Islandia

Sötét, mindent körülölelő, baljósan csöndes sötét: ez az első dolog, ami eszembe jut, ha arra a 14 évre gondolok, amit Islandiában töltöttem. Az első hónapokban nem mertem kimozdulni egyedül a kis bányásztelepülésről, annyira féltem a végtelen sötét borzalmaitól. Az sem segített sokat, hogy az első hét után, látván tehetetlen rettegésemet, megajándékoztak egy jade-köves gyűrűvel, ami lehetővé tette, hogy mint ők, lássak a sötétben. A törpök pedig tényleg mindent megtettek...

Hajótörésem nem mondható éppen véletlennek, hiszen a messze északra elkalandozó kalózhajó léket ütött hajónkon, amit ugyan sikerült úgy ahogy eltömnünk miután legyőztük a tengeri martalócokat, de ez csak a törpök szigetéig jelentett megoldást. Annak közelében menthetetlenül elsüllyedtünk. Alig öten tudtunk kivergődni a jéghideg vízből a partra, ahol néhány pillanat alatt elkezdtek megdermedni átázott ruhadarabjaink. Ez a második dolog, ami eszembe jut: az istentelenül hideg tél. Pár perc alatt már a halálomon voltam, tagjaim már nem engedelmeskedtek egyre gyengülő akaratomnak, és lassan magába nyelt a sötétség.

Durva, meleg takaró alatt ébredtem. Minden végtagom kegyetlenül hasogatott, és úgy égetett, mintha izzó vasdarab lenne, azonnal emlékeztetve a hidegre, amiből a törpök kimentettek. Kicsiny, egyszerű, de takaros kőházban voltam. Az asztal felől öreg törp asszonyság mosolygott rám.

Míg föl nem épültem egészen nem engedtek ki a házból. Napjába két-háromszor meglátogatott egy törp, aki értett írül, így tudtunk beszélni. Elmondta, hogy rajtam kívül ketten élték túl azt a fertályórát, amit a hidegen töltöttünk. Sajnos két héten belül ők is eltávoztak közülünk. Amikor kiengedtek a házból, az egész hegy súlya zuhant rám. Egy hatalmas barlangban voltunk ugyanis, és az egész barlangot házak, raktárak, műhelyek töltötték ki. Úgy éreztem mintha már halott volnék, és a jószagú, fekete ír földbe temettek volna legalább 200 láb mélyre - mint később kiderült, csak az országot illetően tévedtem. Megmaradt társaim eszüket vesztették a bezártságtól, és végeztek magukkal. Én is szívesen elhagytam volna a földmélyi birodalmat, de ha ilyesmit említettem, a törpök azonnal eszembe juttatták a gyilkos hideget. Szerencsémre, úgy látszik, Mogorva belém is gyúrt egy kicsit a törpék tulajdonságaiból, ugyanis én, ha lassan is de hozzá tudtam szokni a föld alatti élethez.

