Gyalogbarbár gyepűvidék

Előszó

362 nyárközép hatodik napja, Napközép órája, a Gót Birodalom tudástára részére készített feljegyzés; a gyalogbarbárokról. Hermész szent nevében a tudást papírra veti Antiminusz mon Liutusz, Hermész papja. A tudást tollba mondja Gradon, a barbár föld szülöttje.

1. nap

Nagy csapást… na szóval tollforgató. Ígéretemhez híven válaszolok néhány kérdésedre, de csak azért, mert megmentetted az életemet a fertelmes kis szállingózó veszedelmektől. Hogy mondod, hogy azok a micsodák értelmesek? Na én erősebb vagyok mint ők. Hogy mondod? Mi a nevük? Szilf. Valamit má' én is hallottam róluk. Mit kérdeztél? Ja, hogy meséljek a népemről.

Hát először is azzal kezdeném, hogy mi barbárok nagyon sokan vagyunk.

Törzsekben élünk, vándorlunk, harcolunk, vadászunk, de minden törzs csak az év egyik felében vándorol utána letelepedik. Én nyolc nagyobb törzset ismerek, némelyikükkel már harcoltam is. Meséljek róluk?

A Pusztítók törzse, én is e törzsbe születtem. Na szóval az én tudásom szerint ez a legnagyobb törzs. Tengernyi marcona vad harcos tartozik a törzsbe. A nőknek a húsra és a kölykeinkre van gondjuk. A férfiak ( 14 év fölött ) feladata a vadászat, felderítés és a harc. A törzsem szállásterülete a Pusztító hegyekben található, közel a Marmarikai Troll Birodalomhoz. A törzsem egésze sohasem vándorol, csak kisebb-nagyobb portyázó csapatokat indít erre-arra. Le a prérikre a lovas népek hazájába, vagy fel a hegyekbe a trollok szállásterületének irányába. A településünk neve: Kaji, a mi nyelvünkön rönköt jelent. Itt vannak hatalmas fa szentélyeink és itt lakik az öregsámánunk is. A törzsemet Rőtszakáll Herikk vezeti, ő a leghatalmasabb harcos, akivel valaha is találkoztam. De mellette még okos meg bölcs is, mert mindig kikéri a vének tanácsának szavát és jól vezeti a törzset a csatába. Ottan meg lehet tombolni és én kedvelem a jó harcot…

Na szóval mi érdekel még. Hogy milyen istenekben hiszünk. Az én törzsem WORKBAN a farkas szellemben hisz, aki vadul harcol és mindig megvédi a kölykeit. A jelünk a farkasfej amint elnyeli a holdat.

Milyen ételeket eszünk. Húst és gyökereket. Szeretjük a kecskét, őzet.

Na ennyit mára mert a fejem már zúg ettől a sok beszédtől. Most megyek enni, inni és ha aludtam holnap folytatom.

2. nap

362. év nyárközép hónapjának hetedik napja. Napkelte órája.

Mondjak még egy–két törzset. Rendben. Ott vannak még legnagyobb ellenségeink a Tigrisek. De csak neked elmondom, hogy azok nyápicok, nem pedig harcosok. Na szóval akkor még ott van a Hegyi oroszlán. Ez a totemjük és ez a nevük is, de nem lehet róluk sokat tudni, mert mogorvák és visszahúzódók.

Akkor ott van a kedvenc törzsem, az amazonok. A férfiakat rabszolgaként tartják és félelmetesen vadak és kíméletlenek. De ezt szeretem bennük, tőlük fogok asszonyt választani ha tetszik nekik ha nem. Úgy tudom hogy a Földanyában hisznek, aki pedig WORK anyja. Van sámánjuk is bár totemeik nincsenek csak furcsa fáknál és köveknél imádkoznak. Ami még mindenképp szót érdemel az furcsa, férfiembert gerjesztő ruháik. Néha még verekedni is szoktunk értük, de valamikor hívnak magukhoz és az jó. Néha szoktunk velük cserélgetni. Fegyvereket, prémeket és kincseket kapunk cserébe. Mint amilyen ez a szép medál.

Na jó most ennyi, megyek vadászni, majd ha visszajöttem folytatom.

3. nap

bejegyzés

Nyárközép nyolcadik napja.

Gradont, a barbárt nemrég találtam meg nem messze a tábortól, ahol eleddig voltunk. Meghalt. Valószínűleg egy farkasfalka végzett vele, itt a tisztáson mindenütt csak farkastetemek hevernek. Eltemettünk mindenkit. Nem tudom, mi történhetett vele.

Vándorlásaim alatt sok mindent megtudtam a többi törzsről is. Nem találkoztam minden törzsből emberekkel, hiszen vannak olyanok is, melyekhez nincs olyan ember, aki önszántából odamenne, aki mégis megteszi, az már nem igazán van a józan eszénél.

