Vizigót birodalom

A Vizigót főváros Toledó

A gyönyörű utakon járva elcsodálkozom, hogy mily tökéletes munkát tud végezni az ember. Szép házak, utak, parkok, ahol a gyerekek vígan játszadoznak a kis szárnyas manókkal, nem tartva a különböző veszedelmektől, amikkel egy átlagos kalandor találkozik, mint én. Elnézést, még be sem mutatkoztam, az én nevem Jardez de Mortel. El kell mondanom, hogy én nem a Gót birodalomban születtem, de mikor idekerültem, rájöttem, hogy ez a csodás terület nem fog többet elereszteni. A hatalmas ligetek, erdők, tavak szépsége és a különböző lények barátságos viselkedése egyből elvarázsolt. A Vizigót Birodalomban mindenki olyan kedves és barátságos volt velem rögtön érkezésemkor, mintha itt élnék már több évtizede.

Toledóban magas házak, szép parkok, terek, hatalmas piacok és vásárok vannak. A kereskedők vidáman árulják portékáikat, nem tartva a tolvajoktól, hiszen a közbiztonság nagyon is jól szervezett. Mikor idekerültem nem volt semmim, csak egy életlen baltám, amit még apám hagyott rám, most meg gyönyörű páncélom és egy csodaszép toledói pengém van, melyen ha végigfut a napfény, a szívemet melegség önti el. Az ilyen gyönyörű kardokat itt már évszázadok óta mesteremberek kovácsolják és tudományukat gyermekeikre hagyják, kik továbbviszik apjuk munkáját. Én is itt kovácsoltattam magamnak a fegyverem és természetesen én is csak egy ócska hamisítványt kaptam a kontároktól, mint minden idetévedt vándor, ki gyorsan szeretne magának egy ilyen kardot. Azóta tudom, ki a mesterember és ki az, aki hitvány utánzatokat készít. Most már nem haragszom ezekre a kontárokra mint először, hiszen nekik is meg kell élni valamiből és amúgy sem vagyok haragtartó ember, hiszen a harag és a bosszú nem vezet semmi jóra.

Kardforgató tudományomat is itt tanultam, hiszen mint említettem, mikor idejöttem, nem értettem semmihez csak a favágáshoz. Kitűnő kardforgató mesterek tanítottak mindenre, amihez most értek. Itt többféle vívóiskola is található, mindegyik kitűnő technikákkal várja a tanulni vágyó idegeneket. A különböző fegyverek és technikák variációja gyönyörűvé teszi a harcot. A látvány, amit két kitűnő harcos nyújt párbaj közben, elmesélhetetlen. Azt látni kell!

A piacokon az áruválaszték hatalmas. A zöldséget áruló kofáktól a szőnyegárusig minden megtalálható. Hérát, a lovamat is itt vettem sovány gebeként és most egy gyönyörű, délceg almásderes és azóta is hű társam jóban-rosszban. A piac reggeli forgatagában a város hangyabolyként nyüzsög, de délutánra lecsendesedik és mindenki a kocsmákban iszogatja sörét, borát. A városban a boltok kínálata is óriási. Vannak kovácsok, pékek, csiszárok, ékszerészek, akik kicsit zsugoriak, de hát ez érthető. Akik nem megszokottak, azok a bankárok. Ha náluk hagyod a pénzedet, kapsz egy elismervényt és ők a pénzből karavánokat indítanak vagy más üzletbe fektetik és jó esetben meg is duplázhatják az összeget. Én még nem üzleteltem velük, nem mintha kishitű lennék, de szerintem a pénzem a legjobb helyen NÁLAM van.

Toledó főterén egy szép márvány szökőkút áll, mely hatalmas sugárban spricceli a vizet mind a négy égtáj felé. Havonta érkeznek mutatványosok és szerencsevadászok ide, hogy megmutassák a város lakóinak tudományukat.