Mióta először megpillantottam a törpök föld alatti birodalmát, azóta csodálom azt a kitartást, amivel képesek voltak létrehozni azt. Sokszor használnak természetes barlangokat kiindulásként, főleg nagyobb városoknál, de legtöbbször az egészet maguk vájják ki. Persze egy átlagos idegen, akit nem fogadtak be maguk közé, nem szokott eljutni a városokig. Ha rossz szándékkal jön, akkor valószínűleg már a kapuknál feltartóztatják. Minden törpe város közelében - úgy két-három mérföldnyire a várostól - van ugyanis egy hatalmas kapu a sziklaoldalban. Nagyjából két szekér fél át egyszerre rajtuk, kivéve persze a Tárnamélyéhez utat nyitót, ami szerintem a világ legnagyobb kapuja. Úgy mondják, maga Mogorva áldotta meg mikor elkészült, hogy örökké álljon, és védje a törpék fővárosát. Úgy 30-35 láb magas, és legalább kétszer ilyen széles acélmonstrum. Két szárnyát egy-egy hatalmas gépezet nyitja és csukja, a legjobb gnóm mérnökök, és a legendás főpap, Érclátó munkái. Teljes kinyitása így is legalább egy órába telik, hiszen elképzelhetetlenül nagy tömeget kell mozgatni. Legtöbbször persze csak annyira van nyitva, hogy a kereskedők szekerei még beférjenek rajta. Csak kivételes esetekben nyitják ki teljesen. Minden kapu mögött őrhelyek, és tekervényes védművek vannak - a törpök nagyon fájdalmas lecke árán tanulták meg, hogy milyen fontos a fokozott biztonság. Általában azonban az őrhelyek és a kapuk között szokott lenni egy nagyobb csarnok, melyben a törp és a külhoni kereskedők raktárai vannak. A legtöbb idegen csak eddig jut el. Itt cserélnek gazdát a törpe kézművesek munkái a felszíni árukkal. A védművek úgy vannak megépítve, hogy az egészet pár perc alatt be lehessen omlasztani veszély esetén. Ha ezt a törpék megteszik, akkor az esetleges támadóknak igen nehéz lesz átküzdeni magát a törpe papok hatalmával átitatott sziklán - és a hirtelen előbukkanó hatalmas földelementálok, még nem is a legrosszabbak. A védművek után még úgy fél mérföldnyi folyosószakasz után jönnek általában a városok. Itt kell megemlítenem, hogy a törp alagutak általában elég magasak az embereknek is, kivéve az új bányászjáratokat, és a még feltáratlan alagutakat. Vannak persze titkos bejáratok is, amelyeken át szükség esetén gyorsabban is bejuthat egy futár mondjuk, de azokat csak kevés beavatott ismeri, és olyan kegyetlen csapdákkal vannak tele, hogy azt nem is képzeltem volna a törpökről. A városokat is kötik össze föld alatti alagutak, amelyeken rendszeresen járőröznek a törpe katonák. Két város között mindig csak egy út van, ami ráadásul nem is túl széles, így a sötétben is kiválóan látó őrjáratok mellet elsiklani szinte lehetetlen.

Maguk a városok is figyelemre méltóak. Én ugyan időm nagy részét egy kisebb bányászvárosban töltöttem, de kétszer elvittek Tárnamélyére is. Mielőtt ide kerültem, már láttam sok nagy felszíni várost, de egy se fogható közülük a törpék lakhelyeihez. Nem is méretükben olyan meglepőek, hiszen például Tárnamélye alig tizede Granadának, hanem mindaz a munka amivel ekkora barlangokat kivájtak, és az a szakértelem, amivel a különféle épületeket megtervezték és felépítették. Némelyik földalatti törp vár - palotáik nincsenek, hiszen azok haszontalanok - még a Le Mans nemeseket is irigységgel töltené el. Nincsen rajtuk áttört kőcsipke, hatalmas szobor, vagy ólómüveg ablak, de az épületek tökéletessége és egyszerűsége megdobbantja a szívet.

A legtöbb ember néptől eltérően klánjaik nem külön-külön, hanem keveredve élnek. Nincsenek külön területeik, minden városban megtalálható mindegyik klán néhány családja. Nem is meglepő, hiszen mindegyik klán a törpék életének egy fontos részében kiemelkedő hagyományokkal bír, míg a többi klán lényegesen kevesebbet tud arról a területről. Ezért van az, hogy a törpéknél sokkal szorosabb a kapcsolat a klánok között, mint az embereknél.

Három héttel azután, hogy megérkeztem, a törpök elvittek egy nagy kupolás épületbe. Kívülről valami templomnak tűnt, úgyhogy el sem tudtam képzelni, hogy miért is vagyunk ott. Már féltem, hogy át akarnak téríteni Mogorva hitére, pedig én már fiatal korom óta minden hónapban nagyobb áldozatot mutattam be Posszainak, mint minden elővigyázatos kereskedő. Persze mindenben tévedtem. Először is a törpök nem próbálnak meg idegeneket megtéríteni. Hitük nagyon erős, de törődnek más fajok vallásaival. Másodszor az épület nem templom, hanem fürdő volt. A Szikvíz klán minden településen tart fenn fürdőt, ahova időként minden törpe ellátogat. A Legtöbben gőzfürdőt is találunk, ami a törpék szerint nagyon egészséges. Szerencsére ez a klán nem csak ilyen haszontalanságokkal foglalkozik. Ők a törpék serfőzői, és lepárlói is. Itt készül a világon egyedül tárnasör, ami többfajta barlangi gombából készül. Sötét, is igen erőteljes aromájú. A törpék nem is igazán szeretik a felszíniek híg löttyeit, de jobbat nem találván, a felszínen járva megisszák.

