Alkímia
„Jól figyelj rám, ifjú tanítvány, mert a most rádruházott titkokat nagyon meg kell jegyezned, mert lehet, hogy az életed is ezen múlik majd egykor. Ha azt hiszed, hogy az alkímia csak bíbelődés a porokkal, kémcsövekkel és örökösen írnod kell és könyvtárba járnod, hát nagyot tévedsz. Igen, ezek a dolgok mind hozzátartoznak e tudományhoz, de a lényeg mégsem ez. Valamit már egész biztosan sejtesz, különben nem fogadtalak volna tanoncnak, sőt fel sem kerestél volna. Ez a tudomány azoknak való, kik többet szeretnének megismerni a nagyvilágból, mint az utca embere, ám sem a mágia nagysága, sem pedig a vallás misztikája nem vonzza őket annyira, hogy bármelyiknek is szentelnék az életüket, a harc vagy a kereskedés szintén nem túl vonzó számukra, de a becsület útjáról sem akarnak letérni –úgy látom ez a Te utad is. Ezért a mi fajtánk hajlamos kissé a szélsőségekre, akár az örökös munkálkodásban, kutatásban, néha pedig a léhaságban. Vannak néhányan akik csak bódító szereket készítenek másoknak vagy maguknak, akadnak olyanok is, kik aranyat akarnak készíteni, a másik véglet pedig a tökéletes szerek, porok, receptek elkészítése, bármilyen áron. Csak rajtad múlik, hogy melyik utat fogod választani, ha kikerülsz a nagyvilágba. Először elmondom, hogyan keletkezett az alkímia, miért számít máshol ismeretlennek, mik a mi legfőbb titkaink, ezért figyelj rám nagyon!
Azokban az időkben, mikor a Dzsinnek szultánja, Talif alászállt a földre, megtanította népét, a dzsinneket az összes dolgokra, amiről úgy látta, hogy az népe javát szolgálja. Gyarapodtak is a századok folyamán, s benépesült általuk a sivatag, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, ám egy, a külső világból erőt merítő gonosz hatalom sokakat megrontott a dzsinnek népéből, s ezek egymás ellen fordultak és hatalmas háború pusztított végig a sivatagi városokon, s ezért van ma ennyi rom a sivatagban és kevés a város és oázis. Talif annyira megharagudott népére, hogy vissza akart venni tőlük mindent, amit ő adott, s azt mondta nekik: „Ti örök életet kaptatok tőlem az alkímia által és ezt már nem akarom elvenni tőletek, de a tudást elveszem és odaadom azoknak, akik bár halandók lesznek, mégis sokkal méltóbbak lesznek rá, s az örök fiatalság titka mindörökre nálam marad. Ti ugyanis csak a hatalomra voltatok képesek felhasználni, de azok, akik utánatok jönnek, azokon nem lesz hatalmatok, ők viszont szolgáikká tudnak tenni benneteket.” Ez a tudás, amit mi, az alkmisták birtoklunk, csak nagyon keveseknek adatik meg, mert fel kell tudni készülni rá lelkileg és fizikailag is. Mindez azonban messze nem elég, hiszen rengeteg tudást kell összegyűjtenünk; ismernünk kell a legtöbb növényfajtát és meg is kell tudni őket találni, legyenek akár a sivatagban akár a városban, jó ha tudjuk a csillagok járását is tanulmányozni, a különleges anyagokra is szükségünk van s jó ha tudjuk hol lehet beszerezni, nem utolsó sorban pedig mindegyikünk bír olvasni és írni a mór, s néhány másik nyelven, legyen az élő, vagy nagyon ősi, kihalt nyelv. Nem kell nagyon megijedned ifjú, hiszen a tudáshoz segítséget adtak nekünk a Dzsinnurak, mert ránk hagytak néhány olyan titkot, amit a Rózsakultusz derviseinek csak fővesztés terhe mellett mondhatsz el, s ha ez kitudódik, akkor rossz idők fognak ránk járni. A Teremtés történetét biztosan te magad is ismered, amely azt tartja, hogy valaha egy rózsa tetején ringott a világ s a lehulló szirmokból lettek a szárazulatok. Ez igaz is, de ezt később belepte a sivatag pora (a rózsáról aláhulló tüske) s mi ezt az anyagot keressük szinte mindenhol, s a sivatag porának ősanyagát, mert ezzel a két anyaggal, helyettesíthető bármely ritka anyag, s minden alkimista ezekre az Ősanyagokra vágyik. Ezeket a dolgokat mindig szem előtt kell tartanod, ha már ezt az utat választottad. Az sem mindegy, hogy kinek feded fel a valódi kilétedet, s egykor tanítványaidat is erre kell majd megtanítanod, ahogy azt mesterem tette velem, s előtte még számos más alkimista. Rólunk itt a Mór szultánságban tudják, hogy sok titkot őrzünk, ezért amilyen hamar csak lehet, építs fel magadnak egy megfelelő álcát. Lehet az csillagjós, hajcsár, bankár vagy bármi, mert ha rájönnek, mivel foglalkozol, hamarosan annyian fognak tódulni hozzád, hogy alig lesz nyugtod tőlük. A mi tudományunk nem tiltott, de az igény hatalmas rá és ahol sokan megjelennek, ott a dervisek is megjelennek idővel, s ha elkezdenek kutakodni, nem hagynak nyugtot az embernek, sőt könnyen lehet, hogy száműznek (ez a jobbik eset) vagy a bitón végzed.