A városban a Víz Ünnepén vannak a legtöbben, amikor a vizek szellemének adnak hálát, hogy a sebes folyók hajtják a vízi malmok kerekét, így segítve a vízimolnárok munkáját. Az ünnep egy hétig tart és a hét első napján minden család egy tál vizet rak ki az ablakpárkányra vagy a ház elé, ajándékul adva ezt a szellemeknek, hogy az elkövetkezendő egy évben is bőségesek legyenek a folyók. A várost ilyenkor különböző díszekbe borítják és egész éjszaka tart a mulatozás. A gyermekek nagyon élvezik a tűznyelők, a bohócok és a medvetáncoltatók mutatványait. A babona szerint akinek az egy hét alatt kiürül az edénye, amiben a víz volt, dús évnek néz elébe.

A fejedelmi harcok

A Vizigót birodalomban a kettészakadás óta nincs egységes hatalom. A birodalmat kiskirályok irányítják, ki-ki a maga módján. Kisebb-nagyobb harcokkal döntik el, hogy kié a hatalom. A hatalmon maradás fontos eszközei a hadsereg és a pénz. A jelenlegi uralkodó III. Nornemont, aki a nagy Alsitzen ház egyik leszármazottja. Ez a nemesi család már a szakítás előtt is itt élt és sokat tevékenykedett az ország irányításában. Nornemont egyik legnagyobb ellenfele Alfzittz Har Ittez, aki egyben testvére is, kit megboldogult apjuk kitagadott kegyetlenségei miatt. Öreg barátaim történetei szerint Alfzittz kínozta, sanyargatta a cselédeit, katonáit. Nagyon gonosz ember hírében áll, most szeretné testvérét megölni és ezzel visszaszerezni a család jogait és hatalmát.

A mágia

Csodálatos dolgokat lehet művelni a mágiával, mely e gyönyörű világ nyújtotta lehetőség. Az emberek elfogadják a mágiát és egyben tisztelik a hatalmas varázslókat. Én személy szerint csak saját céljaimra használom, na meg persze segítek a bajbajutottakon vele. Az én mágia tudományom nem hasonlítható a nagy mágusokéhoz, de nem is szeretnék olyan hatalmas mágus lenni, nekem más a hivatásom. A fekete mágia az egyetlen dolog, mely nem mondható elfogadottnak. Az olyan embereket, akik ezzel foglalkoznak, megvetik és elhúzódnak tőlük. Az egyszeri embernek ez gyalázatos dolog, az istenek ellen valónak tartja. Viszont a papok hatalmát mindenhol megbecsülik, hisz a papok közelsége közelebb viszi az emberek szívét az istenekhez.

A Szvéb határsáv

Mikor Surranófölde határán jártam, hatalmas őrbódékat láttam az úton sorompóval. Először nem is értettem miért, hiszen másutt nem nagyon látni ilyeneket. Gyorsan meg is kérdeztem egy őrt, hogy mire az a nagy felhajtás. Ő mesélte nekem, hogy innentől Surranófölde következik, és ők arra vigyáznak, hogy ne jöhessen át sok surranó a Gót Birodalomba. Egy nap maximum tíz surranó léphet a Gót Birodalom területére, de ezen felül legalább még egy tucatot átcsempésznek, és ez ellen nem lehet mit tenni. Az őr elmondásai alapján úgy döntöttem, hogy nem megyek tovább, mert még kilopnák a talajt a lábam alól. Inkább meglátogattam Berzakot, az itteni birtokurat, de éppen nyugtató kúrán vett részt, úgyhogy gondoltam inkább nem zavarom most. Úgy hírlik, tegnap este az egész istálló eltűnt az összes lóval együtt. A múlt hónapban elszöktek a földekről a parasztok azzal az indokkal, hogy itt nem lehet termeszteni semmit, mert még a vetőmag is eltűnik a földből. Szegény uraság, egyszer még teljesen megőrül.

A Sötétzöld mocsár

Egyszer jártam a Sötétzöld mocsárban, és azóta is nagy ívben elkerülöm. Ez az a hely, melybe befészkelte magát a gonosz. A mocsár körül csak néhány kisebb falu található, de a falusiak se merészkednek be a mocsárba, mert aki bement oda, vagy soha többet nem tért vissza, vagy visszatért, de némán és őrülten. Mendemondákból hallottam, hogy a mocsár közepén található egy szentély, melynek oltárán régen embereket áldoztak fel a szentségtelen sötétzöld sárkány szellemének, hogy térjen vissza, de szerencsére ez nem valósult meg. Egy hídi manó mesélte nekem, hogy volt egy bátor kalandozó csapat, akik bemerészkedtek a mocsárba egy gyógyító növényért és a szentélynél rájuk tört a sárkány, de diadalmas győzelmet arattak, és azóta is magukon hordják a sárkány bőrét, csodálatos trófeaként. Lehet hogy lódított a manó, bár a hídi manók általában békés és jószívű lénynek számítanak, csak néha lelejmolnak, mikor átkelek egy-egy hídon.