Erről jut eszembe, mintha egy kicsit kiszáradt volna a torkom... Nem fizettek nekem egy pohár bort? A magatokfajta vándoroknak mindig sok pénze van... Aztán még mesélek egy kicsit Rőt Punciról, a híres törp örömlányról is...

Egy ír kereskedő elbeszélése

A tárnák sötétek... Terveim szerint a hátsó titkos kijáraton távoztam volna, de eltévedtem. Tovább haladtam, hátha meglelem a kifelé vezető utat. ( ... ) Még mindig nem találtam a kijáratot, pedig már kezdtem éhes lenni. Lepihentem, véletlenül arrébb mozdítottam egy követ, apró kattanások és egyre hangosabb recsegések közepette megnyílt előttem egy kisebb csarnok oldalfala és feltárult egy szűk folyosó. Megörültem, hogy megvan a titkos kijárat, de nagy örömömben nem figyeltem fel valamire... Fölkaptam a hátizsákom és beléptem a járatba. Alig tettem meg néhány lépést, amikor rács csapódott le mögöttem. Kezdtem félni. Követtem a folyosót, melynek fala igen finom munka volt. Mindazonáltal szűk, sötét és csak igen áporodott levegő jutott tüdőmbe. Vállaim súrolták a falat, éppen hogy elfértem köztük. A távolban fényt láttam, nemsokára pedig barlangi patak csörgedezését hallottam, úgy látszott, közeledek a folyosó végéhez. Óvatosan kilestem a folyosóról és láttam, hogy egy hatalmas csarnokba értem. Mogorva szakállára, hiszen ez fantasztikus! A csarnok óriási, de mégis láttam a túloldali falát is, egyedül a mennyezet közelében volt sűrű a homály. A csarnok közepén barlangi tó, annak közepén egy iszonyatosan öreg, omladozó vár állt. A tornyok teteje beomolva, a fa tartógerendák elkorhadtak a kapuval együtt. A várba látszólag az egyetlen bejárat egy kőhídon keresztül vezet, a tó innenső oldalán. A híd becslésem szerint legalább ezer éves volt, mégis masszív. Ennek a várnak már rég le kellett volna omlania! A kapu mögött egy kisebb termen áthaladva ( mely valószínűleg védelmi célokat szolgálhatott ), kiértem a várudvarra, ahol egy hatalmas torony állt. Beléptem a toronyba és éppen elindultam volna fölfelé a csigalépcsőn, amikor kékes fény szűrődött le fentről. Megmarkoltam a harci csákányom és felkészültem a csatára, Mogorva segedelmével. A lépcsőn megjelent egy fehér köpenyes alak. Az alak kezében nem volt lámpás, a fény a testéből jött! Egy fejjel magasabb volt nálam és sokkal-sokkal öregebb. A szakálla ősz volt és a földet söpörte, a szeme barátságos barna. Éppen azon morfondíroztam, hogy mit keres egy törp ős egy ilyen elhagyatott helyen, amikor megszólalt.

- Látom rajtad Mogorva jelét. Alkalmasnak találtattál arra, hogy elvidd a vezér baltáját, neked kell majdan megtalálnod azt a törpöt, aki elűzi szigetünkről a gonoszt. Fogd és vidd a vezér baltáját, a Csontzúzót. Én Ragvar vagyok a Mélytárnaiak törzséből, én vagyok a Tó Őrzője. Tégy fel három kérdést és én válaszolok rá.

És én feltettem kérdéseimet:

Hogyan születtek a törpök?

- A mindenség egyetlen vaskohóból állt. A Mindenség Úrnője a kiolvadó vasból megteremtette élete párját. Több gyermekük született, köztük Mogorva is. A főisten megbízta gyermekeit a kohó őrzésével, de gyermekei a kohó őrzése helyett megformázták az olvadékot. Mindegyikük a saját képére. Mogorva nem osztotta olyan sokfelé az ősanyagot, mint a többi isten, inkább tömörebbre, keményebbre gyúrta azt. Megteremtette a törpöket.

Hogyan került ide a gonoszság?

