Keleti Gót Birodalom

A Császár Szeme egy titkozatos idegen, aki ezt a naplót vezette. Soha senkinek sem sikerült a kilétére fényt deríteni. Az alább olvasható töredék a Keleti Gót Birodalom fontosabb részeit ( főleg a városokat ) tárgyalja. Írójának célja ismeretlen.

Mare Atlanticumi nagy könyvtár, fő és al rendcsinálási csoport. Bebekuba főkönyvtáros.

Ravenna

A Keleti Gót Birodalom óriási félszigetének északi részén terül el ez a hatalmas kikötőváros, melyben nyüzsög az élet. Naponta több tucat hajó érkezik és vész el a messzi tengeren ahol száz és száz veszély fenyegeti az arra utazókat. Piszkos emberek rakodják a hajók szállítmányait. Hordók, ládák, mindenfelé áru, amerre a szem ellát. Kicsit feljebb a mólóktól koszos fogadók találhatóak, melyek a fáradt hajók kapitányainak és legénységének nyújtanak szállást esténként. A levegőben állandóan pálinka, rum és egyéb alkohol szaga érződik, melyet a nem ide szokott orr fanyarnak talál. A nappali nyüzsgés a mólóknál éjszakára megszűnik. A kikötőben sétálva este csodálatos látvány tárul az ember szeme elé, ahogy a tenger felé fordul és meglátja a vízen himbálódzó hajókat, melyeken kicsiny lámpások világítanak. Ezt a csöndet csak a fogadókból kiszűrődő mulatozás zaja töri meg, mely kora hajnalig is eltarthat.

Az éj leple alatt is fontos üzletek köttetnek...

Furcsa hajó érkezett az egyik este úgy éjfél előtt nem sokkal. Sem kereskedő-, sem hadihajóra nem emlékeztetett. Kétárbocos vitorlás volt és a kötélzete sem hasonlított egy normál hajóéhoz. Ahogy jobban megfigyeltem, azt állapítottam meg, hogy nagyon jól manőverezhető és elég gyors. A kikötő szélénél ért partot, s fekete köpönyeges fickók szálltak ki belőle. Volt egy nagyobbacska is, s az ő lépéseinél furcsa, kopogó hangot adott ki a móló. Falába van, döbbentem meg. Nem szerettem volna felfordulást okozni, ezért inkább egy nagyobb láda árnyékában húzódtam meg és hallgatózni kezdtem. Nem nagyon értettem a suttogást, de valamiféle szövetszállítmányról esett szó. Rövid idő után pénz csörgésére is figyelmes lettem, aztán a sötét alakok visszaszálltak a hajóra és el is mentek. Mindez nagyon rövid ideig tartott.

A reggeli friss, kissé sós levegő szokatlan, de frissítően hatott rám. Úgy döntöttem, hogy ma ellátogatok a város belseje felé, hogy megnézzem, hogy megy arra az élet. Befelé haladva kezdett kultúrálódni a környék. Szép házak, boltok, hatalmas piac. A nyüzsgés hasonlított a kikötőire, de itt nagyrészt cselédek mászkáltak kosaraikkal. Egynéhány úrhölgy is megfordult számos katonai kísérettel. Felfigyeltem arra is, hgy a közbiztonság sokkal jobb, mint más helyeken. Városi őrök őrjáratoztak fel s alá kettesével, négyesével. Fegyverük és páncéljuk igen új és jó minőségű. Pár óra séta után elérkeztem a város keleti kapujához, mely hatalmas méreteivel nyúlt az ég felé. Itt sokkal több katona volt, mint a város bármely más pontján. Vándorkereskedők, utazók jöttek-mentek, a gyanúsabb alakokat és szekereket még át is vizsgálták. Visszafelé másik útvonalon mentem, hogy minél több dolgot megismerjek a városból, ahol most tartózkodtam először. A kerülő úton megdöbbenésemre rábukkantam egy kisebb könyvtárra. Gondoltam megnézem, hátha találok valamiféle újdonságot. Rövid nézelődés után folytattam utam. Nem találtam sok új dolgot, de ez betudható hatalmas tudásomnak is.

A lassan lenyugvó napot követve visszatértem a szállásomra és új ismeretek birtokában vártam a holnapot….

