A Gonoszság jelenléte és erői Wiccán

A Gonoszságról alkotott fogalmak tisztázása és részletezése

"A legtöbb nép és fajta szereti tudni, ismerni vagy megismerni eredetét és származását, mert szeretné látni a múltját és jövőjét, hogy honnan érkezett és hová tart. Vannak olyan fajták is, amelyek egyáltalán nem törődnek ezekkel a dolgokkal, mert csak saját jelenükkel és jövőjükkel vannak elfoglalva, egyéni és pillanatnyi céljaik fontosabbak a számukra, mint bármi más. Éppen ezért nem képesek másokat tiszteletben tartani, vagy együttműködni másokkal, csak törtetnek előre, elvük az, hogy "a cél szentesíti az eszközt", s ez a vezérelv (ha nem vigyáznak vele) uralkodhat egész népek vagy népcsoportok kultúrája fölött. Sajnos ennek velejárója az is, hogy senkit sem tartanak magukkal egyenlőknek, úgy érzik, ez feljogosítja őket arra, hogy másokat elpusztítsanak, megkínozzanak, eladjanak, feláldozzanak. Talán ezek azok a fajta népek, lények amelyeket a civilizált országok nem képesek befogadni, irtóznak tőlük és megvetik őket, valljuk be, gyakran jogos a tiltakozásuk. Vannak kivételes esetek is, de róluk majd később szeretnék beszélni. Ezeknek a népcsoportoknak a felsorolását majd értekezésem egyik későbbi pontjában részletesebben megemlítem, most azonban egy rendkívül sarkalatos pontot szeretnék tisztázni, mely Wicca teremtésének történetében keresendő.

Amikor a nagy Hermész gondolata életre hívta a Világmindeségben Wiccát, még nem láthatta előre az eljövendőt, s míg gondolataiba mélyedt, addig Ruth és Marduk nem volt tétlen. Nekik már voltak terveik s gondolataik, melyek nagyra törtek és megvalósíthatónak tűntek. Titokban létrehozták sötét elméjük teremtményeit, s leküldték az ifjú Wiccára, hogy ott szaporodjanak és sokasodjanak. Teremtőik azonban beléjük plántálták a pusztítás, rombolás és a mértéktelen birtoklás vágyát, s ezen felül az isteneik iránti tiszteletet és az önzést. Ennek folytán az ifjú Wicca lassan elkezdett sorvadni, ezért Hermész elküldte a tündérfajtákat hogy szembeszálljanak a Gonosz erőivel. Hatalmas harcok dúltak a tündérek és a gonosz erők között, de végül a tündérek győzedelmeskedtek, Hermésznek és a többi jó isteneknek hála. Ezzel azonban nem szakadt vége a háborúságnak, bár a tündérek visszahúzódtak erdeikbe és rejtekhelyeikre, a gonosz erői pedig megfogyatkozva szétszóródtak a világban s ahol tudtak megtelepedtek. Néhány helyet szeretnék megemlíteni, ahol a gonoszság erői aktívan tudnak tevékenykedni, anélkül, hogy bárki megzavarná őket, vagy valaki akárcsak parányi lépéseket tudna tenni ellenükben. Remek példa erre a Marmarikai Troll Birodalom, ahol olyan erők vannak (az egyes útleírások és történetek szerint) melyek komoly fejtörést tudnának okozni, ha Wicca bármely más pontján kezdenének el tevékenykedni. Az ismertebb helyek közül a Servience Tündérbirodalom területén tudunk a Gonoszság néhány fészkéről, de távolságuk miatt azonban szerencsére "csak" mint egy adott birodalom gondjaként merülhetnek fel. Megint csak érdekes a helyzet Minóriával és a Candya Créta-beli kalózbirodalommal valamint az északi Pikt kalózokkal, mert őket nem biztos, hogy gonosznak kéne nevezni, de cselekedeteikkel már-már rászolgálnak e jelzőre. Az Ismeretlen Tündérbirodalmakkal és a Keleti Császársággal kapcsolatban szintén érdekes a helyzet, mert a nyugatabbra fekvő országokra nézve a távolság miatt nem jelentenek túl nagy veszélyt, viszont az ott esetlegesen található gonosz erők nagyságáról szinte semmit sem tudunk. Veszélyesek lehetnek még a Falcon-szigeten élő sárkányok (kikről egy töredékből tudunk csupán) de szunnyadásuk számunkra is nyugalomra adhat okot. A különféle kóborló ork, goblin és egyéb humanoid csoportosulások szerencsére ritkák és nem is túl jól szervezettek, de azért érdemes rájuk odafigyelni.

Van még egy nagyobb csoport, amelyet eddig szándékosan nem említettem meg, ezek pedig a különféle rosszindulatú isteneket szolgáló teremtmények és lények (sajnos viszonylag népes) csoportja. Itt is többféle kategória van, mert meg kell különböztetni a magányosan, illetve a csoportokban tevékenykedő erőket. Kezdem azokkal, akik végtelen elbizakodottságukban bízva magányosan "szolgálják" a gonoszt, mert ezt így látják helyesnek vagy ebből próbálnak meg valamiféle hasznot húzni maguknak. Ide elsősorban a boszorkányok, varázslók és nagyhatalmú szörnyek (banshee-k, vámpírurak, szellemek, farkasemberek, különböző óriásfajták magányos képviselői, stb...) tartoznak, akik nem kívánnak szolgálni senkit, vagy csak tisztelik, de nem félik az isteneket. Nos, ők azok akikkel jobb, ha nem akaszkodunk össze, mert egyrészt életveszélyesek, másrészt pedig (nagy szerencsénkre) ritkán mozdulnak ki területükről vagy otthonukból, de ha ezt mégis megteszik, akkor jobb minden eshetőségre felkészülni.

Más lapra tartoznak azok a vallási csoportosulások és szekták, amelyek tudatos aknamunkát végeznek a más vallásúakkal és fajúakkal szemben. Szinte válogatás nélkül mindenkit kihasználnak és felhasználnak a saját maguk gyarapodására. Jó példa erre Marduk egyháza, akik általában álcázzák magukat (lehetőleg a jó istenek valamely templomának kinéző helyen rejtőznek, s szentélyük el van rejtve), elcsalják az utazókat, elfogják őket, javaikat elveszik, s utána feláldozzák őket Marduknak. Azonban a papok nem mindig ölik meg áldozataikat, előfordul, hogy megharaptatják egy kiéhezett likantróppal, esetleg vámpírral, ezzel azt érik el, hogy terjesztik ezeknek a lényeknek az átkát. Egyetlen igazán szerencsés momentum van Marduk egyházában, az, hogy mikor felszentelik őket, akkor a nők terméketlenné, a férfiak pedig nemzésképtelenné válnak. Azok, akik magányosan szolgálják az istennőt, azok általában gyönyörűek, de ők is terméketlenek, viszont rendkívül ravaszak, szinte kiismerhetetlenek. Érdemes vigyázni velük, mert senki nem tudja, szentélyeik merre rejtőznek, hol vannak jelen. Mindig más helyeken lehet a nyomaikra bukkanni, azután pedig hirtelen eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna.

Mellettük említhetjük meg Ruth szolgálóit, akik legtöbbször magányosan szolgálják istennőjüket, de ők is jártasak a sötét praktikákban. Ők kissé másképp próbálnak meg "láthatatlanok maradni", mégpedig úgy, hogy lehetőleg valamilyen népcsoport uralkodóházának tanácsadóiként tevékenykednek, esetleg beházasodnak az uralkodó osztály(ok) családjai közé. Ha ez nem sikerül, akkor valamilyen ismertebb vagy fontosabb személy (ismertebb kereskedő, fogadós, jós, javasasszony bölcs) félreállításával teszik meg előrelépéseiket, esetenként a helyébe is léphetnek, vagy saját bábjukat állítják a helyére. Nem rettennek vissza a varázslatok alkalmazásától sem, akár nyílt, akár rejtett formában. Nekik nincsenek rendházaik, vagy nagyobb templomaik a civilizált világban. Szentélyeiket, oltáraikat azonban megtalálhatja az éles szemű utazó, melyek soha nincsenek álcázva, csak nagyon gondosan elrejtve. Sajnos akadnak helyek, ahol Ruth vallása elterjedtebb vagy dominánsan jelen van, ezek egyike a Marmarikai Troll Birodalom, illetve a piktek lakhelye a Magnez-szigetek, itt könnyen beléjük botolhat az utazó.

A fentebb említett példákon kívül persze akad néhány kivételes eset, de ők nem tartoznak a Gonosz erők derékhadához, hanem önkéntelenül is őket segítik tetteikkel, még ha nem is tudnak erről. Az ilyen embereknek és lényeknek általában valamilyen saját, belső énjükből fakad a gonoszság. Amelynek talán lehet oka önzés, bosszúvágy vagy kitaszítottság, s ők ebben vélik megtalálni útjukat, de azt állítják, nem szolgálnak senkit.

Akik a Gonoszság erői ellen harcolnak

Sajnos nagyon sokan nem is sejtik mekkora veszélyt jelentenek ezek az erők. Ezért rendem tagjai, a Tudás Őrizői igyekeztek és igyekeznek minden fellelhető tudást összeszedni ezekről az erőkről és segítőikről, de sajnos ez néha kevésnek bizonyul. Sok más renddel (Krisztaiusz hívők, a Máltai Lovagrend, egyes kémhálózatok, melyeket nem említhetek) és sok magányos segítővel együtt megpróbálunk küzdeni a gonosz ellen, de ők sem maradnak el aktivitásban messze mögöttünk, ezért nagyon óvatosan kell velük bánni, mert nem tudhatjuk, hol bukkanhatnak fel újra.

Úgy tudom, hogy a gonosz erői (éppúgy, akár a tündérek) nem szenvedhetik a vas érintését, bár ez állítólag nem minden lénnyel szemben hatékony, hasonlóan a jó isteneknek szentelt dolgokhoz (szentelt víz, tömjének , illatszerek füstje). Azonban ez nem mindenkire igaz, mert a gonosz emberi szolgálóira ezek a dolgok éppoly kevés hatással vannak, mint egyes nagyhatalmú lényekre (bizonyos likantrópok, sárkányfélék), ezek ellen csak a varázslattal kovácsolt fegyverek és tárgyak illetve a mágia ereje hathat. Jelenleg sajnos nem tudunk másról, ami komoly károkat tudna okozni a Gonosz szolgálóinak.

Mindannyiunk érdeke, hogy Wicca ne kerülhessen a Gonoszság erőinek markába ezért mindannyian óvakodjatok a csábítástól.

Mély tisztelettel

Atuni Orastes az Uralkodók Gyűlésén a Teremtés 870. évében