A Halott Városok

...A kapu egy lépcsőzetes emelvény tetejére nyílt, körülötte furcsa, valószínűleg rituális felépítmény volt, ami sötét színű volt, mintha festve lett volna. Ez az anyag kis erőkifejtéssel levakarható, így el is raktam belőle későbbi vizsgálatok céljára. A lépcsőn lefelé rúnákra lettem figyelmes, valószínűleg ezek ruházzák fel mágiával a kaput. A mágia egyre gyengébben sugárzik, ahogy távolodok. Ez a kultúra nem lehetett a mágia ura, valószínűleg különleges együttállásokkor tudták csak használni az átjárót, mivel a folyamat elindításához legalább a mágia gyakornokának kell az illetőnek lennie. A lépcsők ezzel szemben meglepően kopottak. Nagyon ősi építmény lehet. Ahogy kezd a ködből előbukkanni a táj, kezdem azt hinni, hogy a kapu nem Wiccára vezetett, hanem a létezés egy más világára. Bár a déli Troll dzsungelhez hasonló lehet, az adatok hiánya miatt nem bizonyítható, hogy ott lennék. A nap nem látszik a ködtől, de az is lehet, hogy nincs nap, csak a köd sugároz némi fényt. A környék teljesen kihalt, nem találkoztam a várva-várt idegen kultúrával, igy a fordító, és telepatikus varázslatok helyett felderítést és védelmet memorizáltam. A lépcső-emelvényt, amit Kapunak neveztem el, eléggé nagy város veszi körül, a mágiám nem volt képes felfedezni a szélét, csak egy, a Kapuhoz igen hasonló építmény kisugárzását érzékeltem. Egyébként a város teljesen kihalt, még csak egy csontvázat sem láttam. Vajon mi történhetett itt? Kezdem feleslegesnek érezni az élet érzékelő mágiák, és a védelem használatát, ezen kívül a naplótekercs teleportáló funkcióját is hiábavalónak tartom, ha nem áldozunk hét hónapot a kifejlesztésére, lehet, hogy találok itt valami érdemlegeset is. Az a másik épület nem kapu, hanem egy hatalmas csarnok szerű épület. A falat kívül-belül faragások díszítik, közelebbről tisztán látszanak a nagyjából emberi méretű szobrok, melyek hozzánk hasonló lényeket ábrázolnak, méghozzá olyanképp, mintha az ő testük alkotná az egész épületet. Döbbenet! Az Emberek Házát, ahogy elneveztem, mágiával alkotta ilyen tökéletesre a hajdanvolt mester. A csarnok belső falait ugyanazon szobroknak a hátulja adja, mintha ténylegesen emberek állnának ott, és tartanák egymást, kupolába csúcsosodva. A fal anyaga azonban nem kő. Valami morzsalékos anyag, melyből szintén hozok egy keveset. Az épület közepén valami oltár szerű kő áll, hasonló színűre festve, mint a Kapu. Itt fedeztem fel az első csontvázat. Nem volt teljesen ép, de minden része megvolt. Itt emberek éltek, és a Főpap, ahogy elneveztem, furcsamód halt meg, mellkasa, a bordacsontok ujjnyi szilánkokká hasadtak, a többi viszont teljesen épp. Küzdelem nyomait nem látom, sem fegyverekét, ezért azt kell hinnem, később hozták ide, hogy ott leljen örök nyugalmat teste, ahol népének annyi szolgálatot tett. Az oltár erős mágiát sugároz, a fajtája viszont ugyanúgy, mint eddig minden, ismeretlen. A Kőlépcső Holt népének, mert szerintem ez elég kifejező név számukra, teljesen idegen mágiája volt, de, mint már megállapítást nyert, nem lehettek erős mágiahasználók.

