Mór Szultánság

Sok távoli helyen jártam már, de ez volt a legkülönösebb föld az összes közül. Sokban különbözik Arkadia más vidékeitől, mert ez az ország látszatra nagyon ellentmondásosnak tűnhet az utazó számára. Egyik pillanatban még mindenhol sivatag látszik annak ezer veszélyével, majd hamarosan széltől megkopott falak emelkednek ki a homokból, aztán nemsokára feltűnik az oázist éltető forrás, mely körül az egész kis közösség élete forog. Általában ilyenek a mórok települései, ezekkel viszont csak a sivatagban találkozhat az utazó. A mórok városai ellenben olyan helyen vannak, ahol több forrás fakad, vagy gyakoriak az esőzések. Néhány város a tengerpartra épült, bár az ilyen helyek kevésbé lakottak, mert inkább a hajók kifutását, beérkezését várják, s az ilyen helyekről is inkább a szárazföld belseje felé indulnak a tevekaravánok, Mórföld szívébe. Ezekben a városokban sokféle ember él és fordul meg, a mórok népe ugyanis nem egészen egységes. Az itt élő mór népesség sokféle nép keveredéséből alakult ki, mert ahány hódító népcsoport csak errefelé járt, mind közül megtelepedtek itt néhányan. Nem szabad megfeledkezni az évszázadok óta ezeken a területeken kóborló nomád törzsekről, (öt ilyen törzs van) melyek nagyrészt állattartással vagy karavánkísérettel foglalkoznak, de esetenként rabolnak is, ha alkalom kínálkozik rá.

Olvasd el a Alinah-Bal-Dzsabar oázis történetét

A Mórok mindennapi élete

A városi népek és az oázisokban élők meglehetősen más életmódot folytatnak, életkörülményeik is eltérnek, ebben is az ellentmondások földje ez a föld. A legtöbb város olyan, mint egy hatalmas, nyüzsgő piactér. Ez azért van, mert a városok jelentős részét képezi - szinte minden esetben - a Bazár. A móroknál az alku nagyon fontos, aki nem alkudozik, azt bolondnak tekintik, át is verik, ha tudják, akár többször is. Azt hallottam -így is volt a legtöbbször- hogy az elsőre mondott ár általában annak a fele, amit kapni akar az árujáért a kereskedő. Ez persze változhat is, attól függően, hogy mennyire szimpatikus a másik fél, milyen a kereskedő hangulata. Általában néhány arannyal szokott eltérni az ára egy-egy dolognak, néhány jó alkudozás után.

A bazárok lényege az, hogy szinte mindent meg lehet kapni, a legsilányabbtól a legjobb portékáig, persze messze más árakon. Az áruk különbözősége is nagyon szemet gyönyörködtető, mert ami más országokban ritkaságnak számít, vagy éppen nem is lelhető fel, az itt mindennapos és megszokott. Hogy csak néhány egyszerű példával éljek; rabszolgákat, ékszereket, illatszereket, talizmánokat, fűszereket, gyönyörűen megmunkált fegyvereket, s a különféle bódító szereket és áfiumokat hatalmas választékban lehet itt kapni. Ezek a szerek fontos részét képezik a mórok mindennapi életének, ezért e részt külön is kiemelném szerény útleírásomban.

Szinte minden ismert szer fellelhető és nem is túlságosan drágán, mivel a móroknál ezek rendszeres használati tárgyaknak számítanak. A legtöbb szer csak enyhe függőséget okoz, melyből könnyű kilábalni, s magam is kipróbáltam néhány hatékony pipát és balzsamot. Ezek a szerek egyébként nagyban elősegítik a nagy hőség és az éjszakai hideg elviselését, valamint kitartóvá teszik az embert a karavánutakon, és némelyik (bár ezek drágák) a harcban is. Jellemző még az is a mórokra, hogy alkoholtartalmú italokat és erjesztett likőröket nem isznak, mivel a hozzá szükséges növények nem teremnek meg és a borok árai egy "ilyen semmiségért" nagyon drágák - még a mórok gazdagságához képest is. Alkohol helyett inkább a bódító szereket használják, ezek alapanyagai olyan növények, melyek jól tűrik a szárazságot és az igénytelenséget. Ezért van az, hogy a móroknál hatalmas kertek vannak, ahol a már említett növények mellett nagyon sok dísznövényt is termesztenek, s ezek közül is a leginkább kedvelt növényük a rózsa.

Teremtésmítoszuk is erre épül, melyben azt tartják, hogy egykoron egy hatalmas rózsa tetején ringott az egész világ, s más nem is létezett, ám egy váratlan fuvallattól megmozdult a rózsa kelyhe, s harmat hullott a rózsa alá, ebből lett a Tenger, s a rózsa egyik lehulló szirmából keletkeztek a szárazföldek, erre azonban az egyik letörő tüske ráesett, s ebből lett a hatalmas sivatag, végül pedig a rózsa el-elszálló virágporából lettek a különböző mór törzsek, akik valóban kis elszórt csoportokban lakják a sivatagokat.

