Kelta Uradalmak

Zakitek vagyok, az erdei manó. És hogy ha már ilyen szépen kértek, elmondom, hogy mi az a csekély tudás, mit rövid, mintegy 400 éves életem folyamán megtudtam a mi hatalmas szigetünkről.

A szigetet tündér nyelven Hokan Lakoan-nak hívják, ami annyit tesz, Erdős (vagy Zöld) Szikla, az emberek viszont csak Kelta Uradalmak néven ismerik. Uralkodója jelenleg a bölcs Arthur király, kit az emberek és a tündérek egyaránt elfogadnak. Az uradalmak nemesei neki tettek hűbéresküt. Egy-egy ilyen uradalom állhat néhány négyzetmérföldből egy faluval, mezővel és egy udvarházzal, de akár több tíz négyzetmérföld területű is lehet, jó pár faluval, tanyával, erdővel, tóval és kastéllyal. Az uradalmak vezetői hercegek vagy bárók, attól függően, hogy mekkora az uradalmuk. A városok és a máshoz nem tartozó területek a király tulajdonában vannak. A Kelta Uradalmak államformája királyság, de ez a mindennapi életben nem igazán nyilvánul meg, inkább háborúban számít. Arthur király a megalapítója a híres Kerekasztal lovagi társaságnak, melynek célja az ártatlanok védelme és a gyengék oltalmazása.

Én a délen elterülő Susogó erdőben élek, ami az emberek fővárosától, Yorktól távol esik. Itt délen amúgy ritkán található emberi település, csak kisebb tanyák és falvak vannak. Ezen a környéken az emberek nyugodt földművesek, akiknek nincsenek nagy igényeik. A legdélibb város a hatalmas Excenter, ahol minden évben késő ősszel megtartják az óriási nagy búcsút. Excenter városa egyébként a Körszikla medencében helyezkedik el, ami arról híres, hogy a környékbeli sziklás üregekben mindig tengődik valamiféle undok fajzat. Ezen a részen viszonylag szelíd az időjárás, így elterjedhetett a földművelés.

Hatalmas erdős részek és kisebb szántóföldek vannak erre. A nagyobb erdők: Medvetölgyes és a Susogó erdő. Az emberek uralkodója majd az összes termékeny földet szétosztotta a nemesei között. Van is néhány nagyobb vár a környéken: Manóvár, Celenep, Kardszikla, Zordcsúcs, Veresszikla, Varjúvár.

A sziget közepén, körülbelül York és a Susogó erdő között helyezkedik el a Kékeszöld mocsár, nevét a furcsa kékes színezetű hínárról kapta. A mocsárban hatalmas nádasok és ember nem járta helyek vannak, ott lakik Hínárkalap Dezsőce a barátom. Dezsőce uradalmától északra húzódik a Gyilokláp, ott él a hatalmas mocsári hidra.

A Gyilokláptól északra terül el a Dombos-mező, hatalmas legelőivel és szántóföldjeivel. Ezen a környéken az utak kőből vannak és mellettük itt is, ott is több száz éves tündér szentélyek romjai búslakodnak.

A Dombos-mezőkön hatalmas nagy szőlőskertek és udvarházak vannak. Az emberek arrafelé kedvesek és jókedvűek. Ott él a Bersándi pincében öreg pincemanó barátom Hukk (a manótársadalomban nem véletlenül kapta ezt a nevet, ugyanis szinte állandóan csuklik a benyakalt bortól), akit a környékbeli szőlősgazdák igen tisztelnek borkóstoló tudománya miatt.

A Dombos-mezőtől északnyugatra kezd fokozatosan feltárulkozni a vadon az ő nemes szépségében. Sherwood híres városától északra az erdőt sherwoodi erdőnek hívják a népek. Sherwoodban minden évben tavasszal megrendezik Robin Hood tiszteletére az íjászversenyt.

A vadonon keresztül csak néhány út vezet, és nem tanácsos az embereknek elindulni egyedül. Tündérlakta hely az, és az erdő mélyén lakik Levélzöld, a hatalmas zöldsárkány. Ő úgy százévenként portyára szokott indulni a vadonon kívülre, hát igen, akkor aztán van sírás-rívás az embernépek között.

