Csaták fensíkja

( hiteles megnevezés, továbbiakban

hit.mn )

Ez a különös hely a Keleti Gót birodalom északi részén helyezkedik el, Chur városától kissé délre. A fennsík átlagosan kiemelkedik a tájból, és van olyan magas, mint a kisebb hegyek a déli vidéken. Azonban nem ez a legfurcsább dolog, hanem az, hogy itt nem találkozunk azokkal az elszórt településekkel, tanyákkal, amiket birodalomszerte megszokhattunk. Bár a föld nem különösebben termékeny, ez nem akadályozná meg a telepeseket, hogy birtokba vegyék a Senkiföldje névre is hallgató területet. Megakadályozza azonban egy uralkodói rendelés. Egy rendelés, mely szerint azok a személyek, kik hosszabb ideig tartózkodnak e helyt, tehát nem átutazók, és nem tudatlan külhoniak, kiknek nincs tudomásuk a hely különlegességéről, nincsenek biztonságban az itt zajló csaták alatt, sőt, a mindenkori uralkodó háborúban elesettnek sem tekinti őket. Ezt el kell magyaráznom, gondolom, szinte mindenkinek, aki nem a helyiek közül való. A Fennsík előtti időkben elég sok határvita és belvillongás zajlott a környékbeli birodalmakban, mígnem a Gót Fejedelem, és a Le Mans Birodalom uralkodója megegyeztek, hogy a nép érdekében kijelölnek egy semleges területet, ahol megvívhatják a csatáikat, és eldönthetik a csak ilyen módon eldönthető vitákat. Az eredményt mindenkinek kötelessége elfogadni, és teljes mértékben megtartani. A környező uralkodóknak megtetszett az ötlet, így nem telt el sok idő, s a fennsík nemzetközi területté vált, mint később az Ördög sziget műhelyvilága is. A jelenlegi szabályok már elég régóta érvényesek, szinte tökéletesek, mivel a csaták során fény derült minden hiányosságra, hibára. Tehát kezdjünk bele ezek ismertetésébe.

A Csaták Fennsíkja (hit.mn.) a mindenkori Keleti Gót uralkodó fennhatósága alatt áll, a fennsíkon történő csatározáshoz az uralkodó beleegyezése szükséges, és a csatározó felek biztosítékai. A csatározás engedélyét kérvény útján lehet elnyerni. A kérvény három, esetleg több (lásd alább) példányban készül, melyből egy a mindenkori Keleti Gót uralkodóé, és egy-egy a résztvevő feleké lesz. A kérvényben szerepelnie kell a csata céljának, a kiváltó ok(ok)nak, a felvonultatni kívánt seregeknek, és végül a vívandó csata fajtájának, miszerint Várvívás, Faluvívás, Rajtaütés, Gyors ütközet, Tereptípusos csata, úgymint: Hegyi, Sík, Erdei, Vadvidéki, és végül a Nyílt csata. Ezek alapján az uralkodó elbírálja, hogy megoldható-e a probléma más módon, majd ha bebizonyosodik, hogy nem, akkor, és csakis akkor kijelöli a csata időpontját, és kihirdetteti a környékbelieknek. Az uralkodó az engedélyben meghatározza a résztvevő seregek indulási helyzetét, a kihasználható, és megszerezhető tereptárgyakat, a győzelem, vagy vereség feltételeit, a hadba nem állítható harcnemeket, kinevezheti a csatatéri megfigyelőket és döntőbírókat, és hozhat bármilyen korlátozást, vagy engedményt a valós helyzet tükrében. A csatározó felek elismerik az uralkodó fennhatóságát, elfogadják az általa kinevezett döntőbírók ítéletét, és messzemenőkig betartják azt. Jogorvoslatot ugyancsak a felek megegyezése, vagy ha ez nem lehetséges, egy újabb csata alapján kérvényezhetnek. Amikor a fennsík nincs használat alatt, illetve nincs egy héten belül előjegyezve csata számára, felhasználható hadijátékok, nemes viadalok rendezésére, illetve az uralkodó által jóváhagyott bármely tevékenységre. A Csaták Fennsíkján (hit.mn.) található: egy várkastély, várvíváshoz; egy kisebb vár, várvíváshoz; három lakatlan falu, kérésre hozott emberekkel népesíthető, faluvíváshoz; két nagyobb, öt kisebb erdő, több liget; három nagyobb domb, számos kisebb magaslat. A tereptárgyakban, építményekben esett kárt a győztesnek kell helyrehoznia, a döntőbírák ítélete szerint. A halottakat a felek közösen helyezik örök nyugalomba, illetve járnak el szokásaik szerint, úgymint hamvasztás, hajós temetés, elszállítás, sírboltok emelése, és a többi.

Nagyjából ennyi a rendelkezés lényege. Aki a pontos jogszabályra kíváncsi, megtalálhatja a Királyi Székesfőváros Nagykönyvtárában, az Írásos Rendelések címszó alatt. Itt persze nem található meg az a rengeteg adoma, szóbeszéd, mely a nép ajkán él, bár van egy írás, mely népi hiedelmeket gyűjt egybe, és jelenleg is több kutató foglalkozik a népi hagyomány írásba tételével. Többek között járja az is, hogy egy csatában részt vett maga a Le Mans király, és a Keleti Gót Birodalom feje is. A csata tétje egy hosszanti határsáv volt, mely kiváló bortermő vidék, s a Le Mans Birodalom magának akarta. Mivel a területen több vár is áll, a gót fejedelem a várvívást választotta, megfosztva Le Manst legrettegettebb hadnemétől, a nehézlovasságtól. Azonban a háború nem csak egy csatából állt, így esett, hogy a fennsíkon ilyenkor található számtalan néző egy egész hadjáratot szemlélhetett meg. Az utolsó csatát a Keleti Gót Birodalom nyerte, így a terület feldúlatlan maradt, s a Le Mans birodalom bérleti jogot kért rá, jogorvoslatilag. Mesélik másszor, hogy voltak olyan csaták is, ahol nem volt halálos áldozat, mivel életlen fegyverekkel vívták, s az ítélőbírók, kikből akkoriban elég sok volt, szabták meg, ki esett el, s ki maradt talpon. Ez is egy érdekes lehetőség, mintegy játékháborúban eldönteni komoly kérdéseket.