Granada, a dél kapuja

Hát igen, Granada. Ameddig a szem ellát sziklák, kőfalak, várak és a tenger. A Vizigót Birodalom legdélebbi részén helyezkedik el. Itt minden olyan világos. Ezeken a területeken komoly csaták dúlnak a betörni kívánó mórokkal. Megértem a gótok gondolkodását, hogy miért nem engedik be azt a barbár népet az országukba. Ismerve a mórokat, tudom, hogy rabolnának, rombolnának, a nőket és a gyerekeket elvinnék rabszolgának és mindent lepusztulva hagynának maguk után. Én személy szerint a természetüket sem kedvelem, na meg a vallásukat sem. Többnejűség, meg mifene. Szerintem az ember akkor igazán ember, ha egy nőhöz hű. A harci technikájuk is elég eltérő az itteniekétől. Háború idején Granada lakói és hadserege állandó harckészültségben élnek, hiszen a mórok bármikor támadhatnak, akár éjszaka, akár nappal. A gyerekeket nem engedik ki a város kapuin kívül és a kapukat is állandó felügyelet alatt tartják. A beérkező nagyobb rakományokat tüzetesen ellenőrzik. Az utcákon minden férfinél található fegyver és mindenki ért a harchoz valamennyire. Maga a város a környező várakkal együtt hatalmas védelmi rendszert alkot, ahová hetente érkezik fegyverszállítmány, melynek a kíséretét bőségesen megfizetik. Granada hatalmas város, magas kőfalakkal körbevéve. Sok ezren élnek itt. Három városrész van: külső vár, belső vár és a kikötő. A kikötőben sok a hajó, főleg hadi gályák és gyors hadihajók, de néhány kereskedő hajó is található. A városban mindent meg lehet kapni: sokféle fegyvert, páncélt, déli fűszereket és áfiumokat, varázstárgyakat, mór és gót könyveket. Két helyet név szerint is megemlítenék, az egyik a varázslók utcájában lévő kis bolt, mely az öreg Rubik tulajdonában van, a másik pedig a Tűzhely vendégház, ahol nagy kényelemmel és jó étellel-itallal fogadják a fáradt utazókat. A város minden évben, a nagyobb ünnepeken megrendezi a kocsihajtó versenyeket a város közepén álló több, mint 300 éves arénában, melyben sokezer nézőnek van hely. A futam győztesét mindig hősként ünneplik és első díjként megkapja a súlyát aranyban.

Ha többet akasz tudni a kocsihajtó versenyekről, itt csillapíthatod tudásvágyad.

Minden, a Granadai szabadegyetemről

Balear, a börtönsziget

Balear nem az a hely, ahol tudni szeretném magam, így én is csak hallomásból tudok mesélni róla. Réges-régen a tolvajokat, gyilkosokat erre a szigetre szállították és otthagyták őket, hogy a sors végezzen velük. A szigetről a kijutás reménytelen volt, hiszen több kilométert kellett úszni a vérszomjas cápáktól hemzsegő tengerben. Egyes állítások szerint kalózok jártak a szigetre és vették magukhoz az otthagyott bűnözőket. Miután ez kitudódott, hatalmas erődöt építettek oda és börtönsziget lett előle. A bástyákon óriási balliszták vannak és nagyon erős őrjárat, így akár egy külső támadás ellen is meg tudják védeni a szigetet.

Eddig senki sem tudott megszökni a szigetről, egy embert kivéve, de ő is cápaeledelként végezte. A halászok találták meg a rabláncait egy cápa gyomrában.

Vízimalmok és a Vízi manók történetei

Manómondóka: "Ha bántanak, ragadj fejszét. Attól megy a gonosz fej szét."

