Marmarikai Troll Birodalom

Hogy kedvet kapj a Troll Birodalmakhoz, olvasd el Gromak harcos balladáját

Gereszter utazó elbeszélése a Marmarikai Troll Birodalomban történt utazásairól és a birodalom földrajzáról, népeiről, szokásairól.

Üdvözletem, én Gereszter Montiátor vagyok, vándor harcos, természetbúvár, csodálatos birodalmak ismerője, Hermész a hatalmas híve. Nem tudom, pontosan mikor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én egyszer elmegyek Marmarikába, a félelmetes és hatalmas Troll Birodalomba, de egészen kis koromban már troll eledelnek csúfolt a többi tanyasi gyerek, akikkel nagy néha elmentem játszani a Márai laposra vagy a sziklaoromra. Hogy hol vannak ezek a helyek… hát a Keleti Gót Birodalom Ravenna nevezetű hatalmas kikötővárosától délre kétnapi járóföldre. Na mindegy, de hát ez nem is fontos különösebben, annál is inkább, mert gyermekkorom nem nevezhető éppen vidámnak és nem is szívesen gondolok vissza rá.

12 éves koromban életem egyik legszomorúbb reggelén a tengerparton sétálgattam, amikor a távolban hajókat fedeztem fel. Kitörő örömmel és hatalmas lelkesedéssel szaladtam fel a közeli szirtfokra, ahonnan még jobban lehetett látni a büszke vitorlásokat. Közeledtek és egyre közeledtek. Jó másfél óra múlva lehorgonyoztak a parton, nem sokkal ezután csónakokat eresztettek le és kieveztek a partra. Mogorva zord tengerjáró népek voltak, de megígérték, ha jól viselem magam, felmehetek a hajójukra. Mondanom sem kell repestem az örömtől, talán ezért is nem vettem észre ( csak későn ), hogy kalózokkal hozott össze a rosszsors. Magukkal hurcoltak és rabságban tartottak, velem végeztették az összes piszkos munkát. Három évig dolgoztam a hajón, ahol sokat szenvedtem, számtalan tengeri ütközetben vettem részt, de ugyanakkor megerősödtem, megtanultam használni a görbe tengerész kardot és a tengerész kést, megtanultam úszni és ami a legfontosabb, olyan országokat láttam, amikre álmomban sem gondoltam volna. Három év hűséges szolgálat után felszabadítottak és végre elindulhattam életem nagy célja, a Marmarikai Troll Birodalom felé. Két év alatt jó néhány furcsa és veszélyes kalandot éltem át, mire eljutottam a Mór Szultánságon és a gyalogbarbár gyilokpusztákon keresztül a Troll Birodalom nyugati széléhez. Ez a környék már igazán veszélyes, de kezdjük csak szép sorjában Marmarika megismerését.

Tehát a birodalom nyugati részén vagyunk, ezen a területen csak a legerősebbek, legvadabbak maradnak életben. És nem csak a zord időjárási körülmények, a gyalogbarbár hordák és a félelmetes szörnyetegek miatt… ó nem, itt már a trollok az urak és ez teljesen szó szerint érthető. Na, Hermész nevében most már tényleg belevágok.

A Troll Birodalom nyugaton, mint már említettem a barbár birodalmakkal határos, ha kelet felé elindulunk, a táj fokozatosan a füves pusztáról átváltozik kő pusztává. Több száz négyzetkilométernyi kőmorzsa van itt szétterülve szinte egyenletesen. A Morzsalék pusztában, merthogy így hívják, három nagyobb kiemelkedő szikla található. A leghíresebb nyugaton van, melyet Áldozatsziklának hívnak, a Troll legendák szerint nem más, mint Wusagera az őstroll feje. És valóban, ha megfelelő távolságból szemléljük, egy hatalmas szoborarcot láthatunk. A troll legendák szerint ez az arc megelevenedik néha és válaszol egy kérdésre, de csak akkor, ha megfelelő ellenszolgáltatást kap cserébe. Ezért is kapta a kicsit baljóslatú Áldozatszikla nevet. A Morzsalék pusztában szinte alig van növény és állatvilág, viszont ami van az igen érdekes. Különleges tüskés bokrok vannak itt, melyek a belsejükben nedvességet tárolnak, kaktuszoknak hívják őket a helybéliek. És itt jutott eszembe egy igen érdekes és az emberek szemében kegyetlen népszokás, a Kaktusztüske Trolltörzs beavatási szertartása.

