Cyprus

1.1 ...És az Úr, ki kezdettől fogva volt, körbevette magát az ég angyalaival, és az angyalok kórusa dícsérte tetteit, és ő látta, hogy az angyalok megosztottak, és mélységes bölcsességében tudta, hogy az angyalok esendőek, és hozzálátott, hogy megalkossa a világot, amelyet nekik ajándékoz, hogy legyenek rajta az ő erősségei, trónjai, és legyenek akkor az ő kedvére. És az angyalok látták, hogy Isten fényt hoz a külső körön kívülről, és akkor hozta Isten a sötétséget is.

1.1 1.1 1.2 ...És lelkét megosztotta akkor, az alsó részéből megalkotta az alsó földeket, és a felső részéből pedig megalkotta a felső földeket, és a fényt közéjük helyezte, és a sötétséget a fény ellen állította a világ szegleteibe, és Isten az angyaloknak adta az alsó földeket, hogy ott erősségei, trónjai, és uralkodói legyenek, és maga a felső földeken uralkodott, és látta, hogy az angyalok megosztottak, és mélységes bölcsességében tudta, hogy az angyalok esendőek, mert azt látta, hogy az angyalok kedvüket lelték az alsó földekben.

1.2 1.2 1.3 ...És felemelték a fák törzsét a földről, hogy árnyékot adjon, és átvezették a vizeket a hegyeken, hogy átfúrják azokat, és népeket támasztottak a hegyekből, és a vizekből, és a fákból, és kedvüket lelték bennük, és voltak akik a fényt szerették, és voltak akik a sötétséget, és voltak akik a vizeken lelték kedvüket, és voltak akik a fák lombjai alatt, és voltak akik a hegyeket kedvelték, és voltak akik a mélységhez vonzódtak, de Istenről mindannyiójuk megfeledkezett, és voltak, akik elmentek a külső körön kívülre, és mikor visszatértek onnan, megváltoztak, és az Úr látta ezt, és nem engedte őket az alsó földekre. És a külső kör ismerői nem álltak ellent a hatalmának, hanem megalkották a mélységet, és eltávoztak a felső földekről, és onnan akartak feljutni az alsó földek felszínére, és Isten megtiltotta nekik, hogy megszólítsák az alsó földeket... (szigorúan tiltott) ...És Isten csalódott az alsó földekben, mikor a felső világ helyett a mélységhez szólt. És az angyalok látták, hogy földjeik a mélységhez kapcsolódnak, és látták, hogy a népek a külső kör ismerőit tisztelik, és megtalálták a felső földekre vezető utat, és eltávoztak az alsó földekről.

1.3 1.3 1.4 ...És az Úr látta, hogy az alsó földeken élő népek istentelenek, és sok rosszat cselekednek elvakultságukban, és a külső kör ismerőinek tiszteletére, és az Úr ekkor megértette, hogy nem hagyhatja el az alsó földeket, és megértették mind az angyalok is. Ekkor küldte Isten Lucifert a népekhez, hogy erőssége legyen. És Lucifer találkozott a népekkel, és megjegyezte őket fajtájuk szerint, és Lucifer elvitte nekik a béke, és összefogás szavait, és a népek hallgattak rá, és Istenként imádták. Lucifer vezetésével a népek elsajátították a mesterségeket, a tudományokat, a művészeteket, és minden mennyei eredetű eszmét. És Isten látta, hogy ez jó, de látta azt is, hogy a külső kör ismerői ellenére törnek, és összegyűjtik erőiket. Ekkor az Úr elküldte Lucifert a külső kör ismerőihez, hogy visszairányítsa őket az igaz útra, mivel az Úr tudta, hogy az igaz úton kívül nem vezet ösvény a boldogság és béke mennyei hegyére. És Lucifer összemérte tudását a külső istenekkel, és alulmaradt a küzdelemben, de a külső istenek látták mérhetetlen hatalmát, és tudását, és megkísértették a hamis üdvözüléssel, és kérték, legyen a vezérük, és Lucifer... (szigorúan tiltott) ...És Isten látta a hajnalcsillag lehulltát, és új követeket küldött a népekhez Mihály, Gábriél, Uziél, Ráfáél, és Raugél személyében. A küldöttek különböző alakokban, és különböző népeknél jelentek meg, de céljuk azonos volt, és Isten keze vigyázta lépteiket.