Bront “a kiképzőközpont”

Ravennától délkeletre úgy százötven mérföldre helyezkedik el ez a stratégiailag igen fontos város. Már kilométerekről észre lehet venni hatalmas falai miatt. Szűk környezetében magas sátrak állnak, melyek az itt tartózkodó katonáknak nyújtanak szállást. Brontban képzik ki a Keleti Gót Birodalom jobbnál jobb katonáit. Nem lehet úgy járni-kelni, hogy ne botlana az ember lépten-nyomon katonákba, harcosokba. A városban, ami egyébként óriási és jól védett, nem csak katonákat, hanem vándorokat és egyéb embereket is tanítanak a harcmodorok bármely ágazatára, persze ennek is megkérik az árát, mint mindennek. Az árak jóval magasabbak, mint más helyeken, egyesek szerint a katonaság nagy létszáma miatt.

A városba érve döbbenten figyeltem fel rá, hogy több fegyverárus található, mint bárhol másutt, ahol eddig jártam. Azért a páncélokból sincs hiány, számos fajta megtalálható belőlük. Van, ami csak dísznek lenne jó, de van olyan is, mely nagyon jó védelmet nyújtana egy véres háborúban, ezeknek azonban nem egy átlagos harcos erszényéhez van méretezve az áruk. Az is igen szembeötlő, hogy az összes férfinál és nőnél fegyver található. Akinél nem láttam, valószínűleg annál is volt, csak nem hordta oly nyíltan, mint mindenki más. A gyerekek fakardokkal játszanak, igazi kardokról álmodoznak és arról, hogy egyszer ők is nagy harcosok lesznek, mint apjuk vagy nagyapjuk. Néhány óra járkálás és nézelődés után betértem egy fogadóba, aminek a neve Csillogó Csatabárd. Nem lepődtem meg a fogadó nevén, hisz láttam már cifrább nevűt is itt. Például Véres Buzogány vagy Kétélű Kard fogadó. Bent a fogadó falán keresztbe rakott kardokat és a falra felfestett harci feliratokat láttam.

Vacsorázás nélkül nyugovóra tértem és másnap folytattam városi barangolásomat.

A város gyomra felé haladva láttam istállókat, harci méneket lovasaikkal együtt. Nézelődés közben egy csillogó, teljes páncélzatú lovat és a rajta ülő teljes vértezetű lovasát vettem észre, amint a város közepén álló erődítmény felé tartott nagyszámú kíséretével együtt. Kérdezősködésemre elmondták, hogy ő a város kapitánya, egy igen nagy hírnévnek örvendő veterán harcos, aki a város életét irányítja.

A “város bajnoka” cím

Évente megrendezésre kerül egy hatalmas nagy bajnokság, melyen a környék kardforgatói, hivatásos katonái vesznek részt, hogy összemérjék erejüket és elnyerjék a város bajnoka címet, valamint a város vezetőjének, Ertimgionnak megbecsülését. A bajnokság 3-4 napig tart ( ez változhat a jelentkezők számától függően ) és a versenyzők egyenes kiesésben küzdenek. A harcban minden megengedett, kivéve a közvetlen mágia és a nem harchoz illő varázstárgyak alkalmazása. A verseny menetére és tisztaságára a város vezetője figyel, ki már évek óta nem vesz részt a versenyen. A bajnokság győztese nagyobbacska pénzjutalomban részesül.

Chur

Város, mely fényesen ragyog az ország északnyugati határán és ahol a fényességes III. Hartutez király, minden keleti gótok ura uralkodik. A városban egymást érik a nagy ünnepségek, hatalmas számban érkeznek vándorok és családok, akik itt szeretnének letelepedni. A város szélén több helyen is építkezések folynak. Lakóházak, fogadók és egyéb épületek alapjait találja az arra járó vándor. A város képén is látszik, hogy korábban jóval kisebb volt. Chur három gyűrűből áll. A legbelső városfal megépítése után sok család érkezett, kik úgy döntöttek hogy itt szeretnének élni és a városfal mellé építették házukat. Majd évek múltán, mikor már sok ház állott a fal mellett és a faltól távol, ismét körbekerítették a várost, hogy a külső lakók is védve legyenek egy esetleges támadásnál. És a város lakossága évről évre növekedett és mindezidáig növekszik. Így jelen pillanatban az ideérkezőnek három kapun kell áthaladnia ahhoz, hogy a város szívébe jusson, ahol a pompázatos és igen új uralkodói palota áll. A város nyugodt és elég vidám hangulatú. Az itteni építkezési szokások hasonlítanak a határmenti Le Mans Birodalomban élő népek szokásaihoz. A városiak gyakran át is járnak a Le Mans Birodalomban tartandó ünnepekre és a nagy mulatságok után több hordónyi finom borral térnek vissza.

