Szász Elf Birodalom

Ír Mese

...Kiemelkedett a habokból és lassan, méltóságteljesen elkezdett forogni, gyönyörű mézszőke haján megcsillantak a holdsugarak, körülötte táncot lejtettek az éjszakai pillangók, a folyóból fel-felugrottak a csillogó pikkelyű pisztrángok...

Meridian!

Igen Hiyer

Kérlek figyelj, mert el kell mondanod Iv Yehannak, hogy mit tanultál eddig a szász tündér szigetekről.

Igen, elmondom, mert erdőjáró szeretnék lenni, aki segíti a rászorulókat és kivezeti az eltévedt utazókat a gonosz erdőkből a gyönyörű zöld rengetegekbe, ahol madárdalt sodor feléjük az esti virágillatú szél, és úgy heverészhetnek akár évekig egy tisztáson, hogy senki nem zavarja meg őket.

A Szász Elf Birodalom gyönyörű, erdős dombos vidék. Uralkodó fafajták a tölgy valamint a különféle örökzöldek. Gyakorlatilag az egész birodalom egy majdnem egybefüggő erdőség. A sziget teljes déli, illetve keleti részét a Ködrengeteg foglalja el, mely nevét a sokszor jelenlévő ködről, páráról kapta. A Ködrengetegben nincsenek utak, még járható ösvények is alig, aki közlekedni szeretne, az a folyókon vándorol. A folyók mentén több helyen vannak titkos pihenőhelyek. A városokon és településeken kívül hatalmas ismeretlen és lakatlan területek vannak, néhány kósza tündért, vagy az árnyékokban megbújt rosszindulatú szörnyet, óriást kivéve nincs más értelmes élet. Az ősi ösvények mellett több helyen találhat az utazó szent útjelző vagy figyelmeztető caereket, melyek felhívják valamire a figyelmet. Olyanok ezek, mint az ember birodalmak útjelző táblái. A rengetegek mélyén és a városokban több helyen lehet látni Hermész szobrát, a legkülönbözőbb módokon ábrázolva. Néha kecses elfként, néha huncut manóként, esetleg varázskönyvet tartó öregemberként ábrázolják. A szobrok anyaga is igen változó, lehet fa, kő, jég, arany.

Caerek

Amelyik elf nem városban vagy egyedül él, az néhány társával kisebb-nagyobb Caerekben lakik, melyek az emberi szem számára láthatatlanok, vagy éppen nem abban a formájában láthatóak, amilyen a valóság. A caerek neveiket általában a környező terület egy szép és hatalmas részéről kapják. Tipikus Caer nevek például: Kristálybarlang, Süvítő Szél Völgy, Csillogó Hó Szurdok. A caerekben mindig vannak erdőjárók, akik vezetik a caer életét. Ők vadásznak, ők kergetik el a területükre vetődött ellenséges lényeket. Minden caerben van egy caertárgy vagy élőlény, ami a caer lényegét adja. Általában ezek a tárgyak vagy élőlények igen nagy varázshatalommal bírnak, feladatuk az, hogy megvédjék a caert. Caertárgy lehet egy hatalmas faragott szikla, egy nagy, központi helyen álló fa, esetleg egy gyöngyszem, de lehet akár egy állat is, például egy medve.

Corkwood, a Szász Elf Birodalom fővárosa

A birodalom déli leghatalmasabb városa, és egyben az egész birodalom fővárosa az emberek nyelvén Cork. Ez a város az erdő mélyén helyezkedik el. Körbeveszi az óriási bokor útvesztő, mely nem véletlenül mutat hasonlóságot a kelta útvesztőkkel.

Megjegyzés a bokor útvesztőről:

A bokor útvesztőn át a helyes utat csak az találhatja meg, aki békés szándékkal közeledik. Ha valaki egyszer bejutott, az nem jelenti azt, hogy többször is bejuthat. Az útvesztőn néha csak azok juthatnak át, akik elég kitartóak, ugyanis van, aki egy óra alatt átjut, de valakinek több napot is kell barangolnia, mire sikerül elérnie a várost. A bokor útvesztő számtalan csodát és veszélyt rejt. A legendák szerint egy gonosz kék sárkány is él a mélyén, aki több száz évvel ezelőtt eltervezte, hogy megkeresi és elpusztítja a szász elfek fővárosát. Ez soha nem sikerült neki, viszont nagy veszélyt jelent az útvesztőn áthaladókra.

A városban csak tündérek élnek, embereket csak átutazóban látni itt. A város leghatalmasabb, holdfényből és napsugárból szőtt palotájában él a szász elfek királya, Ewen Owe. A város mellett folyik el a Sab folyó, mely kristálytiszta és lelátni egészen a fenekére. A legendák szerint itt lakik a Folyóhercegnő, aki néha felemelkedik a felszínre, hogy éjszaka eljárja különös táncát. Aki egyszer is meglátja, annak örökre megváltoztatja az életét.