Az őskönyvek felsorolása

A Sziget

A sziget a Mare Mediterránum keleti részén található, az itt élők szerint ez a világ közepe, mivel mindenhez egyformán közel van... (egyesek szerint egyformán messze). Az itt látható látványosságok legfontosabbika (kivéve persze a hívőket) az az előző korokból megmaradt, illetve az Úr által ide helyezett kilencvenkilenc kőarc, mely a sziget közepe felé tekint. A hagyomány szerint az Úr a kőarcokat jelként adta híveinek, hogy megtalálhassák a világ köldökét, ahol meglelhetik a boldogságot.

A sziget közepén áll Krisztaiusz legfőbb temploma, a hívők elég nagy hányadát szentelik itt fel.

Egyébként a szigeten szívesen látnak mindenkit, a hitetleneket még meg is ajándékozzák, mindenkinek biztosítanak szállást, élelmet. A rendbontókat meglepően gyorsan kiszűrik, néha még a rendbontás előtt, ilyenkor hosszú „beszélgetés” következik, majd néha a szigetről való kiutasítás, de többnyire ördögűzéssel egybekötött visszatérés.

A Hit

A Hívők: Az átlagos hívők barna csuhát viselnek, amit az itt élő testvérek varrnak, és kenyeret esznek, néha tejjel, néha vizezett borral, és naponta egyszer van valami kása-féle meleg étel. Különleges ételeket inkább csak nagyobb összejöveteleken készítenek, ilyenkor kerülnek csapra az igazi miseboros hordók (főképp a Le Mans Birodalom remekei), és felbontják a nektáros palackokat is. A hívők többsége remek beszélgetőpartner, ha éppen vallásos témáról akar valaki társalogni. Aki nem remek beszélgető, az az első itt töltött hét után hazamegy a földet művelni, vagy hasonló kétkezi munkát végezni, esetleg némasági fogadalmat tesz és csatlakozik a szigeten dolgozó testvérekhez.
A térítő testvérek: Az utakon, városokban gyakorta találkozni Krisztaiusz hívőkkel, akik szekérrel, kordéval, gyalog, magányosan vagy társaságban vándorolnak, minden településen prédikációt, beszédet, beszélgetést tartanak, tanítanak. Ők a Térítő testvérek, feladatuk az egyetlen üdvözítő út terjesztése, a szegények, bajbajutottak gyámolítása, és az igazságtalanságok leküzdése. Ők az egyetlenek, akik értenek valamicskét a fegyverforgatáshoz, mivel meg kell védeniük magukat. Bár ezt többnyire hitükkel, viselkedésükkel és Istentől származó mágiájukkal érik el.

Feladataik közé tartozik a mélység szolgáinak kíméletlen elpusztítása, melyben a Megtisztító barátok járnak az élen. Sok mese szól az igazhitű testvér keresztje előtt porrá omló rémségekről, és egyéb, a Térítő testvérek által végrehajtott jócselekedetekről.

Krisztaiusz:

Krisztaiusz, az élő Isten, a fenséges Úr legfőbb földi megtestesülése. Első feltűnését avatárának nevezik, és ezután Isten minden földi megnyilvánulását így hívták. Sokan úgy tartják, Krisztaiusz valamelyik angyal megtestesülése, aki Isten nevében eljött a világra, és Isten akaratát vitte véghez, de a Krisztaiusz hívők állítják, hogy Krisztaiusz a legfőbb lény megtestesülése volt, és nem az akaratot közvetítette, hanem maga volt az akarat. A hagyomány szerint az Ismeretlen Tündérbirodalmakba keletről érkezett, jöttét a látnokok jelezték, és a tündérek királyai elévonultak, és felajánlották szolgálatukat. A birodalmakban megtelepedett tündérek figyelmesen hallgatták szavait, és sokat tanultak tőle. Nagyjából ekkorra datálható a tündérurak közti belső harc elcsendesedése. Aztán tovább indult nyugatnak, és az emberi területeket járta be. A Le Mans Birodalomban nem fogadták különösebb érdeklődéssel, és az emberek sem hallgatták akkora odaadással, mint a tündérek. Ekkor dél felé indult, ahol a letelepedett gótok figyeltek szavaira. Vándorlása során elért Ansix városába is, ahol épp egy városbéli elöljáró temetésére érkezett. A temetésen nagy volt a tömeg, mivel az elhunyt a város egyik legelőkelőbb jótevője, legigazságosabb bírája volt.