A vadonon túl kezdődik a Felföld. Ott lakik Kockás Suba barátom, akivel már vagy száz éve nem találkoztam… na mindegy. A Felföldet skót klánok lakják, pontosabban 9 nagy klán és jó néhány kicsi, na velük aztán nem tanácsos ujjat húzni. Vadak, zabolátlanok, de ugyanakkor becsületesek és jószívűek, az ellenségeikkel viszont kegyetlenek.

Skót Klánok:

A Felföld közepén helyezkedik el a híres és hatalmas tó, Loknes. Mellette egy kisebb falu, ahol furcsa emberek élnek, állítólag ők birtokolják az egész Felföldön egyedül a szörnymutogatás jogát. Nahát, ez aztán furcsa. Tudtam, hogy az emberek lököttek, de hogy ennyire... Merthogy a loknesi tóban van szörny, az kétségtelen, de hogy azt ők csak úgy mutogatni tudnák…

Az utolsó emberlakta település a szigeten Stirling, mely hatalmas kikötőváros. Itt aztán mindenféle ember megfordul, óriási hajók ringatóznak a kikötőben az apró halászbárkák mellett. A kikötőben számtalan fogadó és kocsma van, állítólag még kalózok is megfordulnak nagy néha, persze nem fedik fel magukat. Stirlingben található a legnagyobb szerencsekaszinó, mely egy pénzéhes törp, Durdafu tulajdonában van. Állítólag valaha kalóz volt, és még most sem felejtette el teljesen a régi tudományát…

El is érkeztünk a sziklás tengerparthoz, ahol sirályok vitetik magukat a széllel, és rálátni a végtelen nagy, csodálatos óceánra valamint a messze fekvő, még a Kelta Uradalmakhoz tartozó Fore, Magnez és Hetlend szigetcsoportokra. A szigeteken néhány vad szász és pikt törzs él, az időjárás igen zord.

Olvass észak farkasairól, a Piktekről

Na, ennyi lenne a Kelta Uradalmak leírása, mármint hogy a szigeten fekvő Kelta Uradalmaké, ugyanis a birodalomhoz tartozik még a kontinensből egy jó darab, illetve a Szász Elf sziget keleti része egy hosszanti csíkban Dublinas kikötővárosával egyetemben, ahol a hatalmas Barátság Torony áll. A torony az emberek és a szász tündérek háborújának végén épült a békés egymás mellett élés reményében, és emlékeztetőül a véres és felesleges háborúra. Ez a torony, és a sziget keleti szélének hosszanti sávja a szász és ír törzsek területe, akik névlegesen a Kelta Uradalmak fennhatósága alá tartoznak, de saját törvényeiket gyakorolják, és saját királyuk is van. A szász népcsoportok inkább a sziget szélén lévő sáv belső részén, a tündérek közelében laknak, míg az írek Dublinast és a civilizált partközeli területeket birtokolják.

És itt vége a történetemnek.

Látogassatok meg megint, ha erre jártok...

Néhány érdekesség a Kelta Uradalmakból:

A vas használata túlnyomóan jellemző. Vívmányuk a fazekas korong, mely egész Wiccán elterjedt. Változatos edényformáik vannak. Sokféle pénzérmét nyomtatnak, a rajzolat sajátos, kifinomult, egyszerűsítő, könnyen felismerhető. Gyakran laknak az előző népektől elfoglalt és átépített magaslati földvárakban, de a falvaik általában vízparti kiemelkedéseken vannak. A házak padlóját agyaggal tapasztják, melyet időközönként felújítanak. Halottaikat csontvázasan, a túlvilágra szükséges minden eszközzel és táplálékkal együtt temetik el. Háború esetén elégetik a halottaikat.

Szemelvény az Eratria Fénye varázslóiskola szemináriumi anyagából

Olvass a likantrópokról Vladimir Tukov, az Eratria Fénye varázslóiskola kutatómágusa, és a likantrópia tudományának professzora előadásában

Ünnepeik

A kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítanak egy napot. Ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődnek.