A szertartás

( idézet a Tarta-Rekke troll törvény táblákról )

Ha a földre idegenek érkeznek, és nem akarnak harcolni, választhatnak a beavatás és a halál között. A beavatásra várókat fogja jó erősen a törzs két legerősebb harcosa és dobják be őket naplementekor a kaktuszlabirintusba a sziklatetőről. Ha a labirintusból kitalálnak mire a nap kiemelkedik, a törzs tagjai lesznek, ha nem, haljanak meg azonnal.

Máig sajognak az akkor szerzett sebek…

A Kaktusztüske törzs nem számlál túl sok tagot ( 2000 fő ), de tagjai erősek és büszkék. Fegyverként hatalmas kőbaltákat és nagy sziklákat használnak. Bőrvértjeiket kaktusztüskékkel szurkálják tele, melynek végeit erős méreggel preparálják.

Varázslóik ismerik a föld és a kő mágiáját. Ha a törzsben valaki hősies, vagy a törzs számára hasznos dolgot cselekszik, kaktusztetoválást kap a testére, melynek felvitele igen fájdalmas. A tetoválásnak mágikus erőt tulajdonítanak.

Az én homlokomon is ott díszeleg a megbecsülés jele. És most menjünk tovább képzeletben észak felé, be a birodalom szívébe.

Ha kiérünk a Morzsalék pusztából, hatalmas füves, bokros puszta tárul a szemünk elé.

A császári útról:

A kősivatag és a puszta határvonalában húzódik a császári út, mely a troll kultúra egyik gyöngyszeme. A császári út az egész Troll Birodalmat behálózza, négy méter széles és a tájegységre jellemző kövekből kezdték el építeni úgy 800 évvel ezelőtt. Jelenleg is épül. Az utak mellett minden századik kilométer után helyőrség van. "Minden út Murakkban kezdődik és ott is végződik" tartja a troll mondás, és nem is alaptalanul. Murakk a troll civilizáció fővárosa, a császár állandó lakhelye.

De térjünk inkább vissza a végeláthatatlan füves pusztához. A pusztán igen kemény az élet még a trollok számára is. Több száz négyzetkilométernyi füves terület, amit néha megszakít egy hatalmas erdő vagy egy kisebb patak. A pusztán gyilkos bölények vándorolnak, prérifarkasok vadásznak, de ezeknél az állatoknál jóval veszélyesebbek a szörnyek, melyek ezen a vidéken igen gyakoriak. A trollok véres harcokat vívnak velük a területekért.

A pusztán három nagyobb és vagy tizenkét kisebb település van. Mindegyik településnek megvan a maga harci és vallási vezetője, a politika fogalma errefelé szinte teljesen ismeretlen. A három nagy város név szerint: Mangorak a szürke só hazája, mely hatalmas sóbányájáról híres. Akril az arénaváros roppant küzdőteréről kapta a nevét, itt jópárszáz ember és egyéb rabszolga, illetve szabad troll méri össze az erejét egymással és a pusztán befogott vérszomjas szörnyekkel. Az aréna nézőtere 5000 férőhelyes! A harmadik nagy város Feketevég a troll mágusok városa, itt áll a Karom Torony, mely a fellegekig ér és nincs élő, ki megmászhatná.

Megjegyzés a troll mágusokról:

Erőszakos és kapzsi népség, a harcosok félik, de nem tisztelik őket. A mágusok többször próbálták megbuktatni az aktuális császárt, de eddig kudarcba fulladt minden akciójuk. Mivel tisztában vannak saját értékükkel, sokat megengednek maguknak, de nyíltan nem mernek ujjat húzni a császárral. A szabad törzsek legtöbbje haragban van velük. A tornyukban mérhetetlen mennyiségű csoda és gazdagság van felhalmozva, amit rafinált csapdák, halálig hű harcosok és félelmetes szörnyek őriznek. A Karom Toronyban a legenda szerint 1000 * 1000 lépcsőfok van és ezeken keresztül idegen világokra lehet eljutni.

