Történet egy első szerelemről

Volt egyszer egy lány, csinos, kedves, gyengéd. Volt egy fiú, félénk, esetlen és álmodozó. A lány meghódította a fiú szívét. Szerelmük sokáig csodálatosan alakult, úgy nézett ki, mintha soha nem érne véget. A hetedik hónap baljós előjeleket hozott. A fiú sokáig elszakadt a lánytól, sokat kellett harcolnia és nem tudtak találkozni, pedig szívük eggyévált már. Aztán a fiú halálhírét hozták. A lány máshol keresett vigasztalást, összetörve a fiú felépített álmait. De a fiú nem haragudott a lányra, mert egy "buta kisgyerek" nem tud soha haragudni arra a nőre, akit annyira szeret, hogy még az életét is odaadná érte. Nem sokkal ezután meghalt egy közös ismerősük, barátjuk és ez még inkább tetézte fájdalmukat. A fiú távoli vidékekről férfiként tért haza, beszéltek egymással és arra az elhatározásra jutottak, hogy mindkettejüknek az lesz a legjobb, ha nem találkoznak soha többé.

Ezzel zárja sorait egy bohóc, aki sír, mert elvesztette azt, akit szeretett. De elengedte szerelmét, mert nem akart neki szenvedést okozni azzal, hogy magához láncolja azt, akiben a szerelem szeretetté csendesedett!

Balduin énekének sorai között találtak egy megbarnult, megrepedezett pergamenlapot, ez volt rajta...