Corkwoodban él a legtöbb nemes elf, mindegyiküknek külön palotája van. Ezen a csodálatos helyen teljesen mindennapi a mágia. Szinte a legapróbb dolgoktól kezdve mindenhol fellelhető. A szász elf urak is Corkwoodban ülik hatalmas toraikat, melyek néha több hétig is eltartanak. Ünnepség, vidámság és felejtés, az emberek számára ezt tartogatja ez a hely. Az idő ebben a városban máshogyan telik, mint az emberek idejében, az is megesik, hogy a távoli emberi birodalmakban eltelik egy hónap, addig Corkwood elf városában csak egy hét.

Waterford

Corkwoodtól északkeletre áll Waterford városa, mely egy hatalmas erdőmélyi tóegyüttesen, illetve annak környezetében helyezkedik el. Nagy része kőpillérekre és kőoszlopokra épült a tavak és vízesések fölé, kisebb része a szárazföldre. A házakat és palotákat gyönyörű, akár több száz méteres kőhidak kötik össze. A tavak különböző magasságban helyezkednek el, vízmennyiségüket hatalmas zuhatagokon keresztül adják át egymásnak. Emiatt szinte egész évben hatalmas párafelhő gomolyog itt, illetve az egész Ködrengetegben. Mindegyik zuhatagot az elfek egy szent dolgáról, vagy az élet apró szépségeiről neveztek el, így van itt: Kedvesség, Szépség, Ügyesség, Nap, Hold zuhatag és még ezer más nevű. Állítólag aki megfürdik egy ilyen zuhatag vizében, az egy kicsit részese lesz a zuhatag nevében foglaltaknak...

Waterfordban építik a Szász elfek vízijárműveit, a gyönyörű kereskedő és világjáró hajókat, illetve a félelmetes szász elf hadigályákat, melyekkel nem mer ujjat húzni senki a világon. A hajók a természet mágiájával készülnek, erejüket a tenger, a föld és a szél adja. A szász elfek találták fel a háromárbocos hajókat, bonyolult kötélzettel. Waterfordban néha megfordulnak emberek, hogy kereskedjenek az elfekkel, de csalódik az, ki csengő aranyakkal próbál hatni rájuk. Az elfek csak cserélni hajlandóak, az aranyat nem becsülik többre, mint egy korty vizet vagy egy rakat tűzifát.

Dublinas

Dublinas története

Réges régen, a kelták ősei és az elfek háborúban álltak egymással. Véres csatákat vívtak a területekért. Az emberek döntő csapásra készültek, a háború a vége felé közeledett. Egy elf település, Rizehoria állt ellen a legbőszebben az emberek támadásainak, ezért ez ellen a település ellen vonultatták fel minden harcosukat. Az elfek mindeközben hatalmas mágiára készültek, hogy végképp kiűzzék a betolakodókat. És megtörtént az összecsapás. Véres és kegyetlen volt a küzdelem, három napig tartott éjjel-nappal a véres extázis, amikor már csak páran maradtak életben mindkét oldalon. És akkor sírva fakadt az elfek vezére Linas, és szólni próbált, de hangját elnyomta az emberek vezérének Dubnak kemény férfisírása. És ekkor látta az elfek vezére, hogy mindenki sír a harcmezőn, siratják társaikat, siratják elveszett szeretetüket és minden borzalmat, mely velük megesett. És ekkor Linas megölelte Dubot és azt mondta: nem harcolok veled tovább, mert látom hogy te is szerető, érző lény vagy. És ekkor Dub szólalt meg: Én is látom, hogy az elfek is azok. És ezután mindketten azt mondták: Állítsunk ezen a helyen tornyot, melynek neve legyen szeretet, és világítsa meg az emberek és elfek barátsága, hogy okuljanak belőle az eljövendő nemzedékek és többé ne fordulhasson elő ilyen kegyetlenség. Ezután a kétszáz életben maradt elf és ember harcos eltemette egymás halottait és tornyot építettek, melynek neve Dublinas lett. A torony köré nem sokkal később város épült, a városban ma is emberek és elfek élnek, a Barátság Torony fényében.

A Kelta Uradalmak és a Szász Elf Birodalom határán áll ez a város, melyet egy ősi elf település romjaira építettek a Kelták és az Elfek. Ez a település jelenleg nagyjából ugyanannyi embernek és elfnek ad otthont. Története ősi és sok bölcsességet rejt. A város hatalmas és a tenger partjára épült. A kellős közepén helyezkedik el a Barátság Torony, mely az elfek és emberek közötti barátság szimbóluma.