Arra is nagyon kell ügyelned, hogy a laboratóriumot hol rendezed be és hogyan, mert ha túl nagy a portád, akkor a tolvajoknak is feltűnhet, vagy a szultán embereinek, s lehet, hogy kiforgatnak mindenedből, akkor is, ha nincs nagy vagyonod. A sok ostoba mese, ami kering az alkimisták gazdagságáról, sajnos hamis. Arannyá változtatni lehet egyes fémeket, de ez nehéz, egészséget, elmét, türelmet és ügyességet igénybevevő folyamat. A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy néhány apróbb és fontosabb dolgot magadnál hordasz, főleg az értékesebbjét. Bár akkor, hogyha vándorlásra adod a fejedet, mint közülünk sokan, mindenképpen ezt kell tenned.
Magam is így élek, bár nem a legjobb, mostanság vegytant tanítok a Granadai Szabad Egyetemen, szinte senki sem tudja, hogy a valóság mit is takar. Ugyanis van egy eskü, amire Talif oltáránál esküszik meg minden beavatott: olyan embernek, akinek az ereiben nem folyik mór vér, nem lehet megtanítani az alkímiát. Többen is próbálkoztak már, idegenek, de folyton balesetek érték őket; felrobbant valami a kezük ügyében, vagy egyszerűen nem működött az általuk készített dolog, ez általában végzetes volt a számukra.
Van néhány olyan titok, amit rajtunk kívül senki más nem ismer, mert bár számos vegytannal foglalkozó ember próbált meg előállítani alkímiai vegyületeket, de ez senkinek sem sikerülhet a formulák nélkül. Ezeket szintén a Dzsinnurak hagyták rá az alkimistákra, hogy titkaikat más ki ne fürkészhesse. A formulákat a kisebb-nagyobb kísérleteknél egyaránt kell alkalmazni, különben a kísérlet biztos kudarcra van ítélve. A formulákat a varázslók és a papok egyaránt varázsigének tekintik, ám többek is, kevesebbek is azoknál. Sajátos keverékei a spirituális és a hermetikus mágiának (mert valóban van mágikus erejük, ez tagadhatatlan), ugyanis ezek is a Dzsinnuraktól származnak, de mégsem kívánja meg alkalmazásuk az imát, sem pedig a könyvek folytonos lapozgatását. Ezek roppant egyszerű varázsmondókák, már nem nagyon lehet tudni eredeti szövegüket és értelmüket, mégis ezek alkotják tudományunk gerincét. Ezek egyébként főképp arra jók, hogy a vegyületeket először részekre tudjuk bontani, illetve a következőkben megkötik az anyagokat, valamint a kívánt hatást fogják okozni a létrehozott dolgok, az utolsó formula pedig a lezáráshoz kell. Ezután már célirányosan használhatjuk a meglevő készítményeinket, kedvünk szerint, persze megfelelő biztonsággal kezelve azokat.
A hosszas beszéd és egy csésze forró kávé után lassan elkezdelek bevezetni a Művészet igazi rejtelmeibe, s majd ha beérik a tanítás szava, akkor fogod látni, hogy az aranycsinálás titkánál mennyivel nagyobb kincshez jutottál.”