Fontosabb települések

Elsőként a nagyobb településeket mutatom be soraim olvasójának, azután pedig azokat a mór törzseket, melyekkel volt szerencsém megismerkedni, vagy a könyvtárakban olvastam róluk. A Mór Szultánságban két nagyobb és több kisebb város, vagy nagyobb oázis is van, de most csak a két nagyvárost, Damaszkuszt és Ekthan városát emelem ki. Damaszkuszban elsősorban a fegyverek gyártásán van a nagy hangsúly, ugyanis ez a város a Nagy Szoros ( Gibralt ) mellett terül el és rendszeresek a mór betörések a szomszédos Vizigót Birodalomba, s innen indulnak el kereskedőhajóik Mare Atlanticumba, szűkebb hazámba. Magam is mór kereskedőkkel jöttem el ide, a Mór Szultánságba. Damaszkusz a híres mór pengék ( talán mondanom sem kell, hogy ezek a világ talán legjobb pengéi a toledói pengéken kívül ) gyártásáról, s azok mesteri használatáról ismert. Itt összpontosul a birodalom kereskedelme is, valamint a hadsereg nagy része. Az összecsapásokat viszont nemcsak a mórok szokták kezdeményezni, hanem a vizigótok is gyakran portyáznak a Nagy Szoros túloldalára, s gyakorta térnek vissza a legjobb mór pengékkel és hátasokkal. Arra, hogy a mórok megtámadják Mare Atlanticum szigeteit, csak egyszer volt példa, ám Charon hatalma messzire űzte partjainkról a mór kalózokat, bele a nagy Nyugati Óceánba, ahonnan pedig nincs visszatérés.

A mórok másik nagyvárosa, Ekthan messze más funkciókat lát el, gyakorlatilag a Szultánság fővárosa, mélyen a sivatag belsejében, egy nagyobb, szélvédett és dombokkal szegélyezett völgyben, ahol az időjárás viszonylag mérsékeltnek mondható. Ez az oka, hogy ide összpontosul a mórok csekély növénytermesztésének jelentős hányada is, valamint hogy itt van a Rózsakultusz központja. Ez a legnagyobb vallási és kultúrális központ az egész birodalomban, itt vannak a legnagyobb könyvtárak és csillagvizsgálók. Ezen a helyen említeném meg a mórok különös vonzódását a tudományok felé, mely kissé más jellegű, mint a világ más részein ismertnek elfogadott elméletek. Legfőképpen az alkímiában és a matematikában vannak otthon, de asztrológiai és térképészeti ismereteik is kimagaslóak. Ha az ember megfordul itt, javaslom mindenképpen nézzen be egy mór mecsetbe - érdemes ezt megtenni.

Vallás

Amit a mórok szent könyveiből és a dervisek, próféták szavaiból kivettem, az azt bizonyítja számomra, hogy a mórok nagyon sok istenséget tisztelnek, csak éppen ők Dzsinneknek nevezik őket. Nagy tiszteletben tartják őket, s mindegyiküket valamilyen szentnek tartott dologról nevezik el. Amelyeket én megismertem ezek közül, azokat itt most leírom. A Rózsák Dzsinnje, Talif a legnagyobb tiszteletnek örvendő hatalom, az ő követői általában tudós és békés emberek, igyekeznek megérteni a természetet, s tanulmányozzák azt. A rózsát itt rendkívül tisztelik, s leszakítását halállal büntetik, vásárolni pedig igen nehéz, ám azt mondják, rózsát ajándékozni valakinek a legnagyobb megbecsülés és szeretet jele. Az uralkodójuk neve is a talif ( rózsa ) névből fakad, s neve egyet jelent a Mór Szultánsággal, címe pedig a tudás legfőbb patrónusának jelképe a birodalomban. A dzsinnek közül hatalmas tekintélynek örvend a Viharok Ura, Shammum ( Számum ), aki nevét a sivatag viharáról, a tomboló erejű számumról kapta, mely mindent elsöpör, ami az útjába áll. Őt tisztelik a sivatagi törzsek is és a karavánok tagjai is hozzá fohászkodnak irgalomért. Nem kevésbé hatalmas úr az Álmok Dzsinnje, Dajhe kinek nevét rettegve ejti ki minden mór, ugyanis szerintük ő hozta el a bódító szereket az embereknek, s fanatikus hívei is ilyen szerek hatása alatt szállnak szembe az ellenséggel. A Hátasok Ura, Azhful is nagyon nagy erejű, azt mondják, nélküle a mórok nem tudták volna meghódítani a sivatagokat, ahogyan a Vízdzsinn, Lareth nélkül sem tudtak volna mit kezdeni sem a tengeren, sem pedig a sivatagban. Az Aranydzsinn, Mammon is nagy tekintélynek örvend, őneki áldoznak a kereskedők és iparosok. A Keselyűk Urát, a Megnevezhetetlent kevesen tisztelik, de annál többen félik, mert ő az, ki győzelemre vezeti a mórokat sivatagi portyáikon, de ő viszi el a lelkeket az Örök Sivatag Városába is, ahonnan alig van visszatérés. A lélek visszatérhet végtelenül hosszú idő múlva a Földre, de a bűnösök lelke az Égi Sivatagban kóborol örökké. Én csupán róluk tudok egy keveset mondani, de egy mór próféta mondta nekem, hogy rengeteg szellem és kisebb dzsinn létezik még, de nekik kevesebb hívük van, s a fenti hét ismertebb Dzsinn a Hét Dzsinnúr.