A torony

Tíz szintes, hatalmas torony, melynek átmérője a talapzatánál harminc, a tetején huszonöt méter. Hatalmas nagy szürke gránittömbökből építették kelta és elf mágia felhasználásával. Minden szintet valamiféle hasznos dologra: oktatásra, tanításra stb. használnak. A fogadója kész kuriózum, ugyanis körpanorámás, minden irányban üvegablakok vannak, maga a konyha pedig középen helyezkedik el. Az árai viszont igen borsosak, egy korsó sörért akár 10 aranyat is elkérnek, ha a jobbik fajtából iszik az illető és itt általában csak jobbik fajta van...

A torony szintjei:

-1. borospince

0. Raktárak

1. Hermész templom és kisebb istenek oltárai

2. Állandó múzeumi kiállítás a kelták és elfek háborújáról

3. Elf könyvtár

4. Ember könyvtár

5. Kereskedelmi hivatal

6. Kristály torony fogadó és étterem

7. Fogadói szobák

8. Zöld varázslók rendje

9. Zöld varázslók rendje

10. Fényesség útjelző kristály / világítótorony /

A város egyébként nagy kereskedelmi forgalmat bonyolít le az emberek és a Szász Elf Birodalom között. Kikötője hatalmas, egyszerre akár 50-60 hajó is horgonyoz itt. A kikötőben néha még Mare Atlanticumból érkezett vitorlás is látható. A város utcái szélesek, a házak szépek és tágasak, több helyen fellelhetőek az elf motívumok. A város közepén álló torony mellett park van, a park közepén emléktábla hirdeti az elf és ember harcosok emlékét, akik egymás ellen harcoltak. Több Hermész templom és fogadó is van a városban, míg az előbbiekben megnyugvást találhat az utazó, addig az utóbbiakban kellemes szórakozást. A fogadókban mindig ajánlják a hely specialitásait, a nyárson sütött gombát, illetve az elfektől átvett kombucha teát, mely utóbbi kellemesen frissít és jókedvre derít.

Észak és északnyugat irányában a Ködrengetegen túl terül el a fekete fenyőerdő. Ez az erdő is hatalmas, de így is csak fele akkora, mint a Ködrengeteg. Ezen a területen élnek a magányos zöldelf kolóniák, illetve a leginkább keletre fekvő vidéken, az erdő szélén néhány ír nemzetség. Ezeken a területeken sok a civilizálatlan tündér, ezért az utazóknak érdemes vigyázniuk. Ugyanerre élnek a hatalmas mammutfenyők tetején a mérges zömik, melyek már jópár kalandor és vándor halálát okozták. Amit még érdemes erről a területről megemlíteni, az a Blackes nevű folyó, mely nevét a tintafekete színéről és a nem éppen jó híréről kapta. A folyó felső forrásvidékén jó pár hegyi óriás kolónia él. Ezeknek a területeknek a történetéhez kapcsolódik egy kevésbé ismert szászelf legenda, a Zöldsóhaj, erről viszont nem szívesen beszélnek.

A szász elfek jele mely a szerencsével van összefüggésben, a négylevelű lóhere. Nagyon sok helyen alkalmazzák díszítésnek ezt a motívumot, illetve igen sok elf hord a nyakában egy aranyból vagy ezüstből, esetleg ezek ötvözetéből készített, négylevelű lóhere mintájú szerencse medalliont.

Törvénykezés

Jelenleg az elfek között az általános törvénykezés a "szemet szemért, fogat fogért" elvet vallja. Szélsőséges esetekben általában kivételt tesznek. A törvénykezési jog mindig a Caer legöregebb elfjének a joga. A legfőbb törvénykező a király.

Beszélt nyelvek

Ír és tündér az északi feketefenyőerdőben, délen zöldelf és egyéb elf dialektusok, keleten kelta és elf.

Ruházkodás

Az átlagos szász elf ruházata a természetet idézi. Általában barna nadrág, könnyű bőrcsizma és zöld ing illetve köpönyeg. Az uralkodók gyönyörű ruhakölteményekben pompáznak, melyeknek viselete mégis egyszerű és praktikus. Aranyszálakkal áthúzott köntösök, arany, ezüst és gyémánt gombok, hatalmas palástok a jellemzőek.

Fegyverek és páncélok

Hosszú és rövid íjak, melyek ősi elf faragásokkal vannak tele. Hosszú és rövid ezüstkardok, melyek gyakran mágikusak és legtöbbször az emberek szemében nem sokat érnek. Páncélként az elf harcosok ezüst láncinget öltenek, mely olyan finom láncszemekből áll és olyan könnyű, hogy mikor valaki fölveszi, úgy érzi, mintha csak egy inget öltött volna magára.