Samhain (ír: szó-in, skót: szaven)

• Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete.
• A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tart, a nyár kezdetéig. (Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep.) A legjelentősebb ünnep a kelták számára. Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, leginkább Halloween néven ünneplik. Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon. Újév környékén házról házra járnak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.
• Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat.
• A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, azaz az ismeretlen Egy Igaz (Anya) Istennő attribútuma. ( De a különféle kisebb földszellemeket is ez alatt érthetik. )
• A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Ruth gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője, a holtak birodalmában.
• Néhány almajóslás Samhain éjjelére: aki először almába harap, az lesz az első az év során, aki házasságot köt. Ha egy szép, egészséges, hibátlan piros almát meghámozunk óvatosan úgy, hogy a héja egyetlen összefüggő csíkban maradjon, és ezt a héjat bal kezünkkel óvatosan hátrahajítjuk jobb vállunk fölött, akkor az almahéj-tekervényből kirajzolódik igaz szerelmünk neve.
• Skóciában köveket tesznek a tűzbe ezen az éjszakán. Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következő évben - mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomba.
• A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Ír tündér, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos hosszú útra indulni. Aki mégis erre kényszerül, a töklámpással védi magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől - akik mint tudjuk, igen nagy sűrűségben fordulnak elő azokon a tájakon.
• A Samhain igazi értelme, jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal előretekintés, az érkezők fogadása. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érkezni akarót" - soha ennél alkalmasabb időpontot! Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket, "vendégül látjuk" őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.

Yule:

• A téli napéjegyenlőség ideje. A napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok.
• Tölgykirály (a Növekvő Év istene vagy az Isteni Gyermek, Hermész) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Úrnője Ruth); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirálynőt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirálynő győz.
• Az istenség neve kultúránként különböző; az északi népeknél és az íreknél Balder, a keltáknál Bal, stb.Az eltérő nevek ellenére könnyen azonosíthatók ( Ő Hermész ).
• A Yuletide időszaka az északi népeknél az év utolsó tíz napjában van. Az "Anya Éjszakáján" kezdődik és tizenkét nap múlva, "Yule éjjelén" fejeződik be; innen az ünnep"tizenkét napja" hagyomány. A szó jelentése: "Kerék." Az ősöknél a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelent. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik.
• A Yule-szokások egy része igen régi eredetű: például a gyertyagyújtás az oltáron a régi isteneknek, szellemeknek szól.
• A feldíszített fa ősi hagyomány, a győzelem jelképe, télen is örökzöld.
• Másik Yule-napi hagyomány: a tivornya. Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy cider-t fogyasztanak. Ehhez kötődik a fakupában körülhordott sör.
• A Kelta szigeteken az ivászat során himnuszt énekelnek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán kiabálással vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd isznak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantják a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggatnak az ágaira.

Ostara:

• A fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka.
• Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
• A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, köszönthetjük e napon (Az Egy Igaz Istennő).
• Némelyik hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor
• Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.
• Ősi hagyomány szerint tüzeket gyújtanak a nap hajnalán, és keményre főzött - vagy kifújt héjú - tojásokat festenek tarkára. Ez is termékenység-szimbólum. A tojás megjelenési formája is szimbólum: a ragyogó sárga gömb a belsejében maga a Napisten, fehér héja a Fehér Istennő, az egész pedig az újjászületést jelképezi. Amulettként tisztelték az ekkor gyűjtött és festett tojásokat. A nyúl, mint termékenység-szimbólum nem igényel bővebb magyarázatot.
• Az ünnepi asztalon a tojásételek mellett a magos sütemények, zöldsaláták, a tavasz első virágai is helyet kapnak. Napraforgómag, tökmag, szezámmag, fenyőmag és tetszés szerint más magok jöhetnek szóba az ételek ízesítésére. Az ünnep hagyományos színei: a világoszöld, citromsárga és halványrózsaszín.
• A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató időszak követi, valamint a nagyhét különleges szertartásai. Ilyenkor kezdődik a magvetés, palántázás...
• A tavaszi nagytakarítás sokkal többet jelent egyszerű fizikai munkánál.

Beltane:

• A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Egyéb elnevezései: May Day, Walpurgis-éj, majális.
• Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus, Istár) a kelta fényisten.
• Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál , amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidőkben juhokat áldoztak fel tűzben, a termékenységért.
• Walesben Creiddyladhoz kapcsolódik az ünnep, és gyakran Május Királynőjének hívják.
• Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe ( tündér ), és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez.
• A virágok és a zöld lombok, valamint az üst, melyben tüzet gyújtanak az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését. A nap régi szimbóluma a májusfa - egyes vidékeken jakabfa.

Olvass el egy történetet, melyet kevesen ismernek pontosan, de igen sokan mesélnek.