Itt a Vizigót Birodalomban rengeteg vízimalom van, mivel nagyon sok a sebes folyású folyó és patak. Mivel sok folyó van, így a vízi manók száma is elég magas. Utazásaim során messziről láttam már manót, de sosem volt rá időm, hogy közelebbről is megismerkedjek velük. Egyszer nem bírtam tovább és szakítottam rá időt. Most elmesélem ezt a fura történetet.

Éppen üresen kísértünk egy hazatérőben lévő karavánt, mikor úgy döntöttem, hogy most már azért is megnézem azt a vízimalmot, ami mellett majdnem minden héten ellovagoltam. Mindig is furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan nézhet ki belülről és még a vízi molnárt sem ismertem közelebbről, csak úgy látásból, mivel szoktam látni, amikor behozza a városba az eladni való lisztet. Azt is furcsálltam, hogy mindig egyedül hozta egy szekéren azt a sok zsák lisztet és elég öreg volt már ahhoz, hogy ne tudja felpakolni egyedül a zsákokat a szekérre. Így hát elszakadtam a többiektől és a malom felé vettem az utam. Nemsokára odaértem a hídhoz, ami a folyón át vezetett és ami mellett ott állt az a hatalmas malom. A hídról gyönyörködtem egy ideig a lezúduló rengeteg vízben ami hajtotta a kereket, aztán elindultam a bejárat felé. A malom közelében annyira felhangosodott a víz zúgása, hogy semmi mást nem hallottam. Olyan volt mint egy vízesés morajlása. Odaértem az ajtóhoz és bementem. Bent halvány lisztpor-felhő és kissé dohos szag fogadott. Szólongattam a molnárt, de hamar abbahagytam, mert rájöttem, hogy ilyen ricsajban úgyse hallana meg. Így fogtam magam és elkezdtem keresni. Elég hatalmas monstrum volt a malom, így jó ideig tartott megtalálni a molnárt. Mikor beléptem egy ajtón, négy kis manót pillantottam meg vicces, csupa liszt ruhákban, amint egy lisztes zsákot húztak kifele a malom hátsó bejáratán. Már majdnem rájuk kiáltottam, hogy "megálljatok tolvaj bestiák", mikor megpillantottam a molnárt egy ötödik kis öregebb manó társaságában. Kicsit megnyugodtam, mikor rájöttem, hogy ezek a kis teremtmények a molnár segítői. Ezek után a molnár egy tea közben a manók társaságában elmesélte miként talált a manókra és hogy hogyan lettek a kis barátai. Még mostanában is szoktam abba a malomba járni az öreghez és a manókhoz teázni és a manók hihetetlen történeteit hallgatni.

Palencia, a villák városa

Palenciában sem voltam sokszor, nem nekem való az a hely. Mikor először jártam arra, még csak a város közelében sem voltam, mikor hangos csaholásra lettem figyelmes. Arra vettem az irányt és észrevettem néhány kutyát, amint egy nyílvesszővel átlőtt őzt ugatnak. Hirtelen nem tudtam mit képzeljek, de mikor megjelent három íjász férfi, gyönyörű ruhákban, egyből rájöttem, hogy egy vadászat közepébe csöppentem. Rögtön mondták is, hogy veszélyes dolgot műveltem, hiszen bármikor leíjazhattak volna. Gyorsan tovább is álltam, nehogy még véletlenül megtegyék. A város felé vezető úton láttam gyönyörű hintókat, négy és hat fogatosakat, bennük gyönyörű hercegnő kinézetű hölgyekkel. Ez még semmi ahhoz képest, ami a városban fogadott. Mindenfelé szebbnél szebb házak. Házak?? Sőt, paloták! Otthon, ahonnan én jöttem, még a királynak sem volt ilyen palotája. Az utcán lovagolva senki sem köszönt rám, még pillantásukkal sem méltattak. A fogadóban az árak a csillagos egekbe rúgtak. Jó, lehet hogy a bor irtózatosan jó volt, de nem az én pénztárcámhoz volt méretezve. Egy napot maradtam csak, aztán indultam tovább.

Mielőtt elhagytam volna ezt a vidéket kicsit körbelovagoltam a tájat és észrevettem, hogy a várost övező birtokokon is csodálatos kastélyok álltak, méltóságukkal kérkedve.

Jardez de Mortel útleírása