- Az egész akkor kezdődött, amikor a világ fiatal volt. Minden Szörnyek Anyja rászabadította a világra a sárkányokat és egyéb gonosz fajzatokat. Ekkor teremtett minket az isteni gyermek, Mogorva, hogy megvédjük tőlük a hegyeket és dombokat, mert azok igen kedvesek a szemében. Ezidőtájt kapta meg a törpök népe a Csontzúzót, hogy el tudjuk űzni a sárkányokat. Véres harcokat vívtunk velük, sok törp halt meg és kevés sárkány, de a sárkányok megijedtek harcosainktól és gyáván elmenekültek innen. Több száz évig hírüket sem hallottuk, de egyszer megjelent az országunk határán tíz sárkány és elátkoztak minket. Tudták jól, hogy nem szeretjük a vizet és a hajókat. Az átkuk úgy szólt, hogy országunkat vegye körül az óceán. És akkor meghasadt a föld, és eltávolodtunk a kontinenstől. Majd nagy tömegekben jöttek a szigetünkre és szolgáikká tették a törpöket. Én magam a halott törp király, Moradin kezéből kivettem a Csontzúzót és elbujdokoltam vele, hogy a sárkányok el ne pusztíthassák.

Honnan ismerem fel, hogy ki a király?

- A Csontzúzó majd jelt ad. Te csak kövesd a szíved és a Csontzúzó majd megsegít.

Ekkor a vár hirtelen elkezdett rázkódni és omladozni. Én pedig feljebb, egyre feljebb emelkedtem és láttam a vár pusztulását. Ekkor éles villanás vakított el és eltűnt a barlang, a tó és a vár. Abban a kis csarnokban tértem magamhoz, ahol megtaláltam a titkos ajtót. Elindultam visszafelé, megtaláltam a "hátsó kijáratot", de úgy emlékeztem, hogy ez a járat nem is volt itt, amikor erre jöttem...

Vasfejű még vagy 200 évig élt, a legenda és a történelmi források szerint megtalálta a törpök uralkodóját és a II. Moradin nevet adta neki a nagy ős emlékére. A király nagy és bölcs uralkodó lett, kiűzte a törpök földjéről a gonoszságot, de ezt már az öreg Vasfejű nem érhette meg. Őt a törpök mai napig tisztelik, a legenda szerint a másvilágon a mindenkori törp királyokkal egyenlő elbánásban részesül.

Vasfejű Teofil Szilárd naplójából, a tündér időszámítás szerint 1500 körül

Islandia földrajzáról

Islandia egy nagy kiterjedésű, kopár sziget. A vulkáni működés mindennapos rajta. A sziget közepén a leggyakoribb, mivel itt áll a hatalmas Kohóhegy vulkán. A felszínen hegységek vannak, elszórva található csak néhány bokor vagy fa. A hegyek gyomrában zajlik az igazi élet, itt élnek a törp klánok. A törp alagutak és járatok keresztül-kasul átfúrják Islandia hegyeit. A föld alatt óriási barlangi csarnokok és barlangi tavak vannak, ez utóbbiak közül jónéhány melegvizű a törpök nagy örömére.

A törpök élete:

A törpök szeretnek a hegyek gyomrában élni, biztonságos megélhetést nyújt nekik. A föld alatt állnak palotáik, házaik, kiképzőközpontjaik, kápolnáik és egyéb épületeik. Az összes épületüket kőből és vasból építik, mivel szerintük ez időtálló.

Hatalmas kovácsműhelyeikben sosem alszik ki a természetes tűz, amit a vulkán táplál. Itt kovácsolják a híresen jó törp fegyvereket és páncélokat, illetve az egyéb használati tárgyakat. A törpök fegyvereket és páncélokat idegeneknek nagyon drágán adnak, egyéb fém használati tárgyakat viszont igen olcsón. Nyers fémeket sosem adnak el, mivel ez ellenkezik a vallásukkal.

A törpök mindenevők. Egy átlagos törp napi étrendje nagyjából a következő: Reggelire szürkegomba-sült és tárnasör, ebédre barlangi szerkőce gomba bő lében és sült vakond, hozzá tárnasör, desszertnek cukrozott póktojások, vacsorára mélységi gombafőzelék sült barlangi zúzmóval és friss barlangi patakvízzel. Nagyritkán megeszik felszíni állatok húsát is, de nem igazán szeretik.

