Népi gyógyítások a Gót Birodalomban és Thüringia emberlakta területein

Fejfájás:

- Még leány voltam, emlékszem, egyszer málékóróvágáskor a határba kihűlt a fejem. Fájt, alig bírtam ki. Anyám egy vászonzacskóba meleg sót rakott és azt tette a homlokomra lefekvéskor.

- A kendermagot kipróbáltuk fejfájás ellen. Tíz szemet összetörtünk mozsárban és egy deci sósborszeszben állni hagytuk három napig. Utána leszűrtük és ebből vettünk be tejben három cseppet.

Szembetegség:

- Ha fájt, könnyezett a szemünk, mezei árvácska teájával mosogattuk.

- A bal szememen hályog volt. Nagyanyám diófalevelet szedett, előkészítette, megmosta, rárakta egy kendőre és rákötötte a szememre.

A torok és tüdő bajai:

- Minél több mézet egyen, aki gyakorta fullad.

- Bodzavirágot kell szedni, teának megfőzni és napjában ivóvíz helyett iszogatni.

- Köhögésre hársfateába főzött rózsabogyó igen jó.

- Fél liter vízben meg kell főzni egy felaprított hagymát. Ezután szűrjük le és a levében oldjunk fel egy kis kanál pirított cukrot. Ezt háromszor kell inni naponta.

- A torokfájós nyakába zöld levelibékát kötöttek. Az öregek azt mondták, mire elszárad a béka, elmúlik a torokfájás.

Meghűlés:

- Négyféléből kell teát főzni: kaporból, székfűből, bodzavirágból meg hársfavirágból. Fel is lehet cukrozni.

- Ha valaki meghűlik, apróbojtorjánból kell neki teát főzni.