Halálát egy, a börtönből megszökött bűnöző okozta. Krisztaiusz ekkor utat nyitott a tömegben, és a sírkamra felé vette az útját. Az őrség először útját akarta állni, de amint odaért, a vértesek fala is megnyílt előtte. A bejárat elé érve az égre emelte tekintetét és ezt mondta:

„A sors nem ilyen halált tartogat a lelkükben igazaknak. Alfred, gyere vissza közénk. Hagyd el a mennyei birodalmat, mert itt, az árnyékvilágban, szükség van a gyengék gyámolítójára, az elesettek segítőjére. Halld szavam, és lépj ki a fényre!”

Eztán, mintegy varázsütésre, a kamra bejáratát eltorlaszoló több mázsás kőtömb félrecsúszott, és ott állt Alfred von Wandrey, Ansix főbírája. Az emberek üdvrivalgása közepette előrelépett, és leborult Krisztaiusz előtt. A gót nép, a Vasbirodalom, megnyitotta szívét a Szent Ember előtt. Ezután áthajózott a Kelta Uradalmak szigeten elterülő részére, ekkor már hű követői társaságában. Az Uradalmakban örömmel fogadták, és sokan váltak követőjévé, köztük az akkori Udvari Mágus is. Itt sokfelé tanított, állandó szállása a sziget közepénél elhelyezkedő Varjú dombon volt. Egyik legnevezetesebb tette a Varjúdombi Szent Beszéd néven él a köztudatban. Itt hirdette először az Egyetlen Üdvözítő Út tanát, és sokan már akkor az Út követőjévé váltak. Később útját a Mare Atlanticumi szigetek felé vette, ahol a lélek összefüggéseiről, és a mágiáról beszélt a varázslóiskolák vezetőivel, majd tovább hajózott Mórfölde felé. A mórok idegenkedve fogadták, és nem is nagyon álltak szóba vele, de senki nem tudta megakadályozni kelet felé folytatott útjában. Ekkorra a hívek többsége már hazatért, csak öt hű társa maradt vele. Ők voltak Mikael, ki olyan volt, mint Ő, Gabrozisz, ki előttük járt, és hírét vitte jövetelüknek, Raafeel, a gyógyító, Úziás, a fénnyel ragyogó, és Rágjúl, a mágus. Végül a lovasnomádoktól és a barbároktól üldözve ért a Marmarikai Troll Birodalomba, ahol szinte minden percben veszélyben volt mindőjük élete, de hitük, és a legfőbb Úr jelenléte nem engedte, hogy bántódásuk essék. A déli területeken kevéssé híres csodákat tett Krisztaiusz, de ezek között szerepel a Szárnyas Ló törzsének megtérítése, mivel ekkor az egész törzs egyöntetűen megtért az igaz útra, és Barbaria keleti határáig elkísérték őt. Számos kevésbé jelentős, de hősies tette bizonyítéka az a pár Marmarikai troll, aki követőjévé, tanítványává vált a hosszú út során.

Senki nem tudja, miért, de Krisztaiusz a Troll Birodalom déli része, a Gonosz Föld felé vette az útját. Ekkor küldte el tanítványait, és az Ötöket a világ köldökének megkeresésére. Ekkor hangzottak el szájából a következő szavak: „Az emberfiának meg van írva a sorsa, halandó kezek veszik el az életét, de nem egyszer, hanem háromszor. Az emberfia küldetése a végéhez közeledik, menjetek békével, és keressétek a Világ Köldökét.”

Miután követőitől elhagyatva elérte a Gonosz Földet, vezeklésbe kezdett, hogy meglássa a jövőt. A déli kősivatagban kísértette meg először szemtől szembe a gonosz.

A Szörnyeteg bájos hajadon képében jelent meg előtte, vizet, és élelmet kínált neki, békés nyugalmat. De Krisztaiusz előtt lefoszlott róla az álságos kép, és nem tudta kísértésbe hozni a vezeklő Szentet semmi fondormánnyal.

