Szentegyházi Levél

Melynek címzettje Vornstyr Makabeus, a Le Mans Birodalom Tisztalelkű vezetője op.sec.: A Szent Inkvizíció feddhetetlen Spiretonicusa

A Le Mans birodalombeli Krisztaiusz hívők, és a velük kapcsolatos tudnivalók

Ezen a tájékon hosszú idő után, és kissé átalakulva hajtott ki az igazság magja. Az itt élők, bár jámbor és tisztalelkű hívők, nem közvetlenül az Urat imádják, hanem „Szent” jelzővel ellátott csodatévőkön keresztül jutnak el hozzá. Ezek persze nem mások, mint az Úr Angyalai, ebben a kultúrkörben egyéb funkciókkal, feladatokkal, és képességekkel felruházva. Ez a hit sem rosszabb vagy jobb, mint az összes többi téves tanítás. Lényegében ez is az Úr dicsőségét hirdeti, mint az összes többi tévút, melyekben a Legfelsőbb Szentség helyett annak alattvalóit, evilági hírnökeit tisztelik, olykor imádják. Ezek a „Szentek” a közhiedelem szerint minden szökőévben megjelennek, és csodáikkal segítik az embereket.

op.sec.: A szentimádás hátterében egy, az igaz hithez hasonló felépítésű, de sokkalta kisebb szervezet, egy szekta áll. A szekta tagjai végletekig elkötelezettek a tévhitet kitaláló vezetőjük felé, még egyiket sem sikerült vallomásra bírni, és az elméjük is zárva maradt a fürkésző mágiák előtt, ezenkívül kiváló kapcsolataik vannak birodalom-szerte, és sokan segítik őket az egyszerű nép fiai közül. A szervezet megsemmisítése komoly feladatunkká nőtte ki magát az elmúlt időben. Az ilyen irányú javaslatok közül a legéletrevalóbbakat felterjesztettük a Tanács felé, a választás valószínűleg azok közül esik, melyek a központi akarat elpusztítását célozzák meg.

op.sec.: Az Inkvizíció információi szerint a „szentek” hamis próféták, idegen, és veszélyes szavakkal ajkaikon, de meg tudják védeni magukat, és nagyon gyorsan eltűnnek a megtisztulást hozó igaz tűz megjelenésekor. Az Inkvizítorok és embereik folyamatosan jelen vannak a Le Mans Birodalomban, és figyelemmel kísérik eme szellemi betegség terjedését, ha szükségesnek látják, kiégetik az üszkösödő részt az igaz felekezet testéből.

Az alábbiakban álljon egy legenda, melynek címe:

Szent Domonkos és a Borpusztító fattyú

Történt egyszer, hosszú évekkel ezelőtt, hogy Szent Domonkos a Birodalom szőlőskertjei között bandukolt, és egy vidám faluba ért, ahol épp szüreti mulatságot tartottak, az ilyenkor szokásos esküvővel egybekötve. A menyasszonyt színes bokrétás vőfély kísérte az oltár elé, ahol a vőlegény, és a Szentek papja várta. Domonkos, ki tudvalevőleg szerette az efféle ünnepségeket, a hátsó sorból figyelte a szertartást. Ekkor a tömegből kilépett egy fekete kámzsás alak, fennhangon káromolta a Szenteket, és botjával feldöntötte az esküvői szentelt bort tartalmazó hordócskát tartó állványzatot, a hordó a földre bucskázott, és százfelé hasadt. Az életet és újrakezdést, hűséget és örökké tartó szerelmet hozó nedű szétfolyt a keményre döngölt agyagpadlón, mely lassacskán beitta azt. A sokadalom megrettent a szentségtörés láttán, és a papnak is elállott a szava. Ekkor előlépett Domonkos, csuhája frissen őrölt liszttől fehérlett, mezítelen lába a bortól sikamlós agyagot tapodta, kezében fehérnyír vándorbotot tartott. A fattyú hátrébb lépett és káromló, szentségtelen szózatot intézett Domonkos felé, ki fel sem vette az átkokat, s kiről leperegtek a rontó igék. Aztán ő emelte fel hangját, s a vörösbor szentségét, Krisztaiusz urunk vérét említette fel a pokolról jött szittyának, mire az kezével tett mozdulatot a szentséges ember felé. A mozdulat nyomán pokoltűz csapódott ki kezei közül, és sátáni kacagása betöltötte a szertartás szobáját. A tűz azonban nem érte Domonkost, és sértetlenül hagyott mindenkit a szobában. Domonkos az oltár elé lépett, és nyírfa botját a földbe szúrta, mire az azonnal kihajtott, s a teteje zöldbe borult. A fattyú erre futásnak eredt, és kiszaladt a világból. Talán még most is fut, ha le nem esett a szélén.

Dimetricus Guroy Manchaster, a Szolgáló Testvérek Rendjének vezetője, a felsőbb titkok tudója

op.sec.

A Justitianus igaz lelkű respectora.