A várostól nem messze található a Csaták Fennsíkja nevezetű hely, melyről itt olvashatsz bővebben.

A királyi család

A jelenlegi uralkodó III. Hartutez király, igen erős kézzel kormányozza országát. A király dédapja I. Hartutez válaszotta székhelyéül a várost, melynek neve Chur és mely város oly közel van a vidékhez, hol oly sok bor készül, mely eláraszthatja az egész nyugati birodalmat. Talán pont ezért is ez lett a királyi székhely.

Artetilda királyné a király hű felesége, leányuk Hermina, ki makacs mint egy öszvér, s mivel még kiskorú, kamasz éveiben jár, irtózatosan lázadozik apja és anyja parancsai ellen. A király és a királyné már többször elhatározták, hogy megnevelik, ezért a legjobb illemtanárokat hívták el messzi földekről, de ők sem jártak sikerrel. Ezért a király kitalálta, hogy aki jó modort nevel a lányába, annak magas jutalmat adományoz.

Földrajz

A birodalom keleti határvidékein kissé borongós az idő, néhol köd gomolyog, melyet a kisebb szél ide-oda fújdogál. A birodalom középső és nyugati részén napsütötte táj tárul az arra járók szeme elé. Mindenfelé síkság, bármerre is néz az ember. Az egész birodalmat bejárni szinte lehetetlen dolog egy ember számára, hisz ez a legnagyobb emberlakta birodalom. Sok kisebb város és falu található mindenfelé, bármerre is járunk. Az itteni emberek nem rejtőzködnek és nem olyan visszahúzódóak, mint egyes tünde népek. Minden kisebb városban találhat az arra utazó számos érdekességet. Vannak szökőkutak, falfestmények, különböző szobrok és egyéb városdíszítő elemek. A birodalom úthálózata elég jól tervezett. Mindenféle útjelző táblák és különféle figyelemfelhívó jelek találhatóak az utak mentén. Forgalmasabb utak mellett még kialakított tábor- és pihenőhelyek is vannak.

Hadsereg

A hadsereg jól képzett katonákból áll. Létszámuk állandóan változik, háborús és békés időszakoktól függően. Nem csak fizikai, de elméleti síkon is oktatnak. Tanulják és alkalmazzák is a harci formációkat. Legjellemzőbb fegyverük a kard, de egyéb fegyver is szóba jöhet. Igen szeretik még a buzogányt, lándzsát, számszeríjat. Vértezetük függ a kiképzés módjától és a harcmodortól, amit az adott csatában alkalmaznak. Előfordul könnyű gyalogos, nehéz gyalogos, könnyű lovas, nehéz lovas vért. Esetenként felfegyverzett harci szekereket is használnak, melyet 4-6 vértezett ló húz. A hadsereg kisebb létszámban az ország bármely pontján megtalálható. A fő sereg általában Bront környékén táborozik. A sereg vezetőiből több is van. Egy osztag katona élén 2 parancsnok áll. A főparancsnokok igen öreg és nagytudású katonák, sok-sok évnyi háborús tapasztalatukkal támogatják a katonákat.

Kereskedelem

Ezen a vidéken fejlett a kereskedelem a Le Mans Birodalommal. A legkeresettebb áru mindenképpen a bor, de ruhákkal és szövetekkel is gyakran találkozhatunk egy-egy kereskedő szekerén.

Vallás

Nagyrészt Odinban, az emberek teremtő istenében és Istárban a napistenben hisznek. A tenger közeli és kikötővárosokban sok a Posszai tengerszellem hívő. A forgalmasabb területektől távolabb eső helyeken tisztelik Hermészt is.

Egy érdekesség

A Keleti Gót Birodalom nyugati részén egy igen nagy területen furcsa népek élnek. Hobbitoknak nevezik őket. Nagyon barátságosak és emberszeretőek. Területük egy roppantmód elszigetelt helyen van. Hatalmas hegyek veszik körbe azt a barátságos, dimbes-dombos tájat, melyet a hobbitok az országuknak neveznek. Ebbe a kis országba csak néhány titkos úton lehet bejutni. Ilyen a veszélyes Sötétzöld szurdok. A bejutást nem csak a járhatatlan és jól álcázott utak teszik igen nehézzé, hanem a hegyekben élő gonosz szörnyetegek is.

- Yotamaru Kasima, a Császár Fényesen Csillogó Szeme