Másodjára a Szörnyeteg elragadta őt, és a világ tetejéről megmutatta neki a hatalmat, és megmutatta neki az ismert, és ismeretlen világokat, megmutatta neki a nyugat, észak, kelet, és dél erősségeit, és kérte, legyen evilági irányítója birodalmának. De Krisztaiusz tudta, hogy a Szörnyeteg olyasmivel kérkedik, ami valójában nem az övé, és tudta azt is, hogy mennyi vér, és gonoszság áll a hatalom árnyékában, és a Szörnyeteg ismét kudarcot vallott.

És a Szörny harmadjára megmutatta valódi alakját, és felfedte előtte mérhetetlen hatalmát, s mikor Krisztaiusz harmadjára is nemet mondott, hatalmas dühében rátámadott, hogy elpusztítsa a világ színéről. És Krisztaiusz ekkor óriási energiákat idézett meg, és felfedte a Szörnyeteg előtt igaz valóját. A Szörny a legfelsőbb Úr valódi alakjának láttán megrettent, és térdre borult, kegyelemért esedezve.

Krisztaiusz ekkor azt mondta:

„Az emberfiának nem árthat a gonosz, nincs hatalmad fölöttem, mert én vagyok az Egy, amiben léted gyökerezik. Én vagyok a kezdet, és én vagyok a vég. Aki engem követ, üdvözületben talál menedéket, ellenségeimet viszont a porba sújtom. És akkor megtudjátok, hogy én vagyok a mindenek ura, mikor haragom elér benneteket.”

Miután megnyilvánult, útját a troll főváros felé vette, amerre járt, virágok, bokrok, fák hajtottak a terméketlen sivatagban, és a fákon csodálatos madarak daloltak, és a trollok nem bántották, mert látták szemében az utolsó ítélet fényeit. A fővárosba érve a főutcán indult a császári palota felé. A troll mágusok először a Belső kapunál állták útják, és próbálták feltartóztatni, de nem árthattak neki mágiájukkal. A palota kapujában a Nyolcvannyolcak állták útját, de egyik sem emelt rá kezet, így bántódás nélkül eljutott a császár trónja elé. A császár meglepődött, mikor Krisztaiusz belépett, de nem tett semmit, hanem várakozva figyelte a Világok Urát, aki előrelépett a testőrség sorfala között, térdet, majd fejet hajtott, és így szólt:

„Világok rettenthetetlen ura, kezedben a hatalom, hogy megváltoztathasd a természet folyását, de figyelmeztetlek, a hatalom kevés, ha nem társul hozzá a jobbító szándék, az igazság, és a hit. Figyelmezz szavaimra, bukásod egykor azok fogják okozni, kik az enyémet már eltervezték. Itt állnak köröttem, és bizonyosak abban, hogy csapdába csalhattak. De nem tehették volna, ha nem lenne sorsomul írva, hogy vesztem a halandók keze okozza. Ím, megnyitom előtted lelkemet, és megmutatom neked az igaz utat. Mert bizony mondom, nem látom lenyugodni a napot, de eszközt adok a kezedbe a világ jobbátételéhez. Az út már megnyílt előtted, a döntés rajtad áll: rátérsz, vagy meghátrálsz.”

Ekkor a troll mágusok addig halk kántálása éles fejhangú rikoltásba csapott, és a padlón szikrázó energiaszálak kígyóztak a térdelő Krisztaiusz felé. A szálat körbefonták, és a magasba emelték a megtestesülést, majd megszenesedett rongydarabként a padlóhoz csapták.

A teremben feszült csend uralkodott, mikor középről felállt egy térdelő alak, szemében túlvilági fény ragyogott. Krisztaiusz volt az, aki csodálatos módon sértetlen volt. A mágusok újra kántálásba kezdtek, és mostmár a Szörnyeteg papjai is csatlakoztak. Krisztaiusz mélyen a császár szemébe nézett, és elmosolyodott. A második támadás tűzként futott a terem közepe felé, majd egy iszonyatos reccsenés közepette milliónyi darabra morzsolta a fehércsuhás testet.

A császár felemelkedett a trónjáról, és dühösen nézett körbe. Ekkor akadt meg a szeme a középen álló fehér csuhás fiatalemberen, aki egyenesen a szemébe nézett, miközben lassan elemelkedett a földtől. A testőrség, a mágusok, és a papok szinte egyszerre zúdították rá fegyvereiket, varázslataikat.