Ruháikat leginkább vastag, időtálló darócból és vászonból készítik. Nadrágot és inget húznak, faggyúval bekent bakancsot hordanak, az ing fölött hidegben mellényt viselnek. Nagy hidegben vízálló köpönyeget vesznek magukra. A Gőzcsapás klánbeliek szeretik a szürke és fehér színt, az Élescsákány klánbeliek feketében és sötét színű ruhákban járnak, a Mélytárnaiak a zöld, barna és lila ruhákat kedvelik, minden mélytárnai állandóan láncingben jár és mindig magánál tartja fegyverét. Ruháik egyszerűek és praktikusak.

A törpök a súlyos, tömör fegyvereket kedvelik. Leggyakrabban harci baltát vagy bárdot forgatnak, esetleg harci kalapácsot, buzogányt. Az Élescsákány klánbeliek sokszor csákányt használnak. Ha harcba mennek, szinte minden harcos visz magával egy könnyű fémpajzsot, illetve felvesz egy fémsisakot. Vértként általában láncinget húznak, a nagy harcosok és vezetők néha lemezvértezetet vagy teljes csatapáncélt öltenek, ha a helyzet úgy kívánja.

A törpök klánjai

A törpök hét nagy ősi klánra oszthatóak. Ezek több kisebb klánra tagolódnak. Jelenleg 26 klán található meg Islandián.

1. Gőzcsapás klán

Jelenlegi vezetője: Gotik a Gőzcsapás klánjából, Merdonik véréből, Szilcih törzséből, Vraqul családjából. A törpökhez viszonyítva gyenge testfelépítésű, szemüveges, rövidre vágott ápolt szakállú. Ő az egyik legokosabb törp. Ő tervezi meg a legfontosabb alagutakat, építményeket. Jelük a gőzgejzír. 300 éves múltra tekintenek vissza.

2. Éles Csákány klán

Jelenlegi vezetője: Zarmis az Élescsákány klánjából. Erőteljes nagydarab törp, szakálla hosszú és csapzott, arca szénporos, bányász sisakja mágikus erejű. Ő irányítja a bányászokat és mindig megtalálja az ércet. Jelük egy hatalmas csákány. Több mint 900 éves törp klán.

3. Mélytárnai klán

Jelenlegi vezetője: Burevadd a Mélytárnaiak klánjából, Egam véréből, a mélytárnaiak törzséből, Dafu családjából. A legjobb felderítő és harcos. A klántagok felderítők és túlélők, ők ismerik a legjobban a mélységet. Ők laknak a legalsó tárnákban. Jelük a vakond. 600 éves klán.

4. Kék Balta klán

Jelenlegi vezetője: Blueragg a Pörölycsarnok klánból. Harcos klán. Ebbe a klánba csak a legjobb harcos törpök kerülhetnek. Nincs önálló nemzetségük, az összes többi klánból kerülnek ide a tagok. Jelük a kék ércből kovácsolt balta. Igen fiatal klán, 150 éve létezik.

5. Barlangi Gomba klán

Jelenlegi vezetője: Verkóc Fareggi Jerekk a Barlangi gomba klánból, Fertic véréből, a Ruhac törzséből, Jerekk családjából. Ők szerzik be és dolgozzák fel az élelmiszert. Több mint 60 féle mélységi és felszíni gombafajtát ismernek és használnak a legkülönbözőbb célokra. Jelük a zöld pöttyös fehér gomba. 600 éves klán.

6. Pörölycsarnok klán

Jelenlegi vezetője: Durg az ismeretlen. 28 éve érkezett a törpök közé és megválasztották a Pörölycsarnok klán vezetőjének, mivel ő bizonyult a legjobb kovácsnak. ( Mogorva egyik avatárja! ) Ők a kovácsmesterek. Hatalmas csarnokaikban készülnek a világ legcsodálatosabb fémtárgyai. Jelük: Lobogó tűz, előtte üllő. A legősibb klán, több mint 1000 éve fennáll.

7. Szikvíz klán

Jelenlegi vezetője: Aquac Ernosz a Szikvíz klánból, Aquac véréből, a Kristály törzséből, Morkusz családjából. Ők szolgáltatják a törpök számára a tiszta vizet és ők oldják meg a szennyvíz elvezetését, illetve ők tartják fenn a híres törp fürdőket. Néhány családjuk serfőzéssel, illetve egyéb italok lepárlásával is foglalkozik. Jelük: A kristálytiszta barlangi tó. 250 éves klán.