Még az is említésre méltó, hogy minden hatalomnak vannak dervisrendjei, élükön pedig egy-egy próféta áll. Ezek a rendek sok mindennel foglalkoznak, s minden törzsön belül van néhány dervis, kik általában meghatározzák egy törzs tevékénységét. Ezért van az, hogy a hét dzsinnúrnak van egy-egy olyan küldötte ( prófétája ), aki a saját törzsét irányítja. De csak öt törzs járja a sivatagokat, ugyanis a Rózsák Dzsinnjének hívei mind városokban élnek, a Keselyűk urának hívei és az Aranydzsinn hívei közül is sokan élnek városban. A többi törzs sem teljesen egységes, mindegyikük szétszórt csoportokban él, s járja a sivatagokat oázisról oázisra. A mórok társadalmában jelentős szerepet játszik a vallás, gyakorlatilag e köré szervezik egész életüket.

Törvények

A házassági törvényeik is egyediek, ugyanis egy férfinak csak egy felesége lehet, ezenkívül számtalan ágyasa, rabszolgája és rabszolganője. A feleségét magával egyenlőnek kell tekinteni, de az ágyasok és rabszolgák alá vannak vetve házuk urának. A törvények meglehetősen szigorúak, gyakoriak a csonkítások és a kivégzések, de előfordul az is, hogy valakit egyszerűen kiraknak a sivatagba, egy tömlő vízzel és egy tevével, az illetőt általában rákötözik az állatra és bekötik a szemét. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mórok a sivatagban és a városokban is élnek, ezért törvényhozásuk is kettős. Az egyik törvénykezési forma a Sivatag Törvénye, amely csak a sivatagban érvényes, ez meglehetősen szabados, hivatalos formája, leírása nincs is, de a törzsek mind ismerik ezeket a törvényeket, melyek a mór szokásjogban gyökereznek. A másik törvény a Város Törvénye, mely kizárólag a városokban érvényes, a sivatagban nem, ezek már könyvekbe foglaltak, ezek közül már említettem néhány példát.

Hadviselés

A mórok harcias természetére már fény derült, azonban arra még nem, hogy milyen eszközöket használnak. A keleti határvidékeken - ahol nem csak homok, hanem kősivatagokat is lehet találni - szoktak szembeszállni a mórok ősi ellenségeikkel, a gyalogosan harcoló, hatalmas termetű barbárokkal. Ellenük általában először íjászaikat vetik be, kiknek íjai hasonlítanak a nomád népek visszacsapó íjaira. Ezután vetik be híres harci szekereiket, melyeknek a kerekeire mintegy fél méteres hosszúságú vékony forgópengéket szerelnek, lábszármagasságban. Ezután következik a mór könnyűlovasság, akik hatalmas, nehéz handzsárjaikkal vágnak rendet az ellenség soraiban. Másik taktikájuk az - ez elsősorban a Shammum törzs módszere -, hogy belekergetik az ellenséget a számumba, utána pedig sorsukra hagyják őket.

Mágia

A mórokra jellemző még, hogy különös érzékük van a mágiához és a különféle tudományokhoz különösképpen az alkímiához, de meglepő módon a mór legendákban szinte nem is, csak nagyon ritkán bukkannak föl a tündérek és a különféle misztikus lények. Az egyetlen tündérféle lények, akiket a mórok gyakorta látnak azok a trollok, bár őket inkább a gonosz szellemek torz teremtményeinek tartják.

Az alkímia, ahogyan Bakr el Dzsemil mester vélekedik

A mórok között töltött néhány hónap alatt megtanultam azt, hogy e népet csak akkor lehet megfelelően megítélni, ha az ember közöttük él, elfogadja őket és ők is elfogadják az idegent. A mór kultúra olyan, mint az a növény, amit szentként fogadnak el, a rózsa: szép, de amilyen szép éppen olyan veszélyes is.

Ezeket a sorokat az Atun-beli Orastes rótta pergamenre