Vadak

Ezzel a törzzsel nem találkoztam nagy szerencsémre. Ők egy teljesen primitív törzs. Nincs saját nyelvűk, csak makognak össze vissza, meg egymás reakcióiból következtetnek. Talán ők nevezhetők igazán BARBÁR törzsnek. Fegyvereik igen primitívek. Bunkó, husáng és egyéb zúzó eszközök, amikkel összetörik ellenfeleik koponyáját, vagy egyéb csontjait. A törzsnek vezére sincsen. Ők mindent ösztönből csinálnak. Vadásznak, aztán dagadtra eszik magukat, majd amikor ismét megéheztek, ismét vadásznak. Kisebb-nagyobb összetűzések vannak köztük, mikor valakinek megtetszik a másik asszonya, bundája, vagy esetleg fegyvere. Se szó, se beszéd megpróbálja elvenni tőle. Persze ezt a másik sem hagyja, így kisebb csetepaté alakul ki. Hegységekben élnek természetesen kialakult barlangokban vagy nagyobb sziklarepedésekben. A viharoktól, villámlástól rettegnek, de különben semmi mástól. Nem jut el az agyukig a félelem. (megj.: Őket sem természetes úton, sem mágikus úton nem lehet megfélemlíteni és nagyon kicsi az esély, hogy a mentális varázslatok sikeresen fejtik ki hatásukat ezeken a népeken.)

Túlélők

Nyelvüket nem értettem, de azért meg tudtam magam értetni velük. Ők nem az a kimondott vad nép, a túlélésért harcolnak. Sűrűbb dzsungelszerű erdőkben laknak, a fák lombjaira épített kunyhóféleségekben. Ezeket ágakból, különböző prémekből, levelekből tákolják össze. Ők nem igazán harcos népség, velük körülbelül egy hetet töltöttem el és úgy érzem szívesen fogadtak. Ebben a törzsben nem sok harcos él, csak a vadászok tudnak harcolni, vagy esetleg mondhatnám úgy is, hogy a harcosok vadásznak, de mindegy. Érdekes módon ők a prémeket és az egyéb tárgyaikat, mint például az edényeket festeni, vagy egyéb módon díszíteni is szokták, például színes kavicsokkal.

Névtelenek

Róluk csak hírből hallottam, hogy nincsenek túl sokan és sosem lépnek kapcsolatba más törzsekkel. Ők is a sűrű erdők mélyén élnek és ott különböző csapdákkal körbevéve védik meg magukat és területeiket. Nekik vannak a legjobb vadászaik, akik valamilyen különleges szertől, amit a törzs sámánja csinál, hangtalanul tudják megközelíteni a vadat. A szer titkát már több törzs is próbálta megszerezni, de sosem találtak rá a Névtelenekre, és miután több tucat erős harcos vérzett el a különböző csapdák mélyén, felhagytak a kutatással.

Kirekesztettek

Ők egy keverék törzs nagyon sok furcsa szokással. Tagjaik közt majdnem minden törzsből találhatunk embereket, ugyanis a különböző törzsekben halálra ítélt, vagy a vadonban magukra hagyottak álltak össze egy törzsé. Nevüket is innen kapták, hogy más törzsekből kirekesztett barbárok fura együttélése ez a törzs. Máshol Összetartóknak, vagy Kényszer törzsnek is emlegetik őket. Nem túl nagy létszámuk miatt különböző állatokat tartanak a szolgálatukra, akiket a harcokban sem restek használni és vadászni is szoktak velük. Ilyen állatok a különböző nagy macskák, mint kardfogú tigris, tigris, puma, hiúz, sakál, farkas, nagyritkán valamilyen medve. A törzset ezek a vérengző vadállatok teszik életképessé. Az összes többi törzs hadban áll a Kirekesztettekkel.

Szélsők

Hozzájuk sem látogattam el, lévén hogy a Troll Birodalom határán élnek és az a környék nem nekem való. Senkinek sem ajánlom, hogy a Troll Birodalom területén vagy afelé mászkáljon, mert még véletlenül Ruth áldozatául esik. A hallottak alapján ki merem jelenteni, hogy a törzsben számos troll is helyet foglal, sőt úgy tudom, hogy vezérükként is egy vörös trollt tisztelnek. A törzsben nagyon sokféle fegyverfajta megtalálható. A különböző hatalmas troll fegyverektől kezdve a kisebb emberinek mondható fegyverekig. A törzs bárkit befogad tagjának, aki nem fél és kész harcolni a trollok ellen. Mivel ez a törzs távolabb él a többi barbár törzsektől, ők nem velük, hanem a trollokkal szoktak véres háborúkat vívni.

Kiegészítés

Ennek a vidéknek a gyalogbarbár lakossága becslések szerint 10000-15000 főre tehető. A nőket majdnem minden törzsben tulajdonként kezelik. Öltözékük igen változó, de az ágyékkötő szinte általános viselet. Emellett még különféle állati bőröket és szőrméket is viselnek. Páncélként bőrpáncélt, esetleg bőrpajzsot hordanak, fegyverként legtöbbször dárdát, kést, nehéz gyalogos íjat használnak. A fémfegyvereket nagy becsben tartják.

Erőteljesen vallásosak, vallási vezetőjük az öregsámán. Legendáik szájról szájra terjednek, mivel primitív képírásukkal nem igazán lehet a történelmi eseményeket ábrázolni.

A törzs vezére általában a legrátermettebb barbár. Néha születési jogon is lehet örökölni a vezérséget.

Lezárás: segítsen ez az írás minden utazónak, kit valami rejtélyes ok erre a különös és veszedelmes földre vezérel.

Antiminusz mon Liutusz

Hermész papja