De nem szóltam még a végeláthatatlan erdőről, mely a puszta keleti részén kezdődik és Hermész tudja meddig tart. Ez a hatalmas nagy erdőség az ismert birodalomban úgy 200 kilométer széles és rettentően hosszú, bár a birodalom ismert keleti határán már beleolvad az ismeretlen őserdőbe, melyről írott feljegyzés sajnálatosan nincs… A végeláthatatlan erdőben élnek a zöld trollok, a rejtőzés mesterei. Bátor és ravasz fajtája ők a trollok népének. Közülük kerülnek ki a trollok felderítői, íjászai. Különleges elit kasztjuk a Kaméleonok, akik háromszázan vannak és csak akkor vesznek föl maguk közé új tagot, ha valaki elköltözik az élők sorából. Hogy honnan tudok erről a titkos kasztról? 28 éves koromban 5 évi szolgálat után soraik közé fogadtak.

Nem szóltam még az erdőben megbúvó ősi városok romjairól, melyek itt is-ott is fellelhetőek a sűrűbb részeken, a romok között holt lelkek kísértenek.

Északnyugat felé végig az óceán partvonalán élnek a szürke trollok, akik jól értenek a hajózáshoz. Az emberekkel illetve az egyéb fajokkal ők találják meg a legjobban a közös hangot. Ők azok, akik mindennel és mindenkivel kereskednek. ( rabszolgákkal, kincsekkel, fegyverekkel)

A Troll birodalom északkeleti és északi részein, egészen a Keleti császárság nagy faláig a vörös trollok az urak. Ők kegyetlenek és harciasak. A trollok törzsei közül egyedül őket nem kedvelem, de ezzel nagyrészt a többi troll törzs is így van. Az ő törzsük a legnagyobb, több mint 14000 fő. Hatalmas zúzó és roncsoló fegyvereket használnak, így például csatabárdokat, szöges bunkókat, nagy harci pörölyöket. A Vér Törzseként nevezik magukat és nem is alaptalanul, varázslóik és papjaik a vérnek különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak, mágiájukat a vérből nyerik. Véres és kegyetlen áldozatokat mutatnak be démonisteneiknek.

Egy kis vándorlással induljunk el a Mare Mediterránum óceánparttól, vágjunk át a vörös trollok területén, kiránduljunk át a végtelen erdőség ezernyi csodája között, majd a hatalmas puszta keleti végén gyalogoljunk el egészen a Trollháta hegység lábához, ahol elkezdődik az igazi troll birodalom.

Hogy miért pont itt kezdődik… Hát igazándiból nehéz erre pontos választ adni, én mégis megpróbálom. A Trollháta hegység mögötti hatalmas, szinte végtelen sziklás, dombos vidéket troll nyelven Trolladargor-nak azaz Valóstrollföldének hívják. Ez még egyszerűnek hangzik, de nem csak erről van szó. A Trollháta hegységben helyezkedik el a Trollok fővárosa, Murakk a császárváros. Mögötte délen élnek a császárhoz teljesen hű erők, ez mintegy tizenötezer hadra fogható férfit és nőt jelent, ami szerintem Wiccán egyedülálló ( talán csak a Keleti és Vizigót birodalom együttes hadereje tenne ki ennyi főt számláló sereget, de hát a trollok ismert mondásával élve egy ember nem ember, két ember fél ember, három ember már majdnem egy troll…., úgyhogy nem sok esélyt adnék a Gótoknak ). Na de visszatérve a Valódi Troll Birodalom elnevezésre, a Császár tényleges birodalma a hegyvonulatnál kezdődik és délen a legendák szerint egészen a világ széléig tart. Az eddig leírt területek a szabad troll törzsekhez tartoznak, akik mindannyian függnek, nem is kicsit a császártól, de mégsem tartoznak teljes mértékben a fennhatósága alá. Én 23 évet éltem a trollok között, mégsem sikerült teljesen megértenem azt a hatalmi egyensúlyt, amelyet át meg átszőnek a hitek, mágikus jövendölések. Ebben a kérdésben én is csak találgatni tudok.