A mosolygó császár arca elkomorult, és azt kiáltotta: - Állj! - mire a testőrök azonnal abbahagyták a harcot, de a papok és mágusok folytatták a küzdelmet, mígnem a terem közepén csak egy megfeketedett folt maradt. A császár dühe nem ismert határokat, de aztán eszébe jutott az igaz út, a megbocsátás, és lelke megnyugodott. Visszaült trónjára, és szellemén a béke, megnyugvás és igazság lett úrrá.

Trollföldén azóta minden császár elzarándokol a Tavaszi Napfény útján a déli kősivatagba, és negyven napos vezekléssel adózik Vasmarkú Throm emlékének, aki megteremtette Trollföld egységét és kivezette a trollokat a gonosz uralma alól. A császár halálát a troll mágusok lázadása okozta, akik az akkori Nyolcvannyolcakat a császárral együtt elpusztították.

A Krisztaiusz egyház hierarchiája:

Hívők- az egyszerű Krisztaiusz hívők, többnyire semmi különleges feladatuk nincs, élik az addigi életüket, immár az igaz úton járva.

Testvérek- azok a hívők, akik életüket teljesen az egyháznak szentelték. Közéjük tartoznak a Térítő testvérek, a Szolgáló testvérek, a Tanító testvérek, és még megszámlálhatatlan más kör, az egyház szinte minden társadalmi, politikai és egyéb funkcióit elvégzendő.

Lelkészek- azok a Testvérek, akik elég elhivatottságot éreztek arra, hogy önálló egyházközösséget vezessenek. Többnyire egy falu, városrész szellemi vezetői. Felelősséggel tartoznak a bennük bízó, Krisztaiuszban hívő személyek lelki üdvösségéért, ezen kívül képviselhetik híveiket a politikában, és felléphetnek a közösség érdekében.

Pásztorok- a Lelkészeket összefogó regionális vezetők, a belső koordináció a legfőbb feladatuk, ezenkívűl bíráskodhatnak is, ítéleteiket a politikai vezetés is komolyan szokta venni, mivel senki nem szereti, ha „Isteni Kegytől Fosztott”-nak nyilvánítják. A területükön élőknek akár fizikális védelmet is nyújthatnak, ha úgy érzik, ez jogos, illetve jó cselekedet.

Tisztalelkűek- a Pásztorok irányítói, az egyház külső cselekedeteit koordinálják, az egész egyház súlya áll mögöttük, jelentős világi erőt képviselve, ami előtt uralkodók hajoltak már meg. De nem az uralkodók megdöntése a feladatuk, hanem az egyház érdekeinek képviselete az uralkodói udvarokban, és az egyház által támogatott cselekedetek, tervek keresztülvitele.

Az Ötök Tanácsa- Cyprus szigetén mindig gyűlésezik a Tanács. A belső problémák végkifejlete jut eléjük, a külső lépéseket ők tervezik meg, szinte nem érintkeznek senkivel pár Szolgáló Testvéren, és a belső körök fontosabb képviselőin kívül, általuk tudhatja meg a többi testvér, hogy az elkövetkezendő években, esetleg évtizedekben, egy adott régióban milyen feladatot kell véghezvinni, milyen célokat kell elérni. Ők képviselik az egyház legjelentősebb erejét minden szinten, de szinte soha nem kerül sor valós beavatkozásra, mert puszta tekintélyük elég a végkimenetel eldöntésére. Nevük Mikael, ki olyan, mint Ő, Gabrozisz, a hírvivő, Raafeel, a gyógyító, Úziás, a fénnyel ragyogó, és Rágjúl, a mágus.

Itt olvashatsz a Krisztaiusz papokról

A Le Mans Birodalmi Krisztaiusz hívőkről és a velük kapcsolatos tudnivalókról itt olvashatsz

Az egyház másik fontos szervezete az inkvizíció, mely az egyház tanításai alapján próbálja jobbá tenni az árnyékvilágot, a felső földek hasonlatosságára. Az inkvizíció minden evilági, és nem evilági gonoszságra kiterjeszti figyelmét, és minden gonosz ellen embert állít a hit csatájának hadoszlopába.

