel állnak a természethez, amit mi sem mutat jobban minthogy a sziklában Kőembert, a medvében az Erdei embert vélik látni, ha valamelyikük furcsát lát a vízben akkor Viziembernek gondolja.

Különös a hitviláguk is melyet gyakorta ördögök népesítenek be, s mindegyik valamilyen természeti jelenséghez van kötve, s hitük szerint ezek az ördögök itt élnek a közelben. Azt mondják a Szihote-Aliny hegyekben Kakzamu a hegyek ördöge lakik, a az arra járót sziklává változtatja, s nemkülönben veszélyes a Nagy-tenger ahol Ganka az úr a vizek ördöge, kampós kezével lerántja a halászt a mélybe. A Boko nevű féllábú-félkarú ördög próbára hívja azokat, akik vadásznak a Ködlápon, de a szikes puszta sem veszélytelen, mert a dühös Agdi sújthatja le villámával a vadászokat. S ha valaki vadludat akar fogni a Mikeli-tavaknál, hát számítson rá hogy találkozik a Himu-amba nevű kígyóördöggel aki alatt a fű és a kő egyaránt ég, s nem kímél senki emberfiát. Nem csak az ördögöket tisztelik, hanem úgy tartják, hogy minden állatfajnak van egy Gazdája, aki valahol a tajgában lakik, s ő vezéreli az állatokat a vadászok útjába, s van egy Gazdája a Tajgának, a Tengernek és az Égnek akik adják a javakat az embereknek, addig amíg azok tudnak velük megfelelően bánni. Azt mondják ez is az egyik oka, hogy otthagyták a Keleti Császárságot, hogy nem volt már semminek sem Gazdája, ezért ők keresték meg újból őket. Papjaik egyébként nem nagyon vannak, csak a nyivheknek, főképp sámánok fordulnak elő, nekik nagyon nagy hatalmuk van, s általában mindenki fizet nekik a tanácsaikért. De olyanról is tudnak, hogy agyonütötték a sámánt, mert az kizsákmányolta őket.

Általában a szállásterületeken egy fél évet szoktak tölteni, az ott töltött időt függővé teszik a vadak, madarak és a halak vonulásától, ívásától és az időjárástól is. A szállásterületekre apró lovak vontatta szánokon jutnak el, a lovak jól tűrik a hideget és a meleget, s a hegyekben is megállják a helyüket.

Van még egy különös titkuk, a gyógyítás, amit a fák segítségével érnek el, azt mondják, hogy ez is egyike a titkoknak ami miatt eljöttek a Keleti Császárságból.

Ha olvasni szeretnél a fák gyógyító erejéről, akkor lapozz ide

Úgy gondolom, drága fiam, hogy amit országunk kormányzásáról, politikájáról és lakóiról tudnod kell, azt elmondtam, országunk természetrajzát pedig az Udvar tudósaitól tudhatod meg, úgy érzem, hogy most már joggal illet meg téged a fejedelmi korona. Én magam most nyugatra távozom, s talán nem is térek vissza többé, de Servience-ben vagy a Százsz Elf Birodalomban megtalálsz. Ezek voltak egy tündérfejedelem utolsó szavai saját udvarában, Hermész vezérelje lépteidet, Fiam!"