Lovasnomád szállásterületek

A puszta fiai

Ez a beszéd a puszta fiairól szól. Azokról az emberekről, akik lent, délen, a túlélésért küzdenek. A végtelen fűtenger rettenthetetlen vándorairól, kik lovaikon a hatalmas pusztát járják, a kegyetlen és vérszomjas barbároktól, nomeg hatalmas és brutális uraiktól, a trolloktól védik a nyugati és északi civilizációkat. A nomádok eredendően lovasnemzet, kizárólag ez az oka annak, hogy még élnek és nap nap után sikerrel verik vissza az özönlő hordákat. A lovak által kölcsönzött mobilitás haderejük alapja, bár egész életszemléletük hordozza a nomád életvitel jegyeit. A lovasnomádok a legszabadabb nemzet. A végtelen puszta a hazájuk, a korlátlan szabadság a lételemük. De ezt a szent szabadságot a vad hordák el akarják törölni, meg akarják semmisíteni. Ők védelmezik a végsőkig, s talán azon is túl. Meddig tűrjük még? Megvárjuk, míg a trollok és torz kreatúráik a mi falunk határába is elérnek? Miért csak akkor eszmélünk fel, ha már késő? Miért hagyjuk, hogy annyi szépség pusztuljon el hiába? Hát ne hagyjuk! Szálljunk szembe a szörnyszülöttekkel, védjük meg az életet, védjük meg azt, ami a legemberibb vonás! Védjük meg a szabadságot!

Kivonat Destraupi Presposzt néprajzkutató felszólalásából. Hermész 764. éve, Vizigót Szabadegyetem, Granada.

Amint a fentiekből is kivehetik, a nomádoknak jelentéktelen támogatottságuk van a civilizált világból. Képzeljék csak el, mi lenne, ha a fejlettebb kultúrák is segítenének elkeseredett harcukban! Talán örökre megszabadulhatnánk a déli veszedelmektől, elpusztíthatnánk a gonosz birodalmát. Hiszen ha a nomádok egymaguk fel tudják tartani a trollokat és a gyalogbarbárokat, a segítségünkkel támadásba lendülhetnének, és addig nyomulhatnának előre, mígnem végső csapást mérhetnének a gonosz központjára. Kérem, fontolják meg szavaimat és eszerint cselekedjenek!

Walkyr Tresmonte De Gracya napirend előtti felszólalása a Kelta Uradalmak minisztergyűlésén, A Termeszek évében.

Harcmodor

Az előbbi felszólalást azért osztottam meg kedves olvasóimmal, hogy átérezhessék a probléma valódiságát, s bár ez írás nem kötődik szorosan a segítségnyújtás szükségességéhez, a nomádok életének megismeréséhez feltétlenül ismerni kell nemzetközi jelentősségüket. Ha ők nem tartanának ki, a trollok előbb-utóbb elsöpörnék a mórokat és máris Granadánál folynának az összecsapások. Erre pedig nem kerülhet sor. A nomádok szerencséjére a barbárok és a trollok főképp gyalogosan indulnak hadba, és bár a trollok elég gyorsan tudnak futni, a lovakkal nem vehetik fel a versenyt. Így a nomádok addig nyilazhatnak ellenfeleikre, ameddig van nyiluk. Aztán a jócskán megfogyatkozott, összezavart, és elfáradt ellenséget már nem nehéz térdre kényszeríteni. Szerencséjükre mind a trolloktól, mind a barbároktól hiányzik a nomádok másik ellenszere, a nehézvért. Hisz legyen bármily erős egy troll, ha teletűzdelik nyílvesszőkkel, előbb-utóbb elterül. A vértről lepattanhat a nyílvessző, hiába talál, és még csak meg sem akasztja az ellenfél rohamát. Ha azonban nagyszámú troll vegyül a barbárok közé, a hatás drámai lehet. Míg a barbárok megfuthatnak, testükkel a trollokat védik, s ha a trollok ütéstávolságba érnek, ott kő kövön nem marad. A trollok ez ideig nem mértek nagyobb csapást a nomádokra, akik a barbárok betöréseit is nagy sikerrel verik vissza. De ez az "idilli" állapot nemsokára véget érhet.