Az Emberek Házától látszik egy fal, valószínűleg megóvott annyit a bent védett dolgokból, amennyit még érdemes megvizsgálni. Hacsak nem most vagyok a falon belül. A Király Főkapuján léptem a palotacsarnokhoz vezető útra, már messziről fehérlettek a csontok a fal tövében, s a fal másik oldalán is rengeteg csontváz hevert, erős mágikus nyomokat találtam, de mintha halvány elmúlás érződött volna rajtuk. Lehet, hogy az uralkodó fővarázslójának hatalma már az enyémhez volt hasonló. A csontvázak, mellesleg szinte teljesen épek, viszont fegyverek, és páncélok is hevernek köröttük. Ez a kultúra nem ismerte a vasat, pláne nem az acélt. Minden fegyver bronzból, olykor rézből, vagy csontból volt. A falat egy helyt valami lerombolta. Hogy mi lehetett fel nem foghatom, mivel a tömör kő olyan formát vett fel, mint a viasz, ha hirtelen nagy hő éri. A fal egy része valószínűleg elpárolgott, a maradék pedig elolvadt. Az itteni csontvázak erősen sérültek. Azt kell hinnem, kőhajító, vagy egyéb hatalmas fegyver zúzta szét őket. Esetleg szóba jöhetnek az óriások is. Annál is inkább, mivel a fal méretei jóval meghaladják az emberi méretű támadók ellen szükségeset. Ez megmagyarázhatja azt is, miért nincs nyoma kőhajító által hajított kőgolyónak, vagy egyéb hadigépnek. A palota falát kevésbé művészi, de meglehetősen szép faragások díszítik, és témájuk sem hasonít az Emberek Házában találtakra. A faragások a mitológiai sárkányokat ábrázolják, ezek szerint itt is előfordulhatott a mesebeli sárkánykultusz, de itt nem maradt meg az alsóbb néprétegek kultúrájában, hanem az uralkodókat is megfertőzte. Vagy inkább csak őket fertőzte meg, mivel eddig sehol nem láttam sárkányábrázolást. A legendák hiteltelenségét igazolja, hogy míg nálunk a szárnyas, többfejű változatok az elterjedtebbek, itt sehol nem látok szárnyakat, és több fejet sem. Inkább nagyméretű gyíkokra hasonlítanak, így alapot adnak annak a régi feltételezésnek, hogy a nagyobb méretű gyíkok, wywernek keltették ezt a legendát. Sőt! Micsoda felfedezés! Míg a mieinket a wywernek kelthették, addig az itteniek alapjának a gyíkok tekinthetőek. A képeken egyébiránt a sárkányok emberekkel vállvetve küzdöttek furcsa kreatúrák ellen. Nem tudnám megmondani, mik lehettek, de volt közöttük, amelyik egészen emberinek hatott, és volt, ami annyira idegen, hogy nincs rá szó. A falat ugyanaz a festék borítja, valószínűleg jelentős szerepe volt ennek az anyagnak a kultúrájukban. A kertből nem volt érezhető, valószínűleg a falak fogták vissza a kisugárzását, de a palota belsejében elsöprően erős mágia érződik. Nem értem, hogy tűnhetett el egy nép, ami ekkora mágiát volt képes létrehozni, vagy várjunk csak... a mágia nem azonos az eddig érzettel. Megvan, az erősebb mágiájú kultúra legyőzte a gyengébbet. De miért vonultak ki? Lehet hogy csak a pusztítás volt a céljuk? Lecsaptak a központra, és a népet rabigába vetették... talán így volt. De akkor miért van itt a mágiájuk? A belső termek felől áramlik, biztosan ott van a válasz is. Furcsa, de rossz előérzetem van.

Soha nem hittem az ilyen dolgokban, de ez most határozottan kellemetlen. Lehet, hogy ez az idegen mágia átszivárgott a védelmemen? Mindegy, a központi terem után még összeszedek pár csontot, és indulok vissza. Azzal már elég tudást biztosítok egy következő utazáshoz.

Szörnyű! Rettenetes! Egyszerűen iszonytató élményben volt részem. A terem közepén egy pár lépcsős emelvényen egy trón állt, és ott... ott ült Ő. Ha Ruthnak lenne arca, így nézne ki. A Grimoire Daemonicusból ismertem fel, és mivel nevén szólítottam, nem támadott rám. Most itt áll, és én érzem, hogy az erőfal gyengül, pedig nem csinál semmit. A végzet közel, de ha most az egyszer szerencsém van, visszaérek a Kapuhoz, ha a megegyezés szerint elenged egy rövid időre. Itt állok a kapu előtt. Az energia lassan tölti fel az íveket, már majdnem kész. Az üzenetem remélhetőleg elér az Iskolába. ...Remélem én is. Mindenesetre úgy kell írnom, hogy ne érződjön a rettegés, és az iszonyat amit érzek. Nem, semmi esetre sem tudhatják meg. Ha rájönnének az végzetes lenne nekem is, de Neki is. Semmiképp nem eshet baja. Akkor írjunk csak tovább... Ő közelít, de nem tesz semmit, ahogy megígérte ...ahogy sikerült kikönyörögnöm ettől a szentségtelen manifesztumtól... A Kapu már majdnem kész. Még pár pillanat. Nem. Ne gyere közelebb! Megígérted!

< a szöveg itt értelmetlenné válik > Vég...nem...halál...a szeme...ölj...még egy kicsit... már jó...a szeme örvénylik...nem, te nem létezel...halál...vér...az én vérem...ez nem...nem igaz ...meleg...sötét...tép, ne, fáj...meleg...sötét...halál.

Ez magister Threlcom utolsó utazásának naplója. A halála után az erre időzített mágia visszateleportálta a tekercset, és a kutatótáskát az Iskolában elhelyezett védőkör belsejébe, majd hosszas vizsgálat után kiemeltük onnan. A jó bölcs élete utolsó perceiben valószínűleg megőrült, így amikor a kapu megnyílt nem tudta kihasználni az alkalmat, ellenben kihasználta az, akire nem számítottunk. Bár a démon nem ért minket készületlenül, így is hatalmas kárt okozott, míg a jelenlévő Krisztaiusz pap visszaűzte. Itt jegyezném meg, az űzés szinte túl egyszerűnek tűnt, és a jelenlévő hét papból csak ő próbálta meg. Talán a papjaik tudják, ki a legeredményesebb közülük. De ezt majd máskor vizsgáljuk meg. A csontok valóban emberi csontok, a mágia azonban nem ismeretlen, csak felettébb ritka. Ilyen érzetet csak pár helyen jegyeztek fel, többek között a Vizigót birodalom északi részén található Sötétzöld mocsár környékén, vagy a Mare Mediterraneum nyugati részén, de találtak ilyet mindenfelé elszórva az uradalmakban is. Nem tudni, ki használhat ilyen típusú mágiát, de egyik ismert iskola sem tanítja. A két „furcsa” anyag közül a „festék” emberi vérnek bizonyult, a kőszerű „szoboragyag” régóta mumifikálódott emberi húsnak.

Így lehetséges, hogy öreg barátunk utolsó felfedezésében tévutat követett. Bár a kultúrának valóban fontos alkotóeleme lehetett a vér, az emberéletnek nem lehetett túl nagy értéke, mivel a leírás szerint minden főbb helyet ez borított, a festéket helyettesítendő. A kultúra pusztulásának okát, mint későbbi, papok, és démonikus ismeretekben jártas, néhol a két dolog fedi egymást, személyek kíséretében megtett utazások során kiderült nem óriások, vagy efféle lények okozták, hanem a mindenhol érződő démoni jelenlét. Bár találtunk egy hatalmas csontot, mely lehetne óriásé is, de a későbbi vizsgálatok bizonyították, hogy nincs egyezés semmilyen természetes, vagy mágikus eredetű fajjal. Persze vizsgálatunk nem terjedhetett ki mindenre. Különös, de lehet, hogy fontos dolog, hogy a csont szellemével semmilyen mágia nem tudott kapcsolatot teremteni. Az viszont megállapítható, hogy ezeknek az embereknek a mágiája nem volt elhanyagolható, sőt, akár mágia alapú társadalomról is beszélhetünk, mivel erre az ismeretlen mágiára épült az egész város. Ugyanez a mágia gyengébbnek bizonyult a démonokénál, bár egyesek szerint nem gyengébb volt, csak a démonok voltak sokan. Ez azért is balgaság, mivel az alacsonyrangúakon kívül mindenki mágiát használt, így egy egész seregnyi démon kellene az elmélet igazolásához. Mint tudnivaló kevés feljegyzés van olyan kapukról, ahol tíznél több démon lépett át, és azok sem démonhercegek voltak, így a statisztikák szerint legalább ötszáz, de akár ötezer démonikus kaput kellett volna egyszerre nyitni a város belsejében. Ez már csak fizikai okok miatt is lehetetlen. Tehát ez az új, ismeretlen mágia nem egyenrangú az általunk használt mágiával, ha egypár démon, esetleg démonherceg elpusztíthatta az egész várost, esetleg kultúrát. Lehet, hogy nem tudtak a démonok létezéséről, így nem tudtak mágiákat fejleszteni ellenük, és ez lett a végzetük.

Végül fejezzük be egy ideillő közmondással: „Hiába hatalmas mágus valaki, ha nem készül fel az ugrásra, nem lesz Tollpihe varázsa.” Bizony, sokan fizettek meg elővigyázatlanságukért.

Idegen kultúrák I

Esszé és Szemináriumi vázlat az Eratria Fénye varázslóiskola részére,

kizárólag oktatási célokra

Előadta

Uther Azamov, a Kelta Uradalmak királyi mágusa

Lejegyezte

Sakol Medar George, Eratria főírnoka és főkönyvtárosa

Segédlet

magister Threlcom útinaplója, kutatási anyaga

Az emberi időszámítás szerint 895, Királyok havának Második napján