Bejegyzés a likantrópokról

Mint azt tudjuk, az első likantrópokat Marduk teremtette. Ezeket hívjuk őslikantrópoknak, mivel ők terjesztették az átkot. Minden likantrópnak egy őse van, ezért meglehetősen kevesen vannak, bár a számuk mintha növekedni látszana. Az őslikantrópok hatalmas mágusok, papok, vagy harcosok voltak, kik elvakultságukban Mardukhoz imádkoztak hatalomért. Ő felruházta őket a bőreváltás képességével, vérszomjjal, az utódok létrehozásának képességével, és egy nagyon fontos dologgal, ami a többi likantrópnak nem, vagy csak részlegesen adatott meg. Ez a halhatatlanság. Ugyanis az őslikantrópok lelke egy bizonyos állatszellemhez van kötve, és amíg a fajnak egyetlen példánya is létezik, lelkük abba költözik, nem pedig a másvilágra. Azt, hogy mi szerint választja ki az adott testet, nem sikerült megállapítani, azt viszont igen, hogy az erősebb likantrópok szintúgy rendelkeznek ezzel a képességgel, de csak bizonyos távolságon belül. Ezért van az, hogy többnyire az adott faj egy csoportja közelében tevékenykednek. A másik, már említett fontos dolog az utódok létrehozása, azaz a szaporodás. A likantrópiával sajnos, avagy szerencsére együtt jár a természetes meddőség, azaz a szokásos módon nem képesek szaporodni. Persze ez alól is van kivétel, de ez ritkaság, így nem fejtem ki bővebben. Tehát a szaporodás. Nos, ez igen érdekes módon zajlik, ugyanis a likantrópok képesek az átkot (illetve betegséget, mivel utóbb bizonyítást nyert, hogy nyáluk hordozza a fertőzés csíráját) kiterjeszteni, azaz képesek másokat, lettlégyen az állat vagy emberfajzat, megfertőzni. A fertőzésnek nincs igazán sok esélye, de többszöri érintkezés, illetve nagyobb dózis növeli a valószínűséget, ugyanúgy, mint a likantróp mágikus hatalma is. Ezért van az, hogy az őslikantrópok, ha nagyon akarják, biztosan megfertőzhetnek bárkit, aki nincs védelem alatt. Ezzel egy másik nagyon fontos ponthoz értünk. A fertőzés megelőzéséhez, illetve, ha már megtörtént a baj, az esetleges gyógyításához. A megelőzés fontos kelléke a Sisakvirág, azaz a Farkasvészfű. Az ilyen kivonattal kezelt likantróp-harapás, illetve más seb, mert a ravaszabb likantrópok karmaikat, esetleg fegyvereiket is benyálazhatják, nagy valószínűséggel nem okoz fertőzést, bár a kezelést nem árt a lehető leghamarabb megejteni. Az egy napon túl történő kezelés sajnos nem hatásos. A megelőzés leghatásosabb módja azonban még mindig az, ha távol tartjuk magunktól a szörnyeteget, illetve ha a közelünkbe férkőzött, gyorsan elpusztítjuk. Az elpusztítás főbb eszközei az erősen mágikus fegyverek, illetve a varázslatok, mivel az ezüst, a hideg vas, és egyéb fegyverek nem minden esetben hatásosak. Ha a fertőzés megtörtént, a gyógyulásra nagyon kevés az esély, és akkor sem biztos a hatás. Ugyanis a „gyógyulásnak” csak két ismert módja van. Az első mód, amelyik elérhetőbb, hogy a fertőzött személy megpróbálja uralma alá hajtani az „Állatot”. Ez többnyire rövidebb ideig sikerül, de a Hold növekvésével növekszik Marduk hatalma is, és végül legyőzi a legerősebb védelmet is. Ilyenkor a likantrópok többnyire a civilizációtól távol keresnek menedéket, és jaj annak, aki véletlenül az útjukba akad. Azonban lehetséges a Fenevad teljes ellenőrzése is. Ezt olyanképp érheti el az áldozat, hogy néha úgymond kitombolja magát. Ha kiadta magából a dühöt, keserűséget, vadságot, lelke sokkal erősebb lesz, és ellenáll a csábításnak, hogy vadásszon, öljön. Az igazán erős likantrópok ezt a viselkedésmódot már nagyon kitapasztalták, így ez egy biztos, viszont csak nehezen járható út. A folyamat végén a likantróp ura lesz saját teste felett, tudja irányítani a folyamatot. Így lehetséges az, hogy vannak jólelkű likantrópok is. Ezzel már el is érkeztünk a másik megoldáshoz, ugyanis a „megbékélt” likantrópok között volt olyan, aki élvezte az átok pozitívumait, és együtt élt a hátrányaival, de voltak olyanok is, akik vissza akarták kapni a régi életüket. Ők fedezték fel az Elixírt, mely a gyógyulás egyetlen útja. Az elixír nem félmegoldás, nem megszokás, vagy együttélés.

A Gyógyulás. Sajnos azonban nagyon kevesen ismerik az Elixír elkészítésének titkát, és ők sem szívesen adják ki, mivel gonosz dolgokra is lehet használni. Legalábbis a legendák ezt sejtetik. Azonban ha fertőzött vagy, és találkozol egy ilyen likantróppal, valószínűleg segít a gyógyulásban, és elkészíti neked a főzetet. Ebben a meggyógyulni vágyó likantrópoknak nagy segítségére van az a természetfeletti képességük, hogy érzik egymás jelenlétét. Ugyanis mind az állatok, mind a más likantrópok érzik azt a különbséget, ami az emberfajzatok, és az elátkozottak között van. Az állatok a likantrópon azt érzik, hogy mi az elsődleges állatszelleme, és ez szerint reagálnak. A vérfarkastól például a lovak megijednek, egyéb ragadozók nemigen foglalkoznak vele, a farkasok viszont kifejezetten barátságosak vele, főleg, ha rituális harcban legyőzi őket. Ugyanis a likantrópok rendelkeznek az elsődleges állatszellem minden ösztönével, erősebben, mint azt normál állatoknál tapasztaltuk.

Két idegen likantróp találkozása viszont felettébb érdekes, mivel nagyjából úgy viselkednek, mint két rivális ragadozó. (Többnyire azok is.) Az ilyen találkozásoknál döntő szerepe van az elsődleges állatszellemnek. Megfigyeltük, hogy a farkasemberek gyakran járnak falkában, és gyakran csatlakoznak igazi farkasokhoz is, ellenben egy vérfarkas és egy patkányember találkozása drámaian is alakulhat. Esetünkben a két alany közül a patkányember volt az erősebb, mégpedig jelentősen, mivel egy praktizáló mágusról volt szó, aki kísérletezés közben kapta el a fertőzést.

Az eset úgy alakult, hogy a farkas támadott először, és ő maradt a porondon. Ez azért érdekes, mert a kísérlet során megállapítottuk, hogy a likantrópok megőrzik minden tudásukat, és ha elég hidegfejűek, még használják is őket. A patkánymágus rendelkezésére csak korlátozott erejű varázslatokat bocsátottunk, de az a hallatlan ravaszság, ahogy felhasználta őket a vérfarkas ellen, kifinomult intelligenciára vall. Az pedig, hogy ellenünk is felhasználta őket, és élt a meglepetés erejével is, nomeg tudta, hogy nem pusztíthatjuk el felsőbb utasítás hiányában, sajnálatosan megnövelte esélyeit. Tehát ezennel kitűzök ötezer aranytallért a patkánymágus fejére, és tízezret kap az, aki élve hozza elém. Különleges ismertetőjele egy tetoválás a bal fülében, és a hatalmas mágikus erő.

A bejegyzést készítette

Vladimir Tukov, az Eratria Fénye varázslóiskola kutatómágusa, és a likantrópia tudományának előadó-professzora.