Az inkvizíció fajtái:

A Nem Evilági Gonosz Irtói (Tremonterius)

Az Emberekbe Rejtett Gonosz Purgálói (Spiretonicus)

A Rejtőzködő Hatalmak Ismerői (Silentericus)

A Nekromancia Üldözői (Necromanticus)

A Démonikus Hatalmak Megbélyegzői (Daemonicus)

A Végső Gonosz Nyughatatlan Ellenségei (Monstoriterium)

Az Írásban és Nyelvben Rejtőző Gonosz Elpusztítói (Censorium)

A Belső Gonosz Felkutatói (Justitianus)

Az Evilági Gonosz Üldözői (Inquisitius)

Az Egy Igaz Isten haragja lesújt a hitetlenekre

Az Inkvizítor legnagyobb ellensége saját emberi gyarlósága. Ha az evilági vágyait, késztetéseit le tudja küzdeni, s minden energiájával az adott feladatra koncentrál, csak nálánál sokkal hatalmasabb erők téríthetik el útjából, és nekik is erőfeszítésbe kerül, ezenkívül felhívhatják magukra az inkvizíció figyelmét. Az inkvizíció vezetőjének Questor a megszólítása, és ezzel a megszólítással elveszti minden egyéb rangját, címét, nevét, rokoni kapcsolatait, sőt szinte egész emberi mivoltát. A Questor tartózkodási helyét csak nagyon kevesen ismerhetik, de belőlük semmiképp nem lehet kiszedni ezt az információt, bár valószínűleg mást sem.

Itt olvashatsz bővebben az inkvizítorokról, csak nehogy túl sokat akarj tudni...

Az inkvizíció felépülése párhuzamos a belső hierarchiával, minden inkvizítornak van egyházi rangja, az inkvizíciós pozíciója teljes titokban van, csak más inkvizítorok ismerhetik. Az inkvizítorok ezen kívül rendelkeznek az inkvizíció jelével is, ami leginkább egy bonyolult köszöntésre hasonlít, de ez sem árul el semmit az illetőről, csak azt, hogy inkvizítor. A fentiekből láthatjuk, hogy az inkvizíció rendkívül titkos szervezet, és ha valaki sikeresen be tudna épülni, az is lebukna a folyamatos belső ellenőrzés során. Ezen kívül létezik még egy szervezet, mely annyira titkos, hogy tagjai csak egy-két másik tagot ismernek, mivel a szervezet sejt alapú. A gyűléseken senki nem fedi fel valódi arcát, és a tagok sem kényszeríthetnek senkit erre. A szervezetet tagjai csak az Igazság Kardjaként emlegetik, és ez teszi lehetővé a totális belső ellenőrzést. Ezek az emberek minden mágikus és nem mágikus vizsgálaton átesnek, és lelkük legapróbb elferdülése is szinte azonnal nyilvánvalóvá válik, ha másnak nem, hát saját maguk számára. Ilyenkor saját felmentésüket kezdeményezik minden egyházi tisztségből.

Az egyház igazi erejét képviseli ez a kör. Az Inkvizítorok nem félnek sem halált, sem kínzást, ha valamit nem akarnak elárulni, azt csak isteni hatalom derítheti ki, mivel szellemük Krisztaiusz védelmében él. Ha egy Inkvizítor meghal, lelke mindentől függetlenül azonnal Krisztaiusz, és a végső ítélőszék elé kerül. Ez az Inkvizítorok legnagyobb kegye. Lelkük üdvössége csak rajtuk múlik, semmilyen erő nem kényszerítheti őket, hogy a végső ítélet után bárhová távozzanak. Ezért az Inkvizítorokat nem lehet újraéleszteni semmilyen módon. Mivel tisztában vannak az árnyékvilág jelentéktelenségével, semmi nem tartja vissza őket a való világban attól, hogy a Hit nevében cselekedjenek.

A Krisztaiusz egyházban szolgáló, élő, cselekvő személyeknek nem szükséges Pap, Krisztaiusz Pap vagy Inkvizítor kasztúaknak lenni, ez nem is gyakori dolog. Az Inkvizítorok között például nagyszámú Harcos, és kevés Paladin is található egyéb kasztok mellett. Még a legnagyobb méltóságok is lehetnek egyszerű emberek, vagy akár tolvajok is, míg a belső ellenőrzések során ki nem hullanak.