A Trollháta hegység hatalmas bércei előtt úgy kétnapi járóföldre kezdődik a Vöröshomok dombság, mely nevét vérvörös kőzetéről kapta. És már itt is állunk a hegység lábánál, melyre felkapaszkodni emberfeletti erőfeszítésbe kerül. A hegységen átkelni csak tapasztalt troll vezetővel érdemes, mert a vigyázatlan utazókat könnyen lavina temetheti maga alá, vagy esetleg rájuk támadhat egy-két errefelé igen gyakori őshonos szörny. Titkos ösvények és barlangok hálózzák be az egész hegységet, a legegyszerűbb ezek valamelyikén átkelni, persze a titkos ösvényeket csak a tapasztaltabb vezetők ismerik, akik tudásukat nem mondják el bárkinek. A csúcsok közelében állandó, csontig maró jéghideg szél fúj, a bércek teteje mindig hósipkát visel és nagyrészt ködbe burkolódzik. Nekem volt alkalmam körbenézni a Trollháta hegység legtetejéről… csodálatos és lenyűgöző látvány, lelkem még mindig felvidul az emlékek hatására.

A Trollháta hegység ember nem járta oldalára értünk, szerintem ezen a környéken még rajtam kívül soha nem járt ember. Hatalmas nagy sziklás pusztaság tárul a szemünk elé most, ez a murakki puszta, melynek közepén helyezkedik el a csodálatos és lenyűgöző, de ugyanakkor idegen és veszélyes császárváros, Murakk.

Murakk:

Kőfallal körülvett város. Középen helyezkedik el a császári palota, mely hatalmas vörös kőzetből lett emelve úgy 700 éve. Állítólag az építésénél 10000 rabszolga pusztult el… A palota közelében hatalmas épületek, templomok, illetve a harci kiképző központok helyezkednek el. A harci kiképző központokban az elit harcosokat és a vezetőket képzik, igen szigorúan.

Megtalálható itt Ruth monumentális démoni székesegyháza és a különféle kisebb természetszellemek és démonok templomai. Murakk–ban jelenleg 6000 troll és vagy 13 ezer rabszolga él. Egyéb fajokat nagyon ritkán tűrnek meg szabad lényként. Hatalmas kövekből összeállított házakban laknak, kötőanyagot nem használnak. Városuk igen kopár, növényeket alig látni. A közbiztonság elég jó, hála a gyakori őrjáratozásnak.

A császári testőrség:

Külön kiképzőközpontja van a császári Nyolcvannyolcaknak, akik a császár személyes testőrei. Egyszer volt szerencsém összeakaszkodni az egyikükkel. Mi négyen voltunk, ő egyedül, akkor már Kaméleon voltam és társammal Vekirével aki szintén az, illetve a renegát vöröstroll tombolóval Marikumával és Vazulekkel a Kaktusztörzs harcosával együttesen alig tudtunk kihátrálni arról a helyről, ahová véletlenül tévedtünk be és egyedül őrizte a Nyolcvannyolcak egyike. Egy szó mint száz, tökéletes harcosok és minden helyzetre fel vannak készítve.

A császár:

Azaz a Marik Murakk Vella. A Troll Birodalom korlátlan, teljhatalmú ura. A cím jelenlegi birtokosa III. Gortgerh császár. Ő már 70 éve uralkodik a birodalom fölött, jelenleg 136 éves. Rettentően művelt, 12 nyelven beszél, ír, olvas. Ugyanakkor még most is félelmetesen jó harcos, tapasztalt hadvezér és kegyetlen bíra. Jelenleg az ő tulajdonában van a Szurokpenge nevezetű nagyhatalmú varázskard. A császár jelvénye a koponyás pajzsot bezúzó pöröly.

És hogy mi van Murakkon túl?? Hát ezt ne kérdezd kedves olvasóm, mert a hátországban még én sem jártam, de pár nap múlva remélhetőleg elindulunk, és szerintem vissza sem térek onnan… soha többé. Mert a Trollok kemények és néha kegyetlenek is, de kiállnak egymásért, nem úgy mint némely emberek.

Üdvözlettel: Gereszter Montiátor

Tündér időszámítás szerint 2332. Marmarikai Troll Birodalom, Murakk császárváros

Ui: Bárki, akihez e féltett irat eljut, kérem olvasás után küldje tovább a Keleti Gót Birodalomba a Churi mágikus társuláshoz.