Kik voltak azok az ismeretlenek

Megbízhatónak tartott forrásból származik az az információ, hogy a trollok nyugat fele tekintgetnek, próbálgatják a nomádok erejét. A szemtanú szerint a nomádok legyőzték a trollok mintegy ezerkettőszáz fős előőrsét, melyben nagy számban fordultak elő barbárok. Az illető állítása szerint az előőrs felét trollok alkották, ami szerintem erős túlzás, főleg annak a hihetetlenül kevés, hatszázas nomád erőnek a tudatában. Ez valósággal lehetetlen, és más egyéb adatok is az információ "meseszerű" voltát feltételezik. Például egy húszas csoport a galliai felszabadító írekből, akiket egy Ifki nevű harcos vezet, valamint egy Gereszter Montiátor nevezetű személy, aki a csata előtt a trollok közt is élt. Ez utóbbi bizonyíthatóan valós személy lehetett, mivel a Keleti Gót Birodalomból származik, anyakönyvét Brunt megye Hermész templomában vették fel. Sajnos elég régen ahhoz, hogy az adott időpontban már réges-rég halott legyen. Az informátor ugyan megbízható és rangos galliai személy, név szerint Ian MacCornick, a Keleti Császárság Galliai Nagykövete. Bár ez a hangzatos cím semmit sem takar. Tehát egy túlerőben levő nomád csapat képes legyőzni kisszámú troll által vezetett barbár sereget, de már egy ötszázas troll hadosztály nagy problémát jelentene nekik. Főképp, hogy a nomádok nem egységesek, a "Lovasnemzet" hat nagyobb törzsből áll, valamint számtalan kisebb méretűből. Ezek pedig nem békében és egyetértésben élnek, hanem szinte folyamatos háborúban. Ugyanis a nomádok gazdaságilag igencsak gyenge lábakon állnak.

A hat legnagyobb törzs

Medovhír, Barahassi, Votegán, Siamey, Kematír, Rendezír

Mindennapi élet

A fémeket szinte alig ismerik, a kézművesek is hiányoznak közülük, sőt még a földet is csak ritkán művelik meg, és akkor sem túl nagy haszonnal. A másik hátráltató tényező az, hogy nem elegendő az állatállomány az egész népesség eltartására, így a hiányzó elemeket a szomszédos törzsektől kell megszerezniük, ezek a rablások aztán bosszúért kiáltanak, és viszont. A nagyobb törzsek köré szövetségek tömörülnek, és a harc nagyobb léptékeket ölt. A legfőbb probléma tehát a szervezetlenség, és az ebből fakadó belháborúk. Ezt azonban külső segítség nélkül kell megoldaniuk. Nem jelentős, de fontos probléma a hihetetlen elmaradottság is. Az állattartás elég széles körű, de a higiéniai ismeretek hiánya rányomja bélyegét az állományra többféle járvány formájában. Így az a kevés is elhullik, ami van. Ha néhány lelkes és hozzáértő fiatal kolléga ellátogatna hozzájuk, egy erős szövetségest nyerhetnénk, és a gonosz elleni harchoz is megfelelő kiindulópontot kapnánk. Hisz a Nagy Puszta északi széle homokos tengerpartban végződik, ahol nem okoz nehézséget a kikötés, és a csapatok partra szállítása. Azonban a varázslókkal vigyázni kell, mivel a nomádok nagyon babonás nép, és gyorsan megbélyegzetté válhatunk, ha a varázslók kinyilvánítják hatalmukat.

A hit

Ugyanis a nomádok nem, vagy csak elvétve használnak mágiát. Ez a használat is inkább ösztönös, mint tudatos. Azt hiszik, hogy a világot szellemek népesítik be, és őket tisztelik. Pár istennek megtaláltuk a megfelelőjét, de elég soknak nem. Például hisznek az Legfőbb Istennőben, akit Földanyának hívnak, hisznek Hermészben, mindannyiunk teremtőjében, akit az Örökkévaló Kék Ég néven neveznek, ismerik még Istárt, akit egyszerűen a Napnak tekintenek. Sámánjaik kevés varázserővel rendelkeznek, de természetes módon is el tudják érni a kívánt hatást. Hallottam, hogy a szellemekkel való tárgyalás előtt táncolnak. Nos, ennek a táncnak minden bizonnyal van mágikus háttere, csak még nem ismerték fel.

Befejezésképpen

Végül ismét visszatérek az első megjegyzésekhez. Ha a nomádokat meg tudjuk nyerni az ügyünknek, ha a legnagyobb baj bekövetkezte előtt meg tudjuk segíteni őket, minden bizonnyal segítségünkre lesznek a gonosz elleni harcban. És végül ami a legfontosabb: segítenünk kell